EGYÉB KÖLTEMÉNYEK


STEFÁNIA ÚTON

Egy elegáns mama s vele
  A leánykája, úgy félöt fele,
Stefánia úton halad,
  Platán s gesztenyefák alatt.
Az út ilyenkor nem zajos,
S a levegő oly balzsamos.

Zárdából kikerülve most,
  Élvez mindent az aranyos:
Napfényt s virágok illatát,
  Mit könyvei közt nem talált.
A pille száll s a mézbe zsong,
S a mama így szól: "ah fi-donc".

Mert egy fa alatt odaát,
  Egy jól öltözött úr megállté
S ha ment volna egy lomb mögé,
  Az illemet nem sértené.
Cigarettája füstölög,
S a mama mond: "hitvány kölyök" !

S a szép baba lorgnonon át,
  Veti szeme tűz-sugarát,
Megütközése indokolt,
  S pici száját biggyesztve mond:
Szemtelen fráter az igaz,
S még hozzá zsidó a pimasz !



Kérdés:

  Miről ismert rá a kisasszony, hogy az a gavallér zsidó ?

Válasz:

  Az orr sok mindent elárul,
  Így ismert rá, az - orrárul...



NAGYZOLÁS

  Mottó:
  Moische thi'dach groisz.

Korunk hibája, rút divatja:
Kiki több fokkal feljebb adja.
A foghúzó: doktor ma már,
A cusnájder meg, szabász-tanár,
A szobacicus meg: kisasszony,
S "Nagysága" minden zsidó asszony.
Sportsman a hordár, ha kimén a turfra,
S privát ma minden bárcás kurva.
Ma már minden bócher - tudós,
S húsz fillérré nőt a hatos.
A buta mázolás - bizarr,
A tudós nyelvén bélsár a szar.
Doktorrá avatnak Kolozsvárt,
Ma filozoptert, - holnap császárt...
Lőwy Árpádtól sok szép verset várnak,
S fehér abrosznál ebédel vasárnap.
Lapostetű pökhendi mód tenyészik,
Mert szakkönyvekben latinul idézik.
Az oláh persze római utód,
S kotonnal baszik már a tót.
Egész Mucsa szecesszióra készül,
Schlézinger párbajoz vitézül.
A legtöbb Kohn, Rákóczi néven g'seftel,
A hentes ideges, jól táplált testtel.
De beszélhetnék még tovább,
Karfiol ma a karaláb,
Riviéra a Pecze széle,
Bor ma a pécsi Engel-féle.

Szerénységből csak egy ád mustrát,
Picsa (valag), ha már kimustrált,
Auslágba példának ki kéne tenni,
Ez mindig kisebb akar lenni:
Picsa (valag), ha kerül már letétbe,
Boldog, ha pinának nézik setétbe...



NAGYZOLÁS

(Szalon kiadás)

Korunk hibája, rút divatja:
Kiki több fokkal feljebb adja.
A foghúzó: doktor ma már,
A cusnájder meg, szabász-tanár,
A szobacicus meg: kisasszony,
S "Nagysága" minden zsidó asszony.
Sportsman a hordár, ha kimén a turfra,
S brilliant az üveggyöngy, ha ki van fúrva.
Ki könyvet ír, az már tudós,
S húsz fillér egy hitvány hatos.
A buta mázolás bizzár,
S tudós nyelven gipsz ma már a sár.
Tücsök, hernyó pökhendi mód tenyészik,
Mert szakkönyvekben latinul idézik.
Az oláh persze római utód,
S szalagos szivart szí a tót.
Egész Mucsa szecesszióra készül,
Schlézinger párbajoz vitézül.
A legtöbb Kohn, Rákóczi néven g'seftel,
A hentes ideges, jól táplált testtel.
De beszélhetnék még tovább,
Karfiol ma a karaláb,
Riviera a Pecze széle,
Bor ma a pécsi Engel-féle.

