Sár Vársz: A birodalom megszívja

(Kislegény)

Mínusz egyedik fejezet: Felirat a semmibe.

Part MCMLXXXVI

Réges rég, egy messzi messzi galaktikás galaktikában!

(Sajnos itt megbetegedett az összes kínai, aki a feliratot rajzolta, úgyhogy térjünk rá a történetre.)

Nulladik fejezet: Hihetetlen találkozás.

Lúk Szkájvóker az utolsó panelt is felcsavarozta Szí Trípióra, majd elégedetten felsóhajtott:
- A francba!
- Mi van? - mozdult meg az aranyszínû robot.
- Készen vagy.
- Mi van?
- Összeraktalak, meg minden.
- Mi?
- Ja, igen, majd' elfelejtettem, van egy kis gond a kommunikációs modulodban, mert akárhogy bütyköltem fordításkor két warning-ot adott, de remélem elleszel vele...
- Aha.
- ...bár lehet hogy nem mindig fog rendesen mûködni.
- Igennnn. És hun van Artó?
A kis hengeres robot odagurult nagy társához, és éktelen füttyögésbe kezdett.
- Miért füttyögsz ilyen éktelenül? - kérdezte Szrípió.
A kis robot hosszú füttysorozattal válaszolt.
- Miért füttyögsz? - kérdezte Frípió.
Artú hosszú füttysorozattal válaszolt.
- Miért füttyögsz? - kérdezte Szrípió.
Ártú hosszú füttysorozattal válaszolt.
- Miért füttyögsz? - kérdezte Trípió.
Erkettô hosszú füttysorozattal válaszolt.
- Miért füttyögsz? - kérdezte Szrípió.
Rökettô hosszú füttysorozattal válaszolt.
- Miért füttyögsz? - kérdezte Frípió.
A kis robot hosszú füttysorozattal válaszolt.
- Miért füttyögsz? - kérdezte Trípió.
A kis roboton kinyílt egy kis ajtó, amibôl egy manipulátor végén kiemelkedett egy hangszóró, majd egy tisztán érthetô, szintetikus hang válaszolt:
- Menj a francba!
- Jól megadtad neki! - röhögött Lúk aki egy kövön ülve szemlélte a két robotot.
A kis robot hosszú füttysorozattal válaszolt.
- A tiédet. - jegyezte meg Lúk, aki füttysorozatokból négyesre érettségizett. A nyugodt kép hirtelen megvonaglott, ahogy Lúk dzsedi ügyességgel felpattant, miközben tripla csavart szaltót végzett, és már a másfeledik pördülésnél dzsedi mozdulatokkal kivette a fénykardját a tokjából, bekapcsolta, megtisztogatta a pengéjét valamint ellenôrizte, hogy nem járt-e még le a húszezer kinyitás, ami után szervizelnie kell. Amint Lúk földet ért, és feltápászkodott, és dzsedi ügyességgel megkereste elgurult kardját, kiáltott egy nagyot:
- Hümm.
- Mi van? - kérdezte Frípió apatikusan.
- Vonaglást éreztem az erôben! - ordította halkan Lúk. - Valami szörnyûnek kellett történnie....
- Talán nem kellett volna azt a rengeteg babot megenned ebédre... - említette meg orrát fintorítva az Artuból kilógó hangszóró.
- Francokat. - érvelt Lúk miközben visszahajtotta a pengét a kardba.
- Nos... - tûnödött el Trípió.
- Hát... - mondta Lúk, egy helyben álldogálva.
A csend egyre mélyebb lett, szinte lehetett érezni ahogy összesûrûsödött, majd egyre erôsödô, kísérteties zúgás lepte el a békés helyiséget. Lúk sokatmondóan Szrípió felé bólintott:
- Olcsó VHS kópia.

