Lord Szósz, a Fekete Pont lovagja Ajánlom mindazoknak, akik a regény eredetijét olvasták -az angol az eredeti!-. Akik a fordítást, azok azt hiszem már eléggé lefáradtak, úgy hogy ezt most kihagyhatják. -.. Azért jöttem, hogy elpusztítszam a városzt, szenki nem állíthat meg! -Dehogynem-kiáltotta Hamis a féleelf. -Tényleg megálltam-dünnyögte Lord Szósz.- Mit akarsz? -Megvédjük a várost akár az életünk árán is! -Hah, akkor itt haltok meg. -ÖÖ, izé, ha elmegyünk akkor nem halunk meg? -Nosz akkor nem bántlak titeket. -Már itt sem vagyunk... -Cak vicc volt, tűz, izé roham! A BukShee-k iszonyú ugatással rohantak előre. Majd hátra. Előre. Hátra. Mintha egy szellő himbálná az ágat. Az ág egy nagy reccsenéssel letört, mire a városi polgárok, kereskedők és lámpagyújtogatók megijedtek és barikádakat emeltek. Sajnos egyetlen egy bari sem mutatkozott a környéken, az ég tiszta volt. Lord Szósz újra elüvöltötte magát. -Támadász. Előrerohant, fehéres aurát sugárzott magából. A halál lehelletét. A környéken lassan havazni kezdett. Többen annyira megijedtek a haláltól, hogy inkább hagyták magukat lekaszabolni, semmint meghaljanak. Hamis és a többiek váratlanul elővonták sárgaréz sárkányaikat és felpattantak rájuk, majd futva menekültek. A lord követte Hamist, keresztül az elátkozott parkon, ügyesen kerülgetve a csontvázszerű fákat. Ez a park egykoron szép volt és üde. Csiripeltek a madarak, döngicséltek a méhek, haldoklók kiáltását sodorta a lenge tavaszi szellő. Mígnem egy baljóslatú napon egy kisgyermek nem kapott a tejszínhabos-kaviáros palacsintája tetejére mégegy szem epret. Iszonyú átkot mormolt, melyet azzal szentesített meg, hogy lehányta a központi cukrászda rózsaszín és lila pöttyös tornyát. -S mindenki szarjon be, aki keresztül próbálna vágni a parkon. S ne légyen kezeügyében sem papír, sem levél. S gyötörje hascsikarás. Egy sárga dörrenéssel megfogant az átok. A torony zöldebarnává vált, csakúgy mint ha a libák fosa a lucernásban elfogyasztott vacsora után. A fák azon nyomban elvesztették levelüket és tüskéket növesztettek, nehogy valaki esetleg a kérgen elégítse ki vad törlési vágyát. A virágok émelyítő, hashajtó hatású gázokat eregettek. Az árusok babfözeléket és mustot árusítottak. Nos itt rohant keresztül Lord Szósz. Többször is belehalt a hascsikarásba, de ez nem volt igazi zavarótényező, mert már úgyis halott volt. A földből vécécsészék és küblik ágaskodtak, szemérmetlenül felajánlva szolgálataikat. Ám a lord erős lélekkel csak kúszott tovább. S végül elért a kapuig. Innen egy hatalmas robajjal - na igen a bélgázok - egy terembe érkezett. A terem ahhoz képest, hogy milyen apróra épült, elég tágas volt. Helyett kapott itt egy asztal egy szék és ... más semmi. Ja persze középen volt valami kübli is. Mellette ült Jocó a nagy varázsló és Hamis. A sarokban Kitakara volt a falnak támaszva görcsösen. Dögmereven - izé, hullamereven - állt. -Kurva jó csaj nem? Na akkor most el is viszem ... -Na de öreg, téged el fognak ítélni hullán való nemi erőszakért. -Tényleg??? -Igen tíz évtől kétszázötvenezer BuckaZoid-ig terjdő szabadságvesztésre ítélhetnek. És RostLik most ereszkedett alá, hogy megvívjon WhatIsThis-szel a sötétség és az adószedők királynővjével. -Milyen büntetést is említettél? -15 fényév fegyház. Most első alkalommal vív meg egy halandó egy istennel. Nem akarsz egy klafa ülőhelyet, éppen van egy raktáron ... -Na akkor mégiscsak itthagyom a kiscsajt. -Persze a vádat elejtik, ha legalább az egyik fél akarta az erőszakos közösülést ... -Aha, na már itt sem vagyok -, csapta a hóna alá