Mennyei világunk legszebbikének csodálatába révedô pillantásom, melyet az angyalok selymes érintéséhez is alig fogható, lány szellô terelt csupán a lágyan színek összhangjává olvadó tájon....
És hasonló baromságok. Ilyen verseket bárki tud írni, de ettôl legfeljebb a heveny rózsaszín nyál érzése fog el. Ha azonban az ál-finnyáskodó, nyafogó hangú klapecek nyöszörgéseibôl már elegem van, nem tudom megállni hogy néhány érdekesebb, magyarabb verset ne tegyek ide. Okulásképp, arcába csapandó a nyöszörgôknek.
Remélem minden igaz versbarát szívét megmelengetik e sorok. Ha valakinek lenne még íly kedves verse megfileva, ne tartsa vissza magát.