EGYÉB KÖLTEMÉNYEK 

STEFÁNIA ÚTON

Egy elegáns mama s vele
  A leánykája, úgy félöt fele,
Stefánia úton halad,
  Platán s gesztenyefák alatt.
Az út ilyenkor nem zajos,
S a levegő oly balzsamos.

Zárdából kikerülve most,
  Élvez mindent az aranyos:
Napfényt s virágok illatát,
  Mit könyvei közt nem talált.
A pille száll s a mézbe zsong,
S a mama így szól: "ah fi-donc".

Mert egy fa alatt odaát,
  Egy jól öltözött úr megállté
S ha ment volna egy lomb mögé,
  Az illemet nem sértené.
Cigarettája füstölög,
S a mama mond: "hitvány kölyök" !

S a szép baba lorgnonon át,
  Veti szeme tűz-sugarát,
Megütközése indokolt,
  S pici száját biggyesztve mond:
Szemtelen fráter az igaz,
S még hozzá zsidó a pimasz !



Kérdés:

  Miről ismert rá a kisasszony, hogy az a gavallér zsidó ?

Válasz:

  Az orr sok mindent elárul,
  Így ismert rá, az - orrárul...



NAGYZOLÁS

  Mottó:
  Moische thi'dach groisz.

Korunk hibája, rút divatja:
Kiki több fokkal feljebb adja.
A foghúzó: doktor ma már,
A cusnájder meg, szabász-tanár,
A szobacicus meg: kisasszony,
S "Nagysága" minden zsidó asszony.
Sportsman a hordár, ha kimén a turfra,
S privát ma minden bárcás kurva.
Ma már minden bócher - tudós,
S húsz fillérré nőt a hatos.
A buta mázolás - bizarr,
A tudós nyelvén bélsár a szar.
Doktorrá avatnak Kolozsvárt,
Ma filozoptert, - holnap császárt...
Lőwy Árpádtól sok szép verset várnak,
S fehér abrosznál ebédel vasárnap.
Lapostetű pökhendi mód tenyészik,
Mert szakkönyvekben latinul idézik.
Az oláh persze római utód,
S kotonnal baszik már a tót.
Egész Mucsa szecesszióra készül,
Schlézinger párbajoz vitézül.
A legtöbb Kohn, Rákóczi néven g'seftel,
A hentes ideges, jól táplált testtel.
De beszélhetnék még tovább,
Karfiol ma a karaláb,
Riviéra a Pecze széle,
Bor ma a pécsi Engel-féle.

Szerénységből csak egy ád mustrát,
Picsa (valag), ha már kimustrált,
Auslágba példának ki kéne tenni,
Ez mindig kisebb akar lenni:
Picsa (valag), ha kerül már letétbe,
Boldog, ha pinának nézik setétbe...



NAGYZOLÁS

(Szalon kiadás)

Korunk hibája, rút divatja:
Kiki több fokkal feljebb adja.
A foghúzó: doktor ma már,
A cusnájder meg, szabász-tanár,
A szobacicus meg: kisasszony,
S "Nagysága" minden zsidó asszony.
Sportsman a hordár, ha kimén a turfra,
S brilliant az üveggyöngy, ha ki van fúrva.
Ki könyvet ír, az már tudós,
S húsz fillér egy hitvány hatos.
A buta mázolás bizzár,
S tudós nyelven gipsz ma már a sár.
Tücsök, hernyó pökhendi mód tenyészik,
Mert szakkönyvekben latinul idézik.
Az oláh persze római utód,
S szalagos szivart szí a tót.
Egész Mucsa szecesszióra készül,
Schlézinger párbajoz vitézül.
A legtöbb Kohn, Rákóczi néven g'seftel,
A hentes ideges, jól táplált testtel.
De beszélhetnék még tovább,
Karfiol ma a karaláb,
Riviera a Pecze széle,
Bor ma a pécsi Engel-féle.

Szerénységből csak egy ád mustrát,
Blaháné trikója; ha már kimustrált:
Auslagba példának kéne tenni,
Ez kis harisnyácska szeretne lenni.
Melyet visel egy szép kis bakfis lába,
Ki fessen lépeget az iskolába.