Kitakarát a lord és húzta a belét - amelyből gyanús morgások hallatszottak - keresztül a hallon. -Négy ... öt ... Egy kopott poros, egészen kísérteties dolog ballagott keresztül a puszataságon. Sajnos, hogy kiféle miféle nem tudom, mert nem találtam meg a szótárban. Nos a csizmája is poros volt, a ruhája is a megtett hosszú úttól. A célig már csak alig egy méter választotta el, de eddig több kegyetlenül hosszú métert kellett megtenni, ezen a kegyetlen éghajlatú sivatagon. Teljes szobahőmérséklet uralkodott, az út mentén ivólé, üdítő és óvszerautomaták álltak, a napocska gyengéden sütött, a szellő lelkesen lengedezett. -... hat ... Az alakra Lord Szósz bízta rá a fontos feladatot, hogy innen A Byss mélyéről hozza el a lány elvesztett szüzességét. Illetve nem is innen, hanem valami portálból, de semmilyen poros tálat nem találtam a szótárban, biztos nem is fontos. Halkan számolta az újjain a lépéseket, hogy el ne tévessze a számolást. A mester biztos nagyon megbüntetné, lehet, hogy még a második szem eprét sem kapná meg a tejszínhab tetejébe. Pedig meg kell hagyni, az élőhalottságnak is megvannak az előnyei, például nincs szükség sísapkára. Manapság amikor már igen drágák a sísapkák, ez igazán nem elhanyagolható szempont. Elmosolyodott, s ettől majdnem elvéttette a számolást. -... hét ... Na hol az a buzi izé. ... Akarooooom. - Dobbantott. Erre beszakadt alatta a könyv és több oldalnyit zuhant egészen a 16. oldalig. [...] A 16. oldal nem sokban különbözött a többitől. Egyszerű 90 grammos sirályra nyomtatták, mint a többit, ám Hmrmmmr szemében ez egy új oldal volt... És nem is tévedett! Hamarosan meg is találta az elveszejtett szüzességet, belegyömöszölte egy zsákba és sietett visszafelé. De vajon mi van ha átbasszák. Az ura nem volt éppen egy gonosz ember, de mégis ... Na, nem majd ő, a Furfangos Cugel fia, jó kibabrál vele... Hmrmmmr Lord Szósz egészen közeli szolgája volt, nevét onnan kapta, hogy ha tele volt a szája valami kajával és valaki hirtelen rátérdelt a nyakára, ezeket a mulatságos hangokat hallatta. -Nosz hol van az a bizonyosz ... no hát ... úgyisz tudod ... khm, hogy miről beszélek ... -Ja a ... -Igen! - ... szüzességre gondolsz? -Izé, hol van? -Háát, ... a tanároknál. -A tanároknál? - Erre a szóra megremegett. A kiskorát juttaták eszébe, amikor két héten keresztül próbálták neki megtanítani, a nyomtatott nagy I betüt. Ezt az egyetlen betűt sikerült elsajátítania ugyanis, de ezt szinte bármikor le tudja írni egyedül ... vagy egy kis segítséggel. -Na ne viccelj, add oda! -Tényleg ott van... -Dögölj meg! -Kész ... -Hah, akkor moszt megfélemlítelek! - Mondta és belerúgott Hmrmmmr számítógépebe. Ez volt a szolga legféltetteb kincse. Naponta kétszer újraformattálta a winchesterét, letakarította a monitort, megmosta meleg szappanos vízben a floppyk fejét. A vágya az volt, hogy egyszer majd lesz egy saját Windows NT-je. S most, hogy a gép nem pontosan kelet felé állt, erről le kellett mondania, pedig már a pontosan 117.645345235 megabyte memóriát is beszerezte, a Sound Waster Pro hangulatkártyával együtt... -Vahaaaááááááááááááááááááááá .... auuuuuuuuuuuuuuuuaaaaaaaaaaaaaa - sikította. -Na ugye, moszt jól megkaptad! -Megmondalak apucinak ... oáááááááá. -Na azt már nem. Keresztűlnyúlok az arcodon! El is kezdte, de ekkor hirtelen cigifüst vette körül. Elkezdett köhögni. A következő pillanatban kitisztult a kép és egy ismeretlen helyen találta magát. Brookwynn, Szalámi street, 25b, negyedik emelet, a Kovácséktól balra. Majd ismét összefolyt előtte a világ és egy dombon találták magukat. Nem