Szerénységből csak egy ád mustrát,
Blaháné trikója; ha már kimustrált:
Auslagba példának kéne tenni,
Ez kis harisnyácska szeretne lenni.
Melyet visel egy szép kis bakfis lába,
Ki fessen lépeget az iskolába.



FEKETE RÓZSIKÁHOZ

A veszprémi sörcsarnokban
Egy gyönyörű szép leány van,
Villogó a szemepárja,
A szíveket szúrja, vágja.

Antik szobor a formája,
Sok hím szemet vetett rája,
Oda jár mind - nem is csoda:
Rózsikáért járnak oda.

Minap Lőwy, a dalköltő,
(Veszprémben sok időt tölt ő)
Ott sörözött, s Rózsikába
Szerelmes lett hamarjába.

Nemsokára eljön megint,
Frakkban, klakkban szokás szerint,
S Rózsit feleségül kéri:
- Hogyha versekkel beéri... (???)



MÁJUSI IDILL

A felső leányiskola
  Visegrádra kirándul,
Pestről hajón, a nap mosolyog
  S a szűzi mell kitágul.

Az üde lég ózon-teli
  S a szép lányok kacagnak,
Szívják az édes napsugárt,
  S örülnek a tavasznak.

Ártatlan, bohó tréfa zsong,
  S a kerék zakatolva
Kapaszkodik és törtet elő
  A hullámzó habokba.

Egyszer egy kislány szól: mi az,
  Mi ottan reng a vízen ?
Talán madár, szárnyaszegett,
  Sírját lelve a vízben ?

Szegény madár, vagy bármi más,
  S a víg tréfának vége,
A bús hírre a sok leány
  Megy a hajófedélre...

S a karfára könyököl
  A sok kíváncsi kislány:
S egy darab tótszart hozott
  Szép csendesen a hullám.



HÁZASÉLET

I. rész

Az asztaltársaságbul egy
Kivált a mai nappal:
Frigyét víg torral ülte meg,
S megáldatta a pappal.

A társaság az "egy" híján
Komplett, mint minden éjjel,
- A gyorsvonat meg messze jár...
S egy boldog párt röpít el.

S múlnak napok, múlnak hetek,
Fészkébe tér az új pár,
S a "fiúk" hűtlen társukat
Ritkán is említik már.

De hisz' a boldogsághó' kell
Néha egy szabad nap,
Mit kellő korlátok között
A jó férj meg is kap.

Van is öröm, ha jön Gyula,
Feri, vagy hogy is hívják:
A fiúk, minden egy szavát,
Mint édes mézet szívják.

"Más világ - mond - más örömök,
Ha egyszer férjek lettünk,
Bűbájos, édes nyugalom,
Mely ott virraszt felettünk."

"Most, majd ha hazamegyek én,
Lábújjhegyen megyek be...,
És halkan átölelve őt,
Ott vagyok a mennyekbe'..."

"És csókra csók, s a feleség
Piheg s én újra élek...
Fiúk! nem tudjátok ti azt,
Mily szép a házasélet."

II. rész

Elmúlt az év, s a gólya már
Pici terhével eljött,
S eloszlatott - sz' mindenütt van, -
Egy-egy kicsinyke felhőt.

S új papa, ha elidőz
A régi társaságba'
Eldicsekszik, - hogy gondja sok,
De van is boldogsága !

"Most, hogy ha hazamegyek én,
Lábujjhegyen megyek be,
Mama és Pubi úgy alszanak,
Mint az angyal a mennyekbe'..."

"Fáradt szegény mama - s amott
A kis dada a szófán,
Átölelem, cirógatom,
Egy árva szót se szólván."

"És csókra csók, s a kis dada
Liheg s én újra élek...
Fiúk! Nem tudjátok ti azt,
Mily szép a házasélet."



NAGYSEPRŰ

vagy: a világrontó üstökös.

  Mottó: "Wein, Weib und Gesang."

De furcsa álmom volt az éjjel,
Nagy seprűt láttam fent az égen:
Szent Péter dobta le és - rémes! szörnyű!
Hogy mit művelt az a nagy seprű.