Nulladik fejezet: Ismétlés a tudás anyja

Lúk Szkájvóker az utolsó panelt is felcsavarozta Szí Trípióra, majd elégedetten felsóhajtott:
- A francba!
- Mi van? - mozdult meg az aranyszínû robot.
- Készen vagy.
- Mi van?
- Összeraktalak, meg minden.
- Mi?
- Hát... nem is tudom... - motyogta tanácstalanul Lúk, majd felsóhajtott:
- Arról volt szó hogy az eksön jön!
- Na jó.

Elsô fejezet: eksön

Hatalmas dördülés rezegtette meg a kis helyiséget. Hatalmas porfelhô nyomult be Lúkék közé, illetve Lúk szemébe, szájába (mely tátva maradt) valamint egyéb testnyílásaiba. Amint eloszlott a por és a köd, Lúk rémült tekintete egy hatalmas árnyékra tapadt a bejárat kibontakozó körvonalaiban.
Az árny megmozdult, és Lúk sajnálta hogy miért nem írta mégis alá azt az életbiztosítást. Az árny még egyszer mozdult, majd eltûnt.
- A francba. - nyomta meg ismét valaki a "franc" feliratú makróbillentyût - Tönkrement ez a rohadt zseblámpa.
Egy alacsony, köpcös, szôke férfi lépett a helyiségbe, magas, izmos alakját és hosszú barna haját bárki megirígyelhette volna, és a termet is azonnal betöltötte leplezetlen nôiessége valamint hónaljszaga. Belépvén széthúzta mellén a dzseki cipzárját, hogy látható legyen a T-shirt-jén a hatalmas, aranyszínû "E" betû.
- Hát te meg ki a kórság vagy? - kérdezte Trípió akinek protokollrobothoz képest igen közvetlen modora volt egy ideje.
- Eksön vagyok! - ordította a belépô szelíden, és elmosolyodott.
- Poing! Poing! Poing! - három döglött zukkó gyík zuhant le a falakról, miközben a robotok elfordították fejüket, lecsukták vizuális érzékelôiket valamint Lúk hányingerrel küszködve szólalt meg:
- Jaj.
A katasztrofális hatást látva Eksön abbahagyta az elmosolyodást, mire a zukkók magukhoz tértek és rohantak csomagolni, és Lúk is sokkal jobban érezte magát.
- Kösz.
- Nem tesz semmit, a felkelô népet szolgálom. - tisztelgett Eksön, amire Trípió felôl csak annyi válasz érdezett:
- Kruw'hau su zukklo umbsa'lorea kwadunga buluu xu. - valamint két eléggé zengzetes böfögés és egy köpés (emiatt a nyelv miatt Szrípió külön köpôáramkörökkel rendelkezett).
- He? - kérdezte kórusban Eksön, Lúk és Artúr. - És amúgy is, ki az az Artúr? - tette hozzá Lúk.
- Mindössze azt mondtam, hogy kruw'hau su zukklo umbsi'lorea kwadunga buluu xu (két böfögés, egy köpés), mit nem lehet ezen nem érteni?
- Ja, hogy te azt mondtad, hogy kruw'hau su zukklo umbsi'lorea kwadunga buluu xu (két böfögés, egy köpés)! - mondta Lúk megértôn - Mert nem úgy értettem!
Eksön megkocoktatta a mutatóujjával a halántékát, és sokatmondóat Artura nézett. Artu bólintott, majd feltápászkodott.