a Kovács, hanem Lord Szósz és Hmrmmmr. Szósz nem zavartatta magát, folytatta amit elkezdett, folyamatosan pergett a dob, ő pedig nyomta előre a kezét ... bele egyenesen a másik arcába. A zenekar túst húzott. A mutatvány készen volt. Amikor a taps elűlt, körülnézett. -Megszabadultam a szejpítészemtől!!! - Kiáltott fel boldogan. Öröme nem tartott sokáig, mert a dombon Zomby-k jöttek felfelé, kezükben egy-egy nem bétatesztes, végleges Terminate csomaggal. A közelbeérve elkezdtek installálódni. A lord nem ijedt meg, bezárt egy taszkot, majd egy másikat ... ám a folyamat nem állt le. Mire sikerült OS shellbe kilépnie, már egészen megizzadt. A Zomby-k eltűntek, és eltűnt Hmrmmmr is. Visszalépve egy registered to BáróWitch Fon Záróvizsga feliratot talált. Elindult hát, hogy megkeresse ezt a Záróvizsgát. -De hisz engem nem tudsz megsebezni! -Dehogynem, idenézz, ez a Worpal Sword vs. Undead Warrior +8. -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ..... Lord Szósz-t kiverte a hideg verejték, amikor felébredt. Szó ami szó, azt nem várhatjuk el tőle, hogy ha a teste hideget sugároz, akkor a verítéke meleg legyen. Sőt még a langyost is balgaság lenne ajánlani. Tehát hideg verítékben fürödve ébredt. Úgy látszik menet közben elaludt, és rémeseket álmodott... Nekiment egy fának és ettől egészen kijózanodott. Hmm, ez furcsa gondolta, más bódult lesz, ha nekimegy egy fának. Jó lesz vigyázni, ezt a területet úgylátszik máshogy kezelik az írók. Egy táborba ért, ahol VistaPro-k mulatoztak. Csupa 1.00-ás verzió. Közöttük ott volt Matilda az egyik későbbi főszereplő és még néhány jelentéktelen statiszta is. Ropták a szilaj rap-dancet. -Gyere fáradt vándor, pihenj meg nálunk. -Nem is vagyok fáradt... -Kaphatsz szállást is. -Sőt vándor sem vagyok... -Igaz, meleg vizünk nincs, ezért csak kétcsillagos a lakókocsi de jobb híján... -Oké-oké tekerjünk. Most jönne az az izé ... füst tánc, de már most unom. Jó.fdklkf s fksdfpksoopirwmasjsuoewnzskdpvöqwuabcüwemasdofewmfasd -Nos hogy tetszett ? -Hmm, így gyorsítva elég újszerű. -Aha, de talán kerülj is beljebb, szerény otthonomba. - Tuszkolta be, egy Madame Girani feliratú kutyaláncot viselő kövér hölgy. Lerítt róla, hogy tényleg ő a Madame. Pajkosan rácsapott a leánykák meztelen fenekére, ahogy kiküldte őket. -Nos ki vagy, mit akarsz, honnan jössz, hova mész stb.? -Huh, elég jólértesült vagy. -Na igen minden VistaPro ilyen. Ezért is fogadott fel, a BáróWitch, hogy titokban kémleljelek ki, hogy ki vagy, mi vagy. -Aha és megtudtál már valamit? -Igen, hogy tökivagy ... hihi ... bocsánat, hogy tök ki vagy. Ööö mármint borulva. -Wow. Én meg azt szeretném tudni, hogy ki áll emögött az egész micsoda mögött. -Az ajtóra gondolsz? -Nem, nem korlátolt nőszemély, hanem erre a misztikus cigarettafüstre, meg ilyesmire. -Micsoda??? Ja persze én tudom a választ. ... Figyelj, ez itt például az egy főre eső papírzsebkendőfogyasztás két százalékos mintája 1974-ből. -Fantasztikus honnan van? -Valami Giraffe nevű pacáktól loptam. -Jó,jó térjünk a tárgyra... -Vagy nézd meg ezt itt, II. Albert teljes zokniletára és a korai WC-ben való dohányzása között kimutatható összefüggést, 452 gépelt oldal... -Kérdeztem valamit... -Esetleg ezt akarod, Stephen Donaldson, A végzet urának átka ... -Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!!!!!!!! S üvölt a gyilkos: -Dögölj meg fattyú, fattyú ... tyú ... tyú Két órával később az őrszobán. -Megölted Madame Giranni-t. -Cak önvédelem volt, le akart döfni! -Nem is volt nála kés. -De lehetett volna... -És ezért gyújtottad fel az egész