FEKETE RÓZSIKÁHOZ

A veszprémi sörcsarnokban
Egy gyönyörű szép leány van,
Villogó a szemepárja,
A szíveket szúrja, vágja.

Antik szobor a formája,
Sok hím szemet vetett rája,
Oda jár mind - nem is csoda:
Rózsikáért járnak oda.

Minap Lőwy, a dalköltő,
(Veszprémben sok időt tölt ő)
Ott sörözött, s Rózsikába
Szerelmes lett hamarjába.

Nemsokára eljön megint,
Frakkban, klakkban szokás szerint,
S Rózsit feleségül kéri:
- Hogyha versekkel beéri... (???)



MÁJUSI IDILL

A felső leányiskola
  Visegrádra kirándul,
Pestről hajón, a nap mosolyog
  S a szűzi mell kitágul.

Az üde lég ózon-teli
  S a szép lányok kacagnak,
Szívják az édes napsugárt,
  S örülnek a tavasznak.

Ártatlan, bohó tréfa zsong,
  S a kerék zakatolva
Kapaszkodik és törtet elő
  A hullámzó habokba.

Egyszer egy kislány szól: mi az,
  Mi ottan reng a vízen ?
Talán madár, szárnyaszegett,
  Sírját lelve a vízben ?

Szegény madár, vagy bármi más,
  S a víg tréfának vége,
A bús hírre a sok leány
  Megy a hajófedélre...

S a karfára könyököl
  A sok kíváncsi kislány:
S egy darab tótszart hozott
  Szép csendesen a hullám.



HÁZASÉLET

I. rész

Az asztaltársaságbul egy
Kivált a mai nappal:
Frigyét víg torral ülte meg,
S megáldatta a pappal.

A társaság az "egy" híján
Komplett, mint minden éjjel,
- A gyorsvonat meg messze jár...
S egy boldog párt röpít el.

S múlnak napok, múlnak hetek,
Fészkébe tér az új pár,
S a "fiúk" hűtlen társukat
Ritkán is említik már.

De hisz' a boldogsághó' kell
Néha egy szabad nap,
Mit kellő korlátok között
A jó férj meg is kap.

Van is öröm, ha jön Gyula,
Feri, vagy hogy is hívják:
A fiúk, minden egy szavát,
Mint édes mézet szívják.

"Más világ - mond - más örömök,
Ha egyszer férjek lettünk,
Bűbájos, édes nyugalom,
Mely ott virraszt felettünk."

"Most, majd ha hazamegyek én,
Lábújjhegyen megyek be...,
És halkan átölelve őt,
Ott vagyok a mennyekbe'..."

"És csókra csók, s a feleség
Piheg s én újra élek...
Fiúk! nem tudjátok ti azt,
Mily szép a házasélet."

II. rész

Elmúlt az év, s a gólya már
Pici terhével eljött,
S eloszlatott - sz' mindenütt van, -
Egy-egy kicsinyke felhőt.

S új papa, ha elidőz
A régi társaságba'
Eldicsekszik, - hogy gondja sok,
De van is boldogsága !

"Most, hogy ha hazamegyek én,
Lábujjhegyen megyek be,
Mama és Pubi úgy alszanak,
Mint az angyal a mennyekbe'..."

"Fáradt szegény mama - s amott
A kis dada a szófán,
Átölelem, cirógatom,
Egy árva szót se szólván."

"És csókra csók, s a kis dada
Liheg s én újra élek...
Fiúk! Nem tudjátok ti azt,
Mily szép a házasélet."



NAGYSEPRŰ

vagy: a világrontó üstökös.

  Mottó: "Wein, Weib und Gesang."

De furcsa álmom volt az éjjel,
Nagy seprűt láttam fent az égen:
Szent Péter dobta le és - rémes! szörnyű!
Hogy mit művelt az a nagy seprű.

Összesepert sok millió embert,
S teleseperte a nagy tengert.
Fuccs királyok, költők, stricik, lotyók:
- Megszűnt az élet - vicc, öröm s a csók...

