HA...
						  
              Rudyard Kipling
						  

         Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
	 s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
	 ha kétkednek benned, s bízol magadban,
	 de érted az ő kétkedésüket,
	 ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
	 és hazugok közt se hazug a szád,
	 ha gyülölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
	 s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád
	 
	 ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
	 gondolkodol - s becsülöd a valót,
	 ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
	 s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
	 ha elbírod, hogy igazad örökre
	 maszlag gyanánt használják a gazok,
	 s életműved, mi ott van összetörve,
	 silány anyagból építsék azok,
	 
	 ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
	 van merszed egy kártyára tenni föl,
	 s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
	 nem is beszélsz a veszteség felől,
	 ha paskolod izmod, inad a célhoz
	 és szived is, mely nem a hajdani,
	 mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
	 csak Akaratod int : "Kitartani",
	 
	 ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
	 királyokkal jársz s józan az eszed,
	 ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
	 s mindenki számol egy kicsit veled,
	 ha a komor perc hatvan pillanatja
	 egy távfutás neked s te futsz vígan,
	 tiéd a Föld és minden, ami rajta,
	 és - ami több - ember leszel, fiam.
	 
	                     (Kosztolányi Dezső)