kocsit? -Nem az véletlen volt. -Hogy lehet véletlenül felgyújtan egy vagont? -Hát ledobtam a földre a lámpát, hogy Girani begyulladjon, meg felgyújtottam a függönyöket ész szönyeget, aztán ... ész nem is tudom ... olyan hirtelen történt ... bruhaha - sírta el magát -, szniff, szniff -Na jó, megbocsájtunk magának. Látjuk őszinte a részvéte... -Az, az, de engedjek már ki. -Oké még ezt írja itt alá. -Mi ez? -Ez egy nyilatkozat arról, hogy nem folytat illegális cipőtalpkereskedelmet. -Na de biztoszúr... -Jó-jó, ez csak puszta formalitás. -Tényleg nem tudja ki áll emögött az egész mögött. -Hogyértsem ezt? -Hát ki az írója ennek a szarnak, vagy ilyesmi. Ha kitalálom úgyisz megölöm, ilyen unalmasz, limonádét írni, ráadászul tele helyeszírászi hibákkal, bahh. -Nem is sejted. Hát .... arrrgh. Egy (B)érces hangott halott felűlről hirtelen. -Csak nem gondolod, hogy megtudhatod halandó, hogy ki kezeli a sorsodat... -Először is nem vagyok halandó, már régen meghaltam... - Tudom én találtalak ki -Mászodszor hagyjál már fel ezzel az idétlen fazékbabeszélősz trükkel! -De miért (csörr, egy fazék kerül vissza a helyére, az érces hang átmegy normálisba) amikor annyira jó poén. -Na jó szakadj meg. -Te pedig találd magad az út szélén Matildával. És úgy lett. Lord Szósz az út szélén találta magát Matildával. És megszűnt a beszédhibája is. Matilda szemrevaló lány volt. Gyakran is állt ezért a sarokban kukoricaszemeken. Olyan formás kis alakja volt 150,150,150. Na, félreértés nem essék, ez nem csipő, derék, mell, hanem magasság, mélység, szélesség formátum!! Ennek ellenére vidám természet volt, és ha csak tehette folyamatosan jártatta a száját. Most is éppen járt. -Hogy én milyen szerencsétlen vagyok. Há' jajj istenem, istenem, istenem... -Khmm. Szép jó napot... -ÁÁ. Szép jónapot aszittem má' senki nem néz felém sem, má' ép' aszondtam magamnak, meglásd Matilda... -ÖÖÖ. Indulnunk kéne, még hosszú út áll elöttünk és... -...Persze én mingyár láttam, hogy a naccsád nemolyan.... -Javasolhatnám... -...Naná, kend mindent javasolhat, a múltkor is a Jóska, persze maga biztos nem is ismeri, na ez a... -Azt a jó-büdös-tetves-rézfán-feltámasztott-jószagú-nyönyö, a rosseb álljon beléd, vagy beszélsz rendesen vagy... -ÁÁ, maga nem olyan, aztat én má' az elején is... -Grrrr. vizilóivadékbólfiallt-tehénlepényzabáló-tetűfattyú-korcsa szétmetszem az orcádat, ha nem beszélsz rendesen! -Na, de .... -Bruhahaaa, oáááá... -Elhalgass, mert kapsz mégegy pofont. -Nesze, még most is sírsz? Nesze, na sírsz még?? -Hüp. Nemm. -Na azér'. Sportolsz valamit? -Igen. -Na és mit részesítettél előnyben a sportok közül való választásnál. -A fedettpályás távolbahímzést. -Nos induljunk, mutasd az utat! -Én??? De hisz én azt sem tudom, hogy merre van a kastély és különben is félek, kérlek menj te elől. -Nyöm-nyöm. Miféle vezető vagy te? -Hát tudod az úgy volt, hogy... állj már meg, most hová futsz. Várj meg! -Elfáradtam. Vegyél a nyakadba. - Jelentette ki száz méter után Matilda. Lord Szósz, mogorván baktatot, nyakában a bivalytermetű Matildával. Arra kényszerül, ő aki arról híres, hogy bármely két közeli pont között képes közlekedni, ha egyenes út köti össze őket, most itt baktat egy ilyen tulokkal a hátán. Remélte, hogy erről nem esik túl sok szó a könyvben. Na jó legyen ennyi öröme. Odaértek tehát a várhoz, amit sűrű higítószag lengett körül. Felmentek a csapóhídon és az ajtó magától kinyílt, amikor lenyomták a kilincset - varázslat. A hallban egy sötét alak állt. -Csá. Csakhogy megjöttél Szószocskám. Már majdnem elzsibbadtam. -Na. -Á. És egy