Csak a papok maradtak egyedül,
S most unatkoznak mind, rengetegül:
Mert mi szart ér: glória, üdv s a kincs,
Ha jó bor, dal és meleg pina - nincs ?



CSALÁDI ÖRÖMÖK

Kép a hamburgi állatkertből.

Láttam csókát, rókát, fókát,
  Krokodilust, elefántot:
De kengurut még nem láttam,
  S ez engem már régen bántott.

Végre itt az állatkertben
  Láttam két kengurut,
Kik - hím s nő - akár két ember,
  Egymás nyakába borult.

S cirógatták, nyalták
  Egymást olyan szeretettel,
Hogy e megindító képet,
  Míg élek, nem felejtem el.

Fiacskájuk meg ezalatt,
  (nevetne, ha látná Csánki)
Érdeklődéssel kukucskált
  A mamája picsáján ki.



AZ ELSŐ "W.C."-NEK ÜDV

Burgus-Irum között, 1906. május 25.

Spanyolhonban és Portugálban,
  Templom s műemlék rengeteg:
Minden országból csodájára
  Járnak ide az emberek.

Aki középkort akar látni,
  A Pirennéken jöjjön át,
Mert mintha ezek alkotnák a
  Középkor és Újkor közt a határt.

Középkor az, hogy a vasúton
  Alig van itt Water-Closet;
Aki e szép földet bejárja,
  Sok kín árán tudja meg ezt.

Csak állomásokon van egy hely,
  Bár dicsérni ezt sincsen ok:
Mert névjegyüket mindig itthagyják
  A senorák, s caballérok.

Könnyebb esetbe' pláne semmi
  A spanyolnak ez állapot:
Mért vágtak a kupé két szélén
  Jobbról-balról is ablakot ?

Csak Burgostól a frank határig
  Van "OO" a kupékban itt !
Mely tény, mint váratlan nagy újság,
  E derűs dalra lelkesít.

Európának napja hát még
  Ide is szórja sugarát ?
Új szellem árad Spanyolhonba
  Ezen a kerek lyukon át !



HONVÁGY

(A barcelonai tengerpartról.)

(Spanyolország, 1906. április 19.)

A darabont uralom korából.

Tengerparton ülök, karcsú pálmák alatt,
S hallgatom a sziklát rontó hullámokat.

Csend van körülöttem, csak a sirály víjjog,
S bottal a homokba nagy betűket írok.

Messze, messze estem, szülő szép hazámtól,
Míg itt bolygok, otthon rám senki sem gondol.

Pedig hívebb fia nincs Hazámnak, mint én,
Mindig ott jár lelkem a nagy Duna mentén.

A tengerbe nézek s ím' Afrika felül
Mint szaggatott felhő, fecskecsapat repül.

Megdobban a szívem, mert a fecskecsapat,
Érzem, hogy keletre, Honom felé halad.

Fecskék, vándorfecskék, menjetek, menjetek,
Honom határáig meg se pihenjetek:

Mi vezérel oda ? - Az Isten ujja !
S kicsi fészkeitek építsétek újra.

Vigyetek Hazámba aranyos víg tavaszt,
S az ereszek alatt csicseregjétek azt:

Hogy imámba áldást kérek a Hazámra !
Kristóffynak pedig szarok a faszára.





HABSBURGOK



BÉCSI KRIPTA

  I.

Bécsi kapucinus templom,
Nem valami nagy épület,
De híres azért, mert ott áll
Egy büdös nagy pince felett.
Abban Habsburg-hullák vannak,
Hála Isten, nem melegen,
Szép számmal vannak már együtt,
De sajnos még nem elegen.

  II.

Ma reggel egy újság azt írta,
Hogy teli van a bécsi kripta:
Százharminckét koporsó, melyek
Dicső Habsburg-csontot rejtenek.
Építsenek hamar új kriptát,
Legyen az is tele, - de mindjárt !