Összesepert sok millió embert,
S teleseperte a nagy tengert.
Fuccs királyok, költők, stricik, lotyók:
- Megszűnt az élet - vicc, öröm s a csók...

Csak a papok maradtak egyedül,
S most unatkoznak mind, rengetegül:
Mert mi szart ér: glória, üdv s a kincs,
Ha jó bor, dal és meleg pina - nincs ?



CSALÁDI ÖRÖMÖK

Kép a hamburgi állatkertből.

Láttam csókát, rókát, fókát,
  Krokodilust, elefántot:
De kengurut még nem láttam,
  S ez engem már régen bántott.

Végre itt az állatkertben
  Láttam két kengurut,
Kik - hím s nő - akár két ember,
  Egymás nyakába borult.

S cirógatták, nyalták
  Egymást olyan szeretettel,
Hogy e megindító képet,
  Míg élek, nem felejtem el.

Fiacskájuk meg ezalatt,
  (nevetne, ha látná Csánki)
Érdeklődéssel kukucskált
  A mamája picsáján ki.



AZ ELSŐ "W.C."-NEK ÜDV

Burgus-Irum között, 1906. május 25.

Spanyolhonban és Portugálban,
  Templom s műemlék rengeteg:
Minden országból csodájára
  Járnak ide az emberek.

Aki középkort akar látni,
  A Pirennéken jöjjön át,
Mert mintha ezek alkotnák a
  Középkor és Újkor közt a határt.

Középkor az, hogy a vasúton
  Alig van itt Water-Closet;
Aki e szép földet bejárja,
  Sok kín árán tudja meg ezt.

Csak állomásokon van egy hely,
  Bár dicsérni ezt sincsen ok:
Mert névjegyüket mindig itthagyják
  A senorák, s caballérok.

Könnyebb esetbe' pláne semmi
  A spanyolnak ez állapot:
Mért vágtak a kupé két szélén
  Jobbról-balról is ablakot ?

Csak Burgostól a frank határig
  Van "OO" a kupékban itt !
Mely tény, mint váratlan nagy újság,
  E derűs dalra lelkesít.

Európának napja hát még
  Ide is szórja sugarát ?
Új szellem árad Spanyolhonba
  Ezen a kerek lyukon át !



HONVÁGY

(A barcelonai tengerpartról.)

(Spanyolország, 1906. április 19.)

A darabont uralom korából.

Tengerparton ülök, karcsú pálmák alatt,
S hallgatom a sziklát rontó hullámokat.

Csend van körülöttem, csak a sirály víjjog,
S bottal a homokba nagy betűket írok.

Messze, messze estem, szülő szép hazámtól,
Míg itt bolygok, otthon rám senki sem gondol.

Pedig hívebb fia nincs Hazámnak, mint én,
Mindig ott jár lelkem a nagy Duna mentén.

A tengerbe nézek s ím' Afrika felül
Mint szaggatott felhő, fecskecsapat repül.

Megdobban a szívem, mert a fecskecsapat,
Érzem, hogy keletre, Honom felé halad.

Fecskék, vándorfecskék, menjetek, menjetek,
Honom határáig meg se pihenjetek:

Mi vezérel oda ? - Az Isten ujja !
S kicsi fészkeitek építsétek újra.

Vigyetek Hazámba aranyos víg tavaszt,
S az ereszek alatt csicseregjétek azt:

Hogy imámba áldást kérek a Hazámra !
Kristóffynak pedig szarok a faszára.