kedves hölgy is a társaságodban van. Csókolom a kezét hölgyem, remélhetek viszonzást felkorbácsolt érzelmeim hullámaira. -Hát, hihihihihi. - Pirult el Matilda, mind a 150 - legyen ez a szerencseszáma - kilójával. -Nos. Ha így áll fáradjon be a hallba, ahol a vacsorja már várja önt. Na Szósz bazdmeg te is gyere. -Milyen aranypofa ez a Záróvizsga - bökte oldalba Matilda a lordot. -Ja. - morogta morcosan Szósz. Végigballagtak a várudvaron, ahol a higítószag egyre erősebb lett. Fent a párkányon alakok mozogtak. Szósz kérdően nézett felfelé. -Hát igen frissen festettem. De néhány nem tudnak olvasni... Egyébiránt, hogyan telt az út a hintóban? -Nem tudom, azt a részt az író kihagyta. - morogta, még mindig nem emésztette meg, a BáróWitch az ő jelenlétében simogatja a kiscsaj ülepét, őt ugyan nem érdekli, de mégis ... Egy nagy terembe értek, aminek az ajtaján "menza" felirat lógott. Bent egy VistaPro hegedült. Matilda megsimogatta a fejét, mire az leesett. Matilda, gyorsan és feltünés nélkül próbálta visszailleszteni a helyére, mielött még valaki észrevenné. Elég grotesz látvány nyújtott, ahogy a hajladozó testre próbálta visszatenni a fejet. De a fej csak nem állt meg, ekkor retikülje mélyéről előhalászott két ziherejsztűt, és az egyiket előlről, a másik biztosítótüt hátulról a nyakhoz illesztette, majd bekapcsolta a fejet. Egy lépést hátralépett és elégedetten szemlélte művét. Ekkor lépett be a nevetéstől eltorzult arcú és a görcsös röhögéstől fuldokló Lord Szósz és Záróvizsga. -Nos, ha elmesélné az előéletét, az olvasók nagyon hálásak lennének..- kezdeményezett a háziúr. -Hááát. Krynnon éltem... -Ne baszd már, nem neked mondtam, hanem az ifjú hölgynek!!! -Hihihi. Jajj olyan izé vagy. Most nézd meg, miattad sír a Lord. Na ne sírj, meséld el inkább szépen. -Hümpf. Háát... A BáróWitch igen fancsali képet vágott, aztán játékosan Matilda fülét kezdte harapdálni. -A piros pont megbecsült lovagjaként éltem szép falusi kunyhómban, amikor egy alkalommal megmentettünk egy csapat elflányt attól, hogy ami a legértékesebb azt elvegyék a trollok. Mivel túlerőben voltak az ogrék, ezért egyetlen lehetőség volt, megerőszakolni mindet, mielött az orogok odaérnek. Nekem egy bögyös kis szőke jutott, Aladin felkent papnője. Rávetettem magam, de a végső beteljesülés pillanatában már oda is értek az ettienek, hogy kivegyék részüket az élvezetből. Véres mészárlás kezdődött. Mikor már csak egy szűz - illetve akorra már csak volt szűz, - maradt életben, az összes gnoll elmenekült. Az egyelen egy - a szőke kis bögyös - is csak azért maradt meg, mert a zipzárram becsiptem a ..., aztán a kardom sem jött ki. Amikor meg sikerült kirántanom úgy állon vágtam magam, hogy még a szemmel nem látható csillagképek is megjelentek egyből. A következmény logikus, leöltem a feleségem, helyére az elf kiscsaj került. Nem tudom, miért, talán irigységből a lovagok perbefogtak, meg ilyesmi. Pedig nem is csináltam semmit, csak megöltem az asszonyt. Ezért jobb helyen három évet kap az ember, hiszen semmi rosszat nem csinált. Nos engem elítéltek, úgyhogy már a fele tárgyalást meguntam és hazamentem. Erre jött a tanítónéni, hogy ezt mégsem kéne, nem elég, hogy egy ilyen kis diák az udvaron fajtalankodik, még haza is megy óráról... Mivel nem hallgattam rá, odahívta az iskolai énekkart. A felségem -aki akkor már az elf kurva volt- meg megdícsérte a hangjukat. Hirtelen haragomban felgyújtotta az egész kunyhót, sajnos nem találtam meg a kulcsokat, így bentégtek a házifeladataim is. Ezért másnap rögtön két feketepontot is kaptam, így az egy