A CHLOPY-I MANIFESZTUM

Újságírók, költők, firkászok,
Rákosik, Vészik, Kaas-ok,
Teleírnak sok papírost, mert
Betű érdekli ma az embert.
S mit bánják ők azt, hogy másnap,
A papírt felhasználják másnak.
- Ezrek olvasták - ez volt a célja;
S ma szolgál vegyes profán célra.
Ritkán esik meg, hogy királyok
Írását hozzák az újságok:
S ha jön egy, szörnyű izgalomba'
Olvassuk a birodalomba'...
Tegnap jött egy, Chlopyból kaptuk,
(a rikkancsoknak volt jó napjuk)
- Ma? - nem törődve, hogy miféle,
A seggünk töröltük ki véle.



HÁTRAHAGYOTT VERS

(Endrődi Sándortól)

Furcsaság, hogy - királyok
  Még mindig vannak.
De már olyan igazán nincs
  Senkinek, mint a magyarnak.
Világszerte bámulhatják
  A miénket -
Az ebadta! Fele magyar,
  Fele német.
Nem is süt fel addig itt a
  Béke napja,
Míg a maga külön részét
  Ez is, az is meg nem kapja.
Nekünk jusson, nem bánom
  A felső fele,
Az osztrákoknak untig jó lesz
  Az alfele.



ÉS MOST HULLJON LE A LEPEL

(Vonatkozással 1905 szeptember 23-ára, amikor
a császár Andrássy Gyulát, Kossuth Ferencet,
Apponyi Albertet, Bánffy Miklóst és Zichy Nándort
fogadta hárompercnyi audiencián s a kezével, -
vagy lábával - intett, hogy: hinaus!)

Magyar király Prohaszka Szep'l,
Bár magyarul keveset tud,
Ha néha be is kukkant hozzánk,
Másnap sietve hazafut.
Wien-ben, Prater-ben jó neki,
S oly szép a lerchenfeldi szó,
Bicskás magyarok csak vexálják:
- Bécsben van minden, ami jó !
De mint alkotmányos király,
Ha szobrot leleplezni kell:
Jön és kétsoros mondókáját
Papírosból olvassa fel.
Bécsbe hítt tegnap öt magyart fel,
S mi történhetett volna más ?
Nem mondta, de megértettük, hogy:
"Chlopy und Schmarn kapsz a bagázs".
Kisült, hogy a magyar államjogról
Mit sem tud még a vén Szep'l,
A 67-es alkotmányról
Így hullott le a lep'l.



VISSZASZÍVÁS

(A darabont kormány bukásakor. Loyális vers.)
1906. június 5.

Győztünk! - mert honfi kötelmünknek
  Megfeleltünk mindannyian !
Összetartott az óriás lánc,
  Melynek sok-sok millió szeme van.

Mi is e lánc egy szeme voltunk,
  S hogy béke van, most más a dolgunk:
- Munkára fel! - s oh ne adja az ég,
  Hogy ez a korszak visszajöjjön még.

Lőwy Árpádnak hivatása, minthogy
  Történelmünkben nyílt új fejezet:
Hogy hódolva szívja vissza a lófaszt,
  Mit múltkor egy "tok"-ban elhelyezett.



IGAZSÁGOS OSZTOSZKODÁS

(Válasz a hátrahagyott versre Lőwy Árpádtól.)

Sok, ami sok - lesz-e vége ?
  Verekedjünk, -- vagy lesz béke ?
Törik ott és szakad nálunk,
  Legjobb is lesz, ha elválunk.
Azt mondja Endrődi Sanyi:
  A császárt kell elosztani.
Nekünk jusson felső fele,
  Az osztrákoknak az alfele.
Nem pártolom én e tervet,
  Amit Sándor odavetett.
Az osztrákoknak az alfele,
  Nem járunk mi rosszul vele...
Elvett már az osztrák mindent,
  Csak egy lófasz még a mienk;
Nem maradt egyebünk semmi,
  Tok kell, hogy el tudjuk tenni.



LŐWY ÁRPÁD CSÁSZÁRI KITÜNTETÉST VÁR

Itt van a császár s Budavára
Fényes, mint a Salamon tornya,
Ősmagyarok és új leventék
Jönnek hódoló, díszes sorba'.
- Lesz ordó és kitüntetés bőven,
Hisz ilyet sokan érdemelnek,
Mert hívei vagyunk halálig
A dicső monarchikus elvnek.
Én is szeretnék egy kitüntetést, mely
Lőwy Árpád styljében volna írva:
Szeretnék a császárnétól egy darab szart
Monogramos selyempapírba'.