Második fejezet: Még több eksön

- Na de nem ezért jöttem - dobta el a csikket Eksön - hanem mert a Birodalom megint szívózik, és te vagy az utolsó reménységünk.
- Éééén? - érvelt Lúk.
- Ja.
- Na de nem Obivan Kenobi volt az utolsó?
- Elszámoltuk.
- Akkor jó. Mit kell tennem.
- Fôzz valami vacsorát, mert éhes vagyok. Nô van?
- Na de...
- Oké, tudom, errefele nem szokás a vendéget jól tartani. - énekelte szomorúan Eksön. - Akkor keresned kell egy pilótát, aki elvisz a Dagonya rendszerbe, és ott keresd Ikszet.
- Oké. - mondta Lúk, miközben a csomagjait bedobálta az antigravitációs rollerébe. - Szálljatok be fiúk. - mondta a robotoknak, akik szárnyat bontottak, majd két-három tiszteletkör után landoltak a turborolleren.
- És velem mi lesz? - kérdezte Eksön.
- Ja, te? Oké. - mondta megértôn Lúk, és megúzott egy kart, amitôl Eksön alatt kinyílt a padló és ô ordítva belezuhant. Az ajtó visszazáródott, és lentrôl hatalmas morgás hallatszott. Majd csámcsogás.
- Sült krumpli nincs? - ordított fel Eksün.
- Megetted Tállapot, a kedvenc szörnyemet?! - említette Lúk, - ezért még hasbarúglak. Na pá. - azzal felpattant a rollerre és elhúzott amerre a vadlibák.

Negyedik fejezet: Váratlan találkozások

Lúk bezúgott rollerjével egy csodás szôke szépségbe, majd egy óra múlva belépett a helyi kricsmi ajtaján. Lopakodva odaszaltózott tipikusan dzsedi mozdulatokkal a bárpulthoz, és észrevétlenül odaordított a csaposnak:
- Viszkit jéggel!
A csapos ránézett mind a három szemével, valamint egy csapjával, majd kitöltött neki egy kis pohárral. Lúk megszagolta, majd az asztalra öntötte:
- Ez nem Jim Beam!
- Anyáddal szórakozz. - mondta a csapos - Szóval pilótát keresel?
- Ja.
- Akkor vidd ki a robotjaidat, mert negola devzsdi vuldegger.
- Az egy másik rész!
- Ja, de csak erre emlékszem. Mindegy. - legyintett szomorúan a csápjaival - Ott ül a sarokban.
Lúk körbenézett az ikozaéder alakú nullgravitációs bárban.
- Ööööö.... Melyikben?!
- Amerre sûrûsödnek a hullák.
- Aha, kösz. - mondta Lúk és odamenta.
Ahogy közeledett egyre ismerôsebb lett az arc.
Lúk döbbenten felüvöltött inkoknitóját megôrzendô, majd azt mondta:
- Nahát! Hanszóló! MICSODA VÁRATLAN TALÁLKOZÁS!

Ötödik fejezet: technikai problémák a láthatáron

Az ötödik fejezet technikai okok miatt elmarad. A jegyek nem válthatóak vissza. Megszívtad.

Hatodik fejezet: Kalandos utazás.

Hanszóló vállát megkocogtatta valaki:
- Halló Szolló... - csikorogta
- Bamme' Gridó ne szívózz, majdnem összecsináltam magam. - észrevétlenül pelenkát cserélt, majd folytatta: - Mit akarsz?
- Jabba pénzét.
- Pénzt? Tôlem? De hát én jópofa vagyok! Én vagyok a sztár!
- Na és? Ha nem fizetsz lelôlek.
- Én vagyok az egyik fôszereplô!
- És kit érdekel?!
- Ostoba. - mondta Hanszóló és rálôtt Gridóra, de nem találta el. Gridó összeesett és meghalt. Hanszóló megpörgette a pisztolyát, felvette, hanyagul belefújt a csövébe, kirázta belôle a nyálat majd elegáns mozdulattal visszatette a tokjába, majd felvette és zsebrevágta.
Elvigyorodott. - Akkor megyünk?
- Mi? - kérdezte Tripió.
- Igen! - válaszolta értetlenül Hanszóló.
- Mi igen?
- Hogyhogy?
- Mi hogyhogy?
- Hogyhogy "mi hogyhogy"?
Lúk észrevétlenül felkapta az asztalt és Hanszólóhoz vágta, aki meglepetten elhallgatott.
- Menjünk. - zárta le a vitát Csubacka.
- Állj! - ordította Lúk kétségbeesetten. - Elôször is, hogy került ide ez a bolhazsák? Másodszor meg mióta tud beszélni?
Lúk elájult, majd egy vödör vízre magához tért, de véletlenül sav volt ezért lemarta a fél arcát, amitôl tántorogva beleült egy Vikurda-beli acélsünlénybe, amitôl ordítva átvetôdött egy Zakula kés-entitásra, aki levágta a nemiszervét és ujjait. És szálka ment a körme alá.
- Óóóóóó bamme... nem azért mondtam... - nyöszörgött Lúk. - Nem is vettem észre semmit! - mondta könyörgôn.
Egy villanással újra ép és egészséges volt. Zavartan megköszörülte a torkát, majd megkérdezte:
- Mikor megyünk már?