HABSBURGOK
BÉCSI KRIPTA I. Bécsi kapucinus templom, Nem valami nagy épület, De híres azért, mert ott áll Egy büdös nagy pince felett. Abban Habsburg-hullák vannak, Hála Isten, nem melegen, Szép számmal vannak már együtt, De sajnos még nem elegen. II. Ma reggel egy újság azt írta, Hogy teli van a bécsi kripta: Százharminckét koporsó, melyek Dicső Habsburg-csontot rejtenek. Építsenek hamar új kriptát, Legyen az is tele, - de mindjárt ! A CHLOPY-I MANIFESZTUM Újságírók, költők, firkászok, Rákosik, Vészik, Kaas-ok, Teleírnak sok papírost, mert Betű érdekli ma az embert. S mit bánják ők azt, hogy másnap, A papírt felhasználják másnak. - Ezrek olvasták - ez volt a célja; S ma szolgál vegyes profán célra. Ritkán esik meg, hogy királyok Írását hozzák az újságok: S ha jön egy, szörnyű izgalomba' Olvassuk a birodalomba'... Tegnap jött egy, Chlopyból kaptuk, (a rikkancsoknak volt jó napjuk) - Ma? - nem törődve, hogy miféle, A seggünk töröltük ki véle. HÁTRAHAGYOTT VERS (Endrődi Sándortól) Furcsaság, hogy - királyok Még mindig vannak. De már olyan igazán nincs Senkinek, mint a magyarnak. Világszerte bámulhatják A miénket - Az ebadta! Fele magyar, Fele német. Nem is süt fel addig itt a Béke napja, Míg a maga külön részét Ez is, az is meg nem kapja. Nekünk jusson, nem bánom A felső fele, Az osztrákoknak untig jó lesz Az alfele. ÉS MOST HULLJON LE A LEPEL (Vonatkozással 1905 szeptember 23-ára, amikor a császár Andrássy Gyulát, Kossuth Ferencet, Apponyi Albertet, Bánffy Miklóst és Zichy Nándort fogadta hárompercnyi audiencián s a kezével, - vagy lábával - intett, hogy: hinaus!) Magyar király Prohaszka Szep'l, Bár magyarul keveset tud, Ha néha be is kukkant hozzánk, Másnap sietve hazafut. Wien-ben, Prater-ben jó neki, S oly szép a lerchenfeldi szó, Bicskás magyarok csak vexálják: - Bécsben van minden, ami jó ! De mint alkotmányos király, Ha szobrot leleplezni kell: Jön és kétsoros mondókáját Papírosból olvassa fel. Bécsbe hítt tegnap öt magyart fel, S mi történhetett volna más ? Nem mondta, de megértettük, hogy: "Chlopy und Schmarn kapsz a bagázs". Kisült, hogy a magyar államjogról Mit sem tud még a vén Szep'l, A 67-es alkotmányról Így hullott le a lep'l. VISSZASZÍVÁS (A darabont kormány bukásakor. Loyális vers.) 1906. június 5. Győztünk! - mert honfi kötelmünknek Megfeleltünk mindannyian ! Összetartott az óriás lánc, Melynek sok-sok millió szeme van. Mi is e lánc egy szeme voltunk, S hogy béke van, most más a dolgunk: - Munkára fel! - s oh ne adja az ég, Hogy ez a korszak visszajöjjön még. Lőwy Árpádnak hivatása, minthogy Történelmünkben nyílt új fejezet: Hogy hódolva szívja vissza a lófaszt, Mit múltkor egy "tok"-ban elhelyezett. IGAZSÁGOS OSZTOSZKODÁS (Válasz a hátrahagyott versre Lőwy Árpádtól.) Sok, ami sok - lesz-e vége ? Verekedjünk, -- vagy lesz béke ? Törik ott és szakad nálunk, Legjobb is lesz, ha elválunk. Azt mondja Endrődi Sanyi: A császárt kell elosztani. Nekünk jusson felső fele, Az osztrákoknak az alfele. Nem pártolom én e tervet, Amit Sándor odavetett. Az osztrákoknak az alfele, Nem járunk