pirospontból rögtön egy feketepont lett. Hát így lettem a feketepont lovagja... Lord Szósz körülnézett. Majd lábujjhegyen, nehogy felzavarja az alvókat kiosont. Jól bekajált, és másnapig úgy aludt, mint a bunda. -Jó reggelt lovagom, a reggeli torna után megmutatom kinzókamrát rendkívül érdekes látvány. -Nem tartok igényt Matildára. -Persze, persze. Nem is gondoltam komolyan a kinzókamrát, csak úgy kicsúszott a számon. Egy pár percel később azért lenéztek a kamrába. S közben beszélgettek. -Nagy ez a bárómság. Kénytelen vagyok nagy hadsereget tartani a védelemre. -Miért? -Szeretnék biztonságban élni. -Én pedig Palanthas-ban. De, hogy jön ez most a hadsereghez? -Nos ma reggel elfogtam valakit, aki talán tudja a választ. Ahogy elfogtuk ólmot öntöttünk a fülébe. Jó mi ? -Aha. - mondta meggyőződés nélkül a lovag. -Nos addig kell egy-egy kanál tojáslevest ennie, amíg be nem vallja, hogy hol az átjáró a két világ közt. -Na és tudja egyáltalán? -Persze, csak nem reagál a kérdéseinkre, gondolom a gazdája megtiltotta. Megnézték, és tényleg nem reagált a hozzáintézett kérdésekre. Estefelé a lord elronthatta a gyomrát, mert szörnyen dühös lett, és törni zúzni kezdett. Matilda is szökött. Kezébefogott egy újságot, összegyűrte és azzal a kezében elindult a folyosón lefelé. -Szököl kis kurva, szököl?-hallotta a háta mögül. -Tessék? -Hmm. Nem kis megdöbbenéssel látom, hogy máris távozni óhajt szűk baráti körünkből, s ráadásul igen sietve. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy házirendünk kifejezetten ellenzi a távozás elötti elbúcsúzás kihagyást. Matilda futásnak eredt. Nekirohant egy tükörnek. Majd átrohant egy üvegajtón. Ezekután megpróbált kimenni egy festett ajtón. Fejes ugrott az udvaron lévő halastóba. Miután átgázolt a bokáigérő tavon az előszobában találta magát. Maga mögött hallotta a lihegést. A kobold keresztüllégy (gyk. fly through) az előszobán, majd a leány mellett landolt. Ám a lihegés elöbb ért oda, fellökte a koboldot. Mire az egy csendes "nyekk" kiáltással elhasalt. A lihegés adott mégegy pofont a koboldnak, de az meg se nyekkent. -Ilyen hülyeséget... Mit csinálok én itt?-kérdezte a lihegés és eltűnt. Egy nagy vörös gyík állt az ajtóban. -Na most betojtál mi? Ekkor jelent meg Lord Szósz a Feket Pont lovagja. -Nincs viszályom veled jó lovag, hát távozz, s ne óhajts keresztülmenni az ajtón, mert öt, izé három halállal halsz. A lord csendesen rálépett a gyík farkára, mire az felszisszen. Ekkor benyúlt a szájába és csomót kötött a nyelvére - a gyíkéra. A gyík odakapott a szájához, védtelenül hagyva ekkor a hasát. Vaskesztyűs kezével hasbavágta, mire a gyík összegörnyedt. Egy tollal megcsiklandozta a gyík szabaddá vált fejebúbját, erre a vad, fuldokló kacagásban tört ki, fejét hátravetve. A lovag ekkor hátralépett, majd egy tüzérségi 120 milliméteres tankelhárító rakétavetővel meglőtte. A teremből és a sárkányból semmi nem maradt. Matilda csodálkozva nézett a lordra, aki halkan megszólat. -Ugye most csodálozol, hogy milyen hős és milyen fifikás vagyok. -Te egy fasz vagy, miért nem lőtted le egyből? A lord morcosan lépett ki a kapun. A kapun kívül egy medveember lépett oda hozzájuk, mondván, hogy csatlakozni kíván a partyhoz. Mentek mendegéltek, mígnem egy szakadékhoz nem értek. S rögtön egy teremtményt láttak. A teremtmény állt a szakadék szélén és motyogott. -Paci ... paci ... paci ... Erre, a medveember odament hozzá. -Te miért mondod, hogy paci, paci ? A teremtmény lemutatott a mélybe, a medveember követte tekintetével. Ekkor a kreatúra lökött rajta