Hetedik fejezet: Romance

A Milenium Falkon startolt, nyomában ötmilliárd Tájvadásszal. Hanszóló azonban nem aggódott, csak be volt szarva.
- Csuvbi! Aktiváld már azt a rekettyebokorból szalajtott Hiperdrályvot!
- Ummg ummg ummg wroaar.
- Én is téged. De mikorra lesz meg?
- Ummg ummg ummg wroaar.
- Oké, lássuk.
Hanszóló elôtt meglódultak a csillagok, és ahol az elôbb még csillagokkal teli eget látott, most sötétség tátongott.
- Mi van, faszikám, leestél a székrôl? - röhögött Lúk.
- Bszdmg. - morogta Hanszóló, miközben vasalt cipôjével egyengette Lúk arcát.
- Figy'má! Miazott? - mondta Trípió, aki véletlenül váltóáramot ivott és teljesen be volt hazárdosodva.
- Mi? Az a "Figyelem! Megmentendô Hercegnô A Közelben!" feliratú villogó?
- Erre gondolsz?
- Igen!
- Fogalmam sincs. - nézett rá tanácstalanul Hanszóló.
- Akkor nem baj ha megnyomom! - mondta gyorsan Lúk és mielôtt elkaphatták volna megnyomta az önmegsemmisítô gombját.
- A diszk öt másodpercen belül megsemmisíti ömnagát! - mondta az Indows alapú beszédprogram - Kérjük szrrzttzrr szrrrsrrsrszzz! - folytatta.
- MIND MEGHALUNK! Ordított Hanszóló!
- Kétlem. - jegyezte meg higgadtan Artu hangszórója, a konzolra mutatva. "General Protection failure in SELFDEST.DLL, Continue?, Ignore?"
- Fûûû... Még szerencse hogy csak a lopott birodalmi ketyerét volt idôm beüzemelni. - kapcsolta ki a lefagyott gépet Hanszóló. - De legközelebb ne piszkáld!
- Mit?
- EZT! - bökött rá a villogó kapcsolóra, melynek szövegét terjedelmi okokból nem ismétlem meg, noha egyrészt úgyis blokk-másolással tenném ide, másrészt meg ez a magyarázat kábé háromszor olyan hosszú lett, de stilisztikailag is borzalmaz, na mindegy.
A Falkon meglódult, megszamárult, majd elballagott a Halálcsillaghoz.

- Jé, egy Halálcsillag! - gondolkozott el Lúk. - Mit tegyünk?
- Halgass az erôre! - susogta Obivan Kenobi szelleme.
- He? Ne dumálj már, én dzsedi vagyok!
- Egy francot vagy te dzsedi. Csak a halott dzsedi a jó dzsedi!
- Na jó, majd meglássuk. - szívott egyet az orrán Lúk.
- Mégis inkább húzzuk el a csíkot. - mondta bátran Hanszóló.
Csubacka nekiesett a csíkoknak, mire Obivan szelleme megcsóválta a fejét, és mindenkit ektoplazmával összeköpködve eltûnt.
- Vén hülye! - morgott Hanszóló.
- Hallom ám! - lépett ki Obivan a függöny mögül, melyet a zsebébôl húzott elô. - És még egy ilyen és a hagyományos dzsedi tökönrúgást kapod!
- Nem köll azér' szívózni, na.