mi rosszul vele... Elvett már az osztrák mindent, Csak egy lófasz még a mienk; Nem maradt egyebünk semmi, Tok kell, hogy el tudjuk tenni. LŐWY ÁRPÁD CSÁSZÁRI KITÜNTETÉST VÁR Itt van a császár s Budavára Fényes, mint a Salamon tornya, Ősmagyarok és új leventék Jönnek hódoló, díszes sorba'. - Lesz ordó és kitüntetés bőven, Hisz ilyet sokan érdemelnek, Mert hívei vagyunk halálig A dicső monarchikus elvnek. Én is szeretnék egy kitüntetést, mely Lőwy Árpád styljében volna írva: Szeretnék a császárnétól egy darab szart Monogramos selyempapírba'.
A LIPÓTVÁROSNAK
HAZAHOZTÁK A RÁKÓCZIAKAT Rákóczit, Bercsényit s a többi hamvakat Hozzák... s a díszmenet a nagy úton halad. Mit "Kerepesi"-nek híttunk eddig s a már Budapest lakósa Rákóczi úton jár. Itt áll a néptömeg, százezrek szíve gyúl, Mikor a nagy menet rajta végigvonúl; Daliák százai és harci paripák, Mintha a két századot végigszáguldanák. A boltok zárva mind: Sternberg, Schwartz, Bienenstock, Weisz, Herz, Guttman és Spitz, Bródy s más annyi sok, S ahány kávéház van: "Emke", "Otthon", "Elit": Rákóczit ünnepel félmillió izr'elit. Károly-körútra ér, lassan a nagy menet, A bazilikához az út erre vezet; S mire a bújdosók jutnak a templomig: Szűk koporsójában megfordul mindenik. Utószó: De mire a menet Kassára befordul: Szegény hét bujdosó ismét - visszafordul. PESTI TAVASZ Itt a tavasz ! Mily édes mámor ! Pillangón nyargal a kis Ámor. Ölelésre és csókra vágyok: S csilingelnek a gyöngyvirágok. Patyolat szoknya, édes sejtés, Szerelmi sóhaj, tőrbe-ejtés; Minden oly bájos, amit látok: Szép kis szagos zsidó lányok. LUEGER KÁROLY Keresztény volt, elhúnyt az Úrban, Lelke már a felhőkön túl van. Halálos ágyán bizonyult be, Hogy a zsidókat nem gyűlölte. Sőt izent is a "hitközség"-nek, Hogy nagyon szívesen tenné meg: Hogy ahány zsidó akad Bécsbe', Felvinné magával az égbe. HÁBORGÓ BALATONNÁL Nagy gyönyörűség volt nekem, Egy út a Balaton körül, Hol, mint a tengeren a part A messzeségben elmerül. Tihanyban visszhangzott a szó: Hazám!... Hazám! - s a kis gyermekek Marékszámra hozták nekem A regés kecskekörmöket. Daljás idők emléke ül Az omladó várromokon, S Badacsonynak tüzes levét Ma is érzem még ajkamon. Csobáncról s Tátikáról egy Régi költőnknek énekét, Mintha mezőkön, halmokon Az esti szellő vinné szét... A túlparton Siófok van, Más élet, nyelv és divatok; Tömve jönnek szombatonként Ide a "bika vonatok". Más a természet, levegő S a lakósok mind héberek, S a Balaton nem háborog, De stílszerűen hébereg. A MAGYAR NEMZET JÖVŐJE Mottó: (Egy dunántúli kalendáriumból.) Tiszántúl, Dunántúl, mind a négy gránicig, Kilenc felekezet adósságra iszik: S mikor elúsztatta az apai jussát, A józan zsidónak szídja a Krisztusát. - * - Ki jövőbe látni tud: S ahhoz nem is oly sok kell, Tisztában lehet már ma is A főbb eseményekkel. Nyissuk csak a szemünket ki, Mik voltunk ötven éve? Rabláncra vert provincia, Letörve, összetépve. Úr és paraszt volt a magyar, És gőgös mind a kettő, Hős volt, ha kell, de nem tudta, Hogy mi a kétszerkettő. S eljött a próza korszaka: Mit a vasút hozott