A LIPÓTVÁROSNAK



HAZAHOZTÁK A RÁKÓCZIAKAT

Rákóczit, Bercsényit s a többi hamvakat
Hozzák... s a díszmenet a nagy úton halad.
Mit "Kerepesi"-nek híttunk eddig s a már
Budapest lakósa Rákóczi úton jár.
Itt áll a néptömeg, százezrek szíve gyúl,
Mikor a nagy menet rajta végigvonúl;
Daliák százai és harci paripák,
Mintha a két századot végigszáguldanák.
A boltok zárva mind: Sternberg, Schwartz, Bienenstock,
Weisz, Herz, Guttman és Spitz, Bródy s más annyi sok,
S ahány kávéház van: "Emke", "Otthon", "Elit":
Rákóczit ünnepel félmillió izr'elit.
Károly-körútra ér, lassan a nagy menet,
A bazilikához az út erre vezet;
S mire a bújdosók jutnak a templomig:
Szűk koporsójában megfordul mindenik.

Utószó:

De mire a menet Kassára befordul:
Szegény hét bujdosó ismét - visszafordul.



PESTI TAVASZ

Itt a tavasz ! Mily édes mámor !
Pillangón nyargal a kis Ámor.
Ölelésre és csókra vágyok:
S csilingelnek a gyöngyvirágok.
Patyolat szoknya, édes sejtés,
Szerelmi sóhaj, tőrbe-ejtés;
Minden oly bájos, amit látok:
Szép kis szagos zsidó lányok.



LUEGER KÁROLY

Keresztény volt, elhúnyt az Úrban,
Lelke már a felhőkön túl van.
Halálos ágyán bizonyult be,
Hogy a zsidókat nem gyűlölte.
Sőt izent is a "hitközség"-nek,
Hogy nagyon szívesen tenné meg:
Hogy ahány zsidó akad Bécsbe',
Felvinné magával az égbe.



HÁBORGÓ BALATONNÁL

Nagy gyönyörűség volt nekem,
  Egy út a Balaton körül,
Hol, mint a tengeren a part
  A messzeségben elmerül.
Tihanyban visszhangzott a szó:
  Hazám!... Hazám! - s a kis gyermekek
Marékszámra hozták nekem
  A regés kecskekörmöket.
Daljás idők emléke ül
  Az omladó várromokon,
S Badacsonynak tüzes levét
  Ma is érzem még ajkamon.
Csobáncról s Tátikáról egy
  Régi költőnknek énekét,
Mintha mezőkön, halmokon
  Az esti szellő vinné szét...
A túlparton Siófok van,
  Más élet, nyelv és divatok;
Tömve jönnek szombatonként
  Ide a "bika vonatok".
Más a természet, levegő
  S a lakósok mind héberek,
S a Balaton nem háborog,
  De stílszerűen hébereg.



A MAGYAR NEMZET JÖVŐJE

  Mottó:

(Egy dunántúli kalendáriumból.)

Tiszántúl, Dunántúl, mind a négy gránicig,
Kilenc felekezet adósságra iszik:
S mikor elúsztatta az apai jussát,
A józan zsidónak szídja a Krisztusát.

            - * -

Ki jövőbe látni tud:
  S ahhoz nem is oly sok kell,
Tisztában lehet már ma is
  A főbb eseményekkel.

Nyissuk csak a szemünket ki,
  Mik voltunk ötven éve?
Rabláncra vert provincia,
  Letörve, összetépve.

Úr és paraszt volt a magyar,
  És gőgös mind a kettő,
Hős volt, ha kell, de nem tudta,
  Hogy mi a kétszerkettő.

S eljött a próza korszaka:
  Mit a vasút hozott meg,
De nem kellett a pudli, s rőf,
  Hős, dicső nemzetünknek.

Ne adj' Isten! - azt képzeltük,
  Hogy megalázó volna,
Ha Zoltán, Géza, "Urffy" a
  Boltban vásznakat pakolna.

