A szeretőmnek arca kék legyen
És kétoldalt csurogjon lefelé.
Hideg barackot egyék véresen,
Meztelenül, egy kémény tetején.
Két lábujja közt tartson egy topázt
És a fején öt darab smaragdt,
Szájába régi, drága türkizek,
S röhögjön sírva s szóljon így: harapd!
Langyos teában üljön homlokig
És énekeljen régi éneket
És zongorázzon régi hegedűn,
Amíg a türkisz-serleg szétreped.
Hajába főtt gyémántok üljenek,
Egyik füléből lógjon két agát,
Másik füléből lógjon öt narancs,
S ha megunja, akassza föl magát.