Kopogtak az ajtón.
- Ki az?
- Segítség!
- Kösz, nem kérünk segítséget.
- Nem nektek, nekem!!
- Ja? Mér', ki az?
- Segítség!
- Frípió ugorj már ki nézd meg ki az.
Frípió kiment, majd beszólt.
- Nemtom, valami ismeretlen hercegnô aki negyvenöt évig a gazdám volt de nem tudom ki ez, Lelya.
- Hülye. - taszajtotta félre Lelya a...
- ...hibbant fémkasznit... - segített Hanszóló
...és üdvözölte a fiúkat.
- Helló Lúk. Ugye te vagy Lúk?
- Ja. - mondta Lúk vigyorogva, mert még volt egy kis LSD.
- És te ki vagy? - fordult fel Lelya Hanszólóhoz.
- Ja. - mondta Hanszóló szólóban.
- Téged utállak. - karolt bele Lelya Hanszólóba és elmentek.
- Hova mentek? - kérdezte Szrípió.
- Románcolni, ez a cím, nem? - magyarázta Lúk.

Tizedik fejezet: Fekete seregek nyergelnek egereket

- Fasza gyerekek vagyunk, nem? - fodult Lúk Hanszólóhoz.
- Mer'?
- Hát tökre kicseleztük a gonoszt!
- Na de még nem nyertük meg a lázongást?
- Miért nem?
- Hát például elképzelhetô hogy a sötét seregek megtalálnak minket és bejönnek a hajóba és fejbecsapnak téged és...
- Áh, hülyeség. - szakította félbe Lúk. - Kizárt dolog hogy a sötét seregek megtaláljanak minket...
Egy kis piros lámpa kezdett el villogni feltûnés nélkül, átmérôje olyan három méter volt.
- ... vagy hogy bejöjjenek a hajóba...
Halk döndüléssel valaki kinyitotta a fedélzeti ajtót, és elkezdett beszélgetni Szrípióval.
- ...de a legnagyobb marhaság azt elhinni, hogy csak úgy észrevétlenül engem, a dzsedit....

X+1 fejezet: Sötöt örök öbrödösö

Lúk magához tért, majd hozzám, majd felállt és leporolta mindannyiukat. Ahogy felnézett, rémülettel vegyes fagyival ott állt elôtte a legszörnyûbben kinézô színész, akit életében csak látott Charles Bronson óta. Fekete palástja alól kilátszott sötét T-shirt-je amin éjszín "G" betû meredezett. Palástján a mélyûr színével egyezô bonyolult, mágikus feliratok sorjáztak frissen darabolt kalapácsfejeket. Éjfekete haján meg-megcsillant a spotlámpák fénye, és mindkét árnyéka sötéten terítette be a terem fekete padlóját. Fekete padlót.
- Hát..itt... vagy... ifjú... Szkájvókör... - hörögte beleéléssel.
- Maga kicsoda? - kérdezte Lúk.
- Én vagyok... a... - majd egy kicsit belehúzott, mert érezte hogy kezdem unni a sok pontot - világûr ura, a mindenség fejedelme, én vagyok a kezdet és a vég, valamint az adóhivatal fôellenôre! Én vagyok....!
Lúk szemében felcsillant az értelem fénye:
- Tehát te vagy.. A Gonosz?
- ÉN VAGYOK! - ordította a fickó, majd hátralebbentette lebernyegét, és tárcájából elôvett egy névjegyet és átnyújtotta Lúknak:
"Agonosz Pokulaposz, Okleveles Ártány, Halálcsillag, Fô utca 1. II. em. 21."
Lúk rémülten megfordította.
"Bármely hasonlóság élô vagy élettelen személlyel jogi problémákat okozhat önnek. Microsoft képviselet."
- Ez mit jelent? - kérdezte Lúk elborzadva.
- Mitt'om én! - legyintett Agonosz fekete kezével.
- Jéé! Fekete a kezed! - mutogatott Lúk.
- Persze, hiszen mindenem fekete! - vetette ellen Agonosz.
- Látom, a körmöd is!
Agonosz elnyomott egy káromkodást miközben zsebredugta a kezét.
- Höhöhö az orrodon is van egy fekete kosz! - röhögött Lúk.
- Gúnyolódsz, te csecsen?! - fenyegette meg az uralkodó majd elôkapta.
A kezeit.
- Most ifjú dzsedály, meghalsz, bamme. - hörögte Agonosz.
- Majd meglássuk. - mondta Lúk, miközben kihajtogatta fénykardját.
Agonosz azonban sem restellt. Illetve. Tehát kezeibôl húszezer voltos elektronyosság csapódott Lúkba aki majd összecsinálta magát. De magához tért és fénykardjával ide-oda pattintotta a szikrákokat.