Szegény mamának a szíve
  Megtört volna búvába':
Hogy fiacskája "Eminens"
  Egy "Ipariskolába" (!)

Aztán jött egy kevésbé hős,
  De élelmes faj árja,
S a jelszó: "Mi van eladó?"
  Az egész Hont bejárja.

Ötven esztendő telt el és
  Arra ébredtünk szépen,
Hogy a lenézett, rongy zsidó
  Boldogul mindenképpen.

S ha mint zsidó nem boldogul,
  A keresztvíznek áll ki,
S ötven krajcárért Széchenyi
  Lehet ma már akárki.

Maholnap Kohn-ivadék lesz
  Magyar miniszterelnök,
S x-lábú snájdig őrnagyért
  Rajonganak a delnők.

Zsidó fiú kispapnak áll
  (Ősei bóvlit mértek):
S idők múltán Goldstein-utód
  Az esztergomi érsek!

Bank, színpad és redakció
  Ővelük van már telve:
S kilökni az utolsó gójt,
  Ez mindnyájuknak elve.

S mi deklamálunk, hősködünk,
  S iszunk a Honhazáért,
S nem látjuk, hogy a sok beszéd:
  Kutya veres faszát ér...



KAMARÁSOK

Nagy dísz az ma Magyarországban,
  Ha kamarás lesz valaki:
Mert ezzel nemes őseit, fel
  Nyolc íziglen mutatja ki.
Kutatnak is a levéltárban,
  Hisz a dolog oly érdekes:
Hogy Piripócsy Zsolt családja
  Már háromszáz éve nemes.
S nemesítenek egyre-másra,
  - Zsidó is van köztük elég -
Hisz, mint mondják: a pénz "non olet"
  S pénze csak zsidónak van még.
Ötven év múlva magyar honban
  Új kamarásság lesz megint:
S Kóbi csak úgy lesz az, ha
  Nyolc íziglen zsidó volt mind.




PIPA VERSEK

  I.

Magyarázat prózában.

  Bécsben a kapucinusoknál (ahol a császárok
vannak eltemetve), X. atya volt néhány év előtt
a magyar hitszónok (jászberényi származású,
tatárfejű alak), aki vasárnap délutánonként eljárt
a magyar tanyára (III. Traungasse 1.) s ott
néhányszor hallotta a Lőwy-féle verseket. Egyszer
azután azt mondja nekem: Te Lőwy, nekem van
egy pipacsináló barátom St. Pöltenben, s az felkért
engem, hogy szerezzek neki kettőtől négy sorig
verseket pipára. Van neki német, olasz, cseh,
lengyel verse, csak magyar nincsen még. Csinálj
hát néhány jóízű magyar verset, ő azokat a
porcelán pipára égeti, s így készítményei az
Ausztriában élő magyarok közt is kapósak lesznek.
  Szívesen Páterkám, - válaszoltam - s a
legközelebbi alkalommal, hogy ismét Bécsbe
mentem, elvittem a pipa-verseket.

  II.

A St. Pölteni pipákra szánt versek:

A magyarnak a pipája,
A németnek a kutyája.
Szíjjad magyar a pipádat,
Baszd meg német a kutyádat.

Ne adj kölcsön soha pipát,
Ha nagy - baszd körül a pinát.

Ez a pipa porcelány,
Megbasználak kisleány.

Cseréppipa lika tág,
Víg a lány, ha megbasszák.

Ez a pipa ki van festve,
Peng a baka fasza estve.

Pipán van szép magyar címer,
Szarni tud a kapuciner.

Pipám füstöl mint a kráter,
Büdöset fingik a páter.

Pipámnak van csutorája,
Nem pediglen szarva,
Tisztelendő úr gatyája
Mindig le van szarva.

Tajtékpipán ezüst kupak,
Bizony Isten szép az,
De a kapucinus szerzet
Csupa bitang nép az.

Szűz dohány kell a magyarnak,
A klastromban sokat szarnak.

Szűz dohánynak jó az aromája,
Barátfasznak nagy a karimája.
Szűzdohányfüst karimáz a légbe,
De a barát sosem jut az égbe.