meg, De nem kellett a pudli, s rőf, Hős, dicső nemzetünknek. Ne adj' Isten! - azt képzeltük, Hogy megalázó volna, Ha Zoltán, Géza, "Urffy" a Boltban vásznakat pakolna. Szegény mamának a szíve Megtört volna búvába': Hogy fiacskája "Eminens" Egy "Ipariskolába" (!) Aztán jött egy kevésbé hős, De élelmes faj árja, S a jelszó: "Mi van eladó?" Az egész Hont bejárja. Ötven esztendő telt el és Arra ébredtünk szépen, Hogy a lenézett, rongy zsidó Boldogul mindenképpen. S ha mint zsidó nem boldogul, A keresztvíznek áll ki, S ötven krajcárért Széchenyi Lehet ma már akárki. Maholnap Kohn-ivadék lesz Magyar miniszterelnök, S x-lábú snájdig őrnagyért Rajonganak a delnők. Zsidó fiú kispapnak áll (Ősei bóvlit mértek): S idők múltán Goldstein-utód Az esztergomi érsek! Bank, színpad és redakció Ővelük van már telve: S kilökni az utolsó gójt, Ez mindnyájuknak elve. S mi deklamálunk, hősködünk, S iszunk a Honhazáért, S nem látjuk, hogy a sok beszéd: Kutya veres faszát ér... KAMARÁSOK Nagy dísz az ma Magyarországban, Ha kamarás lesz valaki: Mert ezzel nemes őseit, fel Nyolc íziglen mutatja ki. Kutatnak is a levéltárban, Hisz a dolog oly érdekes: Hogy Piripócsy Zsolt családja Már háromszáz éve nemes. S nemesítenek egyre-másra, - Zsidó is van köztük elég - Hisz, mint mondják: a pénz "non olet" S pénze csak zsidónak van még. Ötven év múlva magyar honban Új kamarásság lesz megint: S Kóbi csak úgy lesz az, ha Nyolc íziglen zsidó volt mind.
PIPA VERSEK I. Magyarázat prózában. Bécsben a kapucinusoknál (ahol a császárok vannak eltemetve), X. atya volt néhány év előtt a magyar hitszónok (jászberényi származású, tatárfejű alak), aki vasárnap délutánonként eljárt a magyar tanyára (III. Traungasse 1.) s ott néhányszor hallotta a Lőwy-féle verseket. Egyszer azután azt mondja nekem: Te Lőwy, nekem van egy pipacsináló barátom St. Pöltenben, s az felkért engem, hogy szerezzek neki kettőtől négy sorig verseket pipára. Van neki német, olasz, cseh, lengyel verse, csak magyar nincsen még. Csinálj hát néhány jóízű magyar verset, ő azokat a porcelán pipára égeti, s így készítményei az Ausztriában élő magyarok közt is kapósak lesznek. Szívesen Páterkám, - válaszoltam - s a legközelebbi alkalommal, hogy ismét Bécsbe mentem, elvittem a pipa-verseket. II. A St. Pölteni pipákra szánt versek: A magyarnak a pipája, A németnek a kutyája. Szíjjad magyar a pipádat, Baszd meg német a kutyádat. Ne adj kölcsön soha pipát, Ha nagy - baszd körül a pinát. Ez a pipa porcelány, Megbasználak kisleány. Cseréppipa lika tág, Víg a lány, ha megbasszák. Ez a pipa ki van festve, Peng a baka fasza estve. Pipán van szép magyar címer, Szarni tud a kapuciner. Pipám füstöl mint a kráter, Büdöset fingik a páter. Pipámnak van csutorája, Nem pediglen szarva, Tisztelendő úr gatyája Mindig le van szarva. Tajtékpipán ezüst kupak, Bizony Isten szép az, De a kapucinus szerzet Csupa bitang nép az. Szűz dohány kell a magyarnak, A klastromban sokat szarnak. Szűz dohánynak jó az aromája, Barátfasznak nagy a karimája. Szűzdohányfüst karimáz a légbe, De a barát sosem jut az égbe.