Az egyik szikra egy jókora faldarabot lerobbantott, ami mögött láthatóvá váltak az oda bebörtönzöttek: Hanszóló, Csubacka, Trípió, Artu, Lelya, néhány ENSZ békefenntartó, Eksön és Obivan Kenobi szelleme. Ezek mind kirohantak, és elkezdtek fogadásokat kötni egymás között, míg Lúk sorra hárította a szikrákat.

Lúk arca hirtelen felragyogott. Találat érte, és az áramtól világítani kezdett a fluoreszcens anyagokat is tartalmazó sminkje. De hirtelen egy hirtelen ötlettôl vezérelve hirtelen azt mondta Agonosznak:
- He. He. Fekete a körmöd.
Agonosz elnyomott egy káromkodást miközben zsebredugta a kezét. Hatalmasat ordított, amikor mind a húszezer volt abba a szervébe ment, ami amúgy jó volt feszütség levezetésére, de nem ekkora mennyiségben. Megroggyant, és Lúk gonoszul felé súlytott a fénykésével.
- Poing. - mondta Agonosz levágott keze.
- Hé! De hát nem az én kezemet kellett volna levágnod!
- Hanem? - hökkent meg Lúk - Hökk?
- Hát Dársz Véjderét!
- Az meg ki?
- Ja, bocs, most jut eszembe, semmi semmi. Piszok lusta ez az író, nem gondolod? - majd hirtelen megroggyant, a haja megôszült, impotens lett és elkezdett folyni a nyála.
- Aflancba mem úb gomboltam... Botty... - borult le, mire mindez eltûnt róla. - Köszi. Na hol, is tartottam? - majd észbe kapott - Jé, egy ész. Ki tette ide? - mondta kezeit törölgetve.
- Levágtam a kezed! - mondta Lúk epésen (még nem operálták epével).
- Na ja, de visszanôtt! - mondta Agonosz, mutatva kezét, mely jobb volt, mint újkorában. - Hé! Most két jobbkezem lesz?! - morogta.
Hatalmas villanással alakult át a kéz, amire Agonosz egy "igazán kedves"-t morgott.
- Na then meghalsz, if you jedi! - sikoltotta a legnôiesebb hangján, majd hatalmas búgással elkezdte tölteni a telepeket, és ujjait széttárva Lúkra célzott.
Lúk rémülten ejtette el kardját, és lépésrôl lépésre hátrált, mígnem beleütközött Eksönbe. Eksön elkapta esés közben és talprasegítette miközben ellopta tárcáját.
- Kösz. - motyogta Lúk.
- Semmiség, a felkelô népet szolgálom. - vágta ki Eksön szalutálva, amire Trípió felôl megszólalt egy hang (Szrípióé persze):
- Kruw'hau su zukklo umbsa'lorea kwadunga buluu xu. - valamint két eléggé zengzetes böfögés és egy hatalmas köpés, akkora, melyet a köpôáramkörök készítôi még álmaikban sem képzeltek volna. A nyálcsomó gyönyörû parabolapályán v/t gyorsulással indulva átrepülte a Lúk és Agonosz közötti utat, majd hatalmas plottyanással landolt Agonosz tökig töltött kezein.
- Plotty.
- A fra... - akadt ki a makró, miközben Agonosz rövidre zárt kezei hatalmas szikracsóvák közepette, csattanások és fényvillámok mellett a telep minden enegriáját Agonoszba vezették, aki egy utolsó "Isten óvja Bokroslajost!" ordítás után felrobbant, és színes konfettiket és GÖRÖGtüzet szórt mindenfelé a fehér padlón. A tüzet látva a padlófestôk eliszkoltak, de a friss festék lángot fogott, és utolsó lobbanásaiban végleg megsemmisült Agonosz, a világ ura (sk.).
- Mi az isten... - köszörülte meg Artu torkát Szrípió.
- Na de ilyet! - háborodott fel az elterült Lúk - hiszen NEKEM kellett volna elpusztítanom Agonoszt! Hát micsoda rohadt dolog ez?! Ennyit fáradozok erre...
- ...ez a fémkasztni... - segített neki Hanszóló.
- ...leköpi a katarzist! Ha agyam lenne eldobnám!!
- Ne aggódj. - nyugtatta Lelya, miközben Hanszóló tomporát simogatta. - Minden oké lesz, megszivattuk a Birodalmat.
- Azt meg. - vigyorgott hülyén Lúk, miközben Ubi van Kenobi kihúzta a tût a karjából és eldobta az üres fecskendôt. - Hehe... Gyôztünk... Repülök... - folyni kezdett a nyála majd kómába esett, és ott elaludt.
- Na, akkor most mi legyen? - kérdezte a még mindig szalutáló Eksön. - Nem akarja valaki levágni az ideégett kezemet...?
- Igyunk! - mondta Hanszóló, amire Csubacka megjegyezte:
- Ummg ummg ummg wroaar.
- Na ja, azt is, de csak utána, haver. - bólogatott Hanszóló és Lelya.
- Na, akkor talán menjünk ünnepelni az Evokokokokokhoz. - döntötte el a vitát az egyik ENSZ békefenntartó, aki hôs volt, mert az F16-osát lelôtték, mert véletlenül az elektromos rendszerbe öntötte az üzemanyagot, de még idejében el tudott szaladni.
Ezzel mindenki egyetértett, és elindultak kifele. Obivan nyomott egy CTRL-C-t a Halálcsillag Konzolon, mire az "Memory allocation error, system halted" üzenettel kifagyott. Obivan sokatmondóan elmosolyodott, majd ô is követte a vidám társaságot a boldog jövô felé.