egyet. -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁpafff -jegyezte meg a medveember. -Hüp. Maci ... maci ... maci ... A lord csendesen odébbált Matildával. Mentek egy egészen nagy barlangig. Eddigre készült el az új karakter is. Az éjszaka hátborzongató csendben telt el. Reggel egy vakondember várta őket a bejáratnál. -Nos, te kire vársz? -Rátok. -Na és miért? -Csatlakozni akarok. -Na ne, mivel lehetsz a szolgálatomra? -Hát nem látod, elhallgattattam a farkasokat is. Valld be egyet sem hallotál éjjel. -Való igaz. De erre nem is élnek farkasok. -De élhetnének, és mire mész akkor nélkülem? -Na, gyere, mert a DM kidob mindjárt. Matilda egész úton gagyarászott. Éppen az mesélte, hogy hogyan bánt el Csélcsap a nagy roma hős, tíz védtelen csecsemővel egymaga. -... s volt egy kutyája, a hűséges Rodriguez de la Aquaria nevű kutyája. Ez a kutya úgy ment az ösvényen, mint bárki más az úton. Nos felkerekedett egyszer ez a Csélcsap, hogy átmenjen a portálon, amelyet... -Állj. Mit mondtál? -... s volt egy kutyája... -Nem a portál érdekel. -Tudom, hogy nem a portál érdekel, éppen ezért nem azt mesélem el, pedig... -Átkozott némber. Mesélj a portalról azonnal! -A 0.60â verzió 286-ra írt változata megfelel? -Arrrgh. Csélcsap merre találta azt a portalt? -Freq-ben vitte el. -Megölöm fogják le. Fogják le megölöm. -Na. Ez ismétlésnek számít, mit fog majd szólni az olvasó?? -Hijaaaaaii. Leütlek! Az ember kénytelen a köveken kitölteni a haragját... -Hát persze... -Na meséld tovább! -S akkor ez a Csélcsap leért az erdőbe, onnan egyenesen a barlangba ment. Ahonnan a félig ember-félig nő mutáns jött ki. Belépve egy csomó ilyet látott. Miután hősiesen rájukgyújtotta az ebédlőt, hátbatámadta, és kardélrehányta a megmaradt harmincegynéhány csecsemőt. Majd miután ilymódon végzett a kapu örzőivel belépett bele. -Mit csinált? -...belépett bele. -És? -Nincs és. Már azt sem tudom, hogy idáig honnan tudjuk a történetet, de az biztos, hogy a kapuntúlra senki nem kísérte el, és nem is jött vissza. -Na ha nem jött vissza, akkor ez egy kool hely lehetett. -És hol találta, ezt a jó kajáldát az a ficere? -Először is Csélcsap nem ficere, hanem hős. Másodszor is, ha nem takarnád el a bejáratot, meg tudnám mutatni neked. -Nos kerüljünk beljebb. S odabent már várt rájuk a szörnyűség. Azonnal elborult az agyuk. A vakondember a fogát kezdte piszkálni. Matilda eufórikus hangulatban verte a fejét a padlózatba. Lord Szósz a Dél-Kalábiai horatinga hímnuszt énekelte -Az a jó... mer' az tök yo. Pmp-pmf. RAP. YO. Kezei és feje idegesen rángatózott. Majd hasravetette magát. Ez már sok volt a szörnynek, azt még kibírta volna, hogy a vakondember rálépett a szemére, és az is kibbírható lett volna, hogy Matilda pont beléverte a fejét, ami cseppet sem volt puhának mondható. De azt, hogy Lord Szósz ilyen ocsmányul viselkedjen, el is kezdte a visszavonulást, ám korai halála megakadályozta ebben. Lord Szósz pont a szívére esett. Ez van. Hőseink émelygő gyomorral emlékeztek vissza az ebédre. Hirtelen egy érces hang szólalt meg. -Dómo aligátó. - Ez BáróWitch Fon Záróvizsga, a Strand. -Anyád. -Nos félreállítottátok azt az izét. -Megöltük. -Na most mit vagy úgy oda, ha nincsenek a háztartás körüli kisebb dolgaim, már én is megtettem volna. -Ja. Na mit akarsz. -Nos nagy csellel megtudtam a választ. -Mire? -A teleportra. -Na és, hogy? -A tudósaim kiderítették, hogy azért nem reagált, mert süket volt. -Hogy hol süketült meg, na mindegy, ez az izé nem bánt soha valami jól a szolgáival.