Epilógus: Utóhang

Lúk és Lelya egymást átkarolva álltak az ûrállomás hatalmas parabola panorámaablaknál, és meghitten nézték a ûr feketeségét. Az ûr mozdulatlanságát. Élvezték a csendet. A nyugalmat. A mindent betöltô fokhagymaszagot.
- Sz'asztok! - ordította Hanszóló teli szájjal, egyik kezében egy fokhagymás pirítóssal, a másikban egy dobozos sörrel. - Veszed le a kezed a macámról?! - Rúgta vesén Lúkot.
A jövôt magalapozó boldog emberhármas mögött a tintafekete ûrben elsuhant a Milenium Falkon kecsesen amorf alakja, mögötte X, Y és Z szárnyú vadászok, halászok és madarászok. A távolból megérkezett az Enterprájz mind a négy példánya, és hevesen fotontorpedókat kezdtek lôni a másik három példányra, a torpedók fényében csillogó "Prime Directive Rulez!" matricákkal az ütközôjükön. A háttérzajt az Orion teljes legénysége valamint Pirx kapiténykadét biztosította, akik Díesznájnokkal ideszállított klónozott dinókat hajigáltak a harcoló felek közé.

A háttérben, a semmivel egybeolvadó végtelenben egy mosolygó szakállas arc figyelte az egészet, miközben az egyik nôje a pénzét számolgatta. Szpílberg ismét aratott. Végül legyintett, és átmorfolódott egy középkorú vákuumba. Talán majd egyszer...

Folytatjuk!

- Elmész ám abba a jó édes.... - rázta öklét Lúk.
- Na jó....

THE END