- Leírtuk a kérdést papírra, és rögtön megtudtuk a választ. -És, hol a teleporta. -Természetesen a szomszéd dutyi, Undor várában. -Jó máris indulunk. -Esetleg fel tudnék ajánlani két tucat élőhalott harcost. Jó minőségű, első osztályú munka. -Á, kösz ne fáraszd magad... -Tényleg nem kell? -Nem. Nos akkor indulnánk is. -Legalább ezt fogadd el... -Miez olajnyomásos kanyarfúrófejpörgettyű? -Majdnem, fordítsd csak meg... -Ja, ez egy olyan izé... -Iránytűnek hívják. -S mire jó, ez az irányostű? -Mágusaink már kutatják. Egyesek szerint az ártó szellemektől véd meg. -Akkor nem kell. -Na ne hülyéskedj, csak nem hiszel minden jött-ment mágusnak. -Nos ideje, hogy elinduljunk. -Nem, ilyenkor nem lehet, éjszaka van. -Na és, én látok a sötétben. -De ilyenkor halás leskel minden bokorban, rémségek szivárognak elő a földből, kísértetek tépik szét az eltévedt utazókat, részegek horkolnak. -Tényleg? -Tényleg. -Na jó aludjunk, ma már nagyon későn van. Matilda bevonult a szobájába. Gondosan bezárta maga mögött az ajtó. Alighogy elfordította a kulcsot, az ajtó szélesre nyilt. Mögötte, az ajtónyílásban a gróf állt. -Minek köszönhetem az éjszakai látogatását grófom? -Javaslom, hogy ne hagyja el a szobát... -Miért? -Fogadja el egy jóbarát tanácsát. -No és mi az? -Egy fecske nem csinál nyarat. -Tessék? -Ki korán kel aranyat lel. -Nem hagyná abba? -Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. -Tényleg mesélne magáról valamit? -Hát... Bátyámat tragikus körülmélmenyek közt megöltem, szeretőjét megerőszakoltam, meghalt ő is. Apámat egy vadászaton nyilaztam le. Anyámat az ajtóra szegeztem... -Na de miért? Biztos jó oka volt rá... -Én, én... -Mondja ki, ne féljen a nagy szavaktól... -Én Vámpapír vagyok. -Ugyan, ez nem szégyen. Nekem volt egy ismerősöm, aki ÁFA volt. -Ezt csak azért mondja, hogy megvígasztaljon... -Ha meg akarnám vígasztalni, nem mondanám el, hogy ő bánatában vízbeölte magát, pedig tuti lehet úgy élni, hogy valakit mindenki útál... -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ -Most meg milyen hirtelen távozott. Matilda a biztonság kedvéért nem hagyta el többet a szobát. A hajnal első sugaraival keltek. S velük is reggeliztek. Aztán könnyes szemmel elbúcsúztak egymástól. -Nos akkor mi mennénk is. -Eltakarodhatnátok végre. -Nem, ne is tartóztass mennem kell. -Jó, jó menj már. -Hiába minden szó, mennem kell. -Mi lesz már, elzsibbadok. -Tényleg, hol van Matilda? -Ő úgy döntötgt, hogy nem tart veletek. -Aha. Hát ez van. Na gyere Tóbiás. -Azraelnek hívnak. -Jösz, vagy kiselőadásokat tartasz a névjegyzékről? -Te hogy kerültél ide?- kérdezte a lord Azraeltől. -Hát gyerekkoromban egyszer elloptam egy palacsintát és anyám nagyon megszídott. Megdühödtem és megettem az összeset. Ki is hánytam, mert több mint kétszáz darab volt. Erre bezártak a kisszobába. Egy hangot hallottam, valahonnan lentről, a mennyezetről. -Te, kiszabadítalak, ha megeszed az összes lekvárt is a kamrában. És tényleg kiszabadított. Mint utólag kiderült a testvérem volt, aki nem szerette a lekvárospalacsintát. Ezek után végleg elbújdostam, hát így kerültem ide. -Hajajj, bárcsak lenne egy biciklink- sóhajtotta Hamilton. -Azrael, ha szabad kérnem. -Ugyan minek, kényelmesen megyünk így is. -De lassan. A bicikli, az ember által hajtott leggyorsabb jármű. -Az ejtőernyő után. -Azt nem ember hajtja. -Nem, az csak úgy magától kerül bele a táskába, nem? -Hah, a vár. -Hol? -Basszus, reméltem, hogy nem szólod el magad. És így az írót is becsaphattam volna. Tudod mennyi mászkálást spórolhattunk volna meg. -Á, már én is látom, ott a dombon, igaz? -Igen. Egy kicsit balra az erdőtől. Ám ekkor a vár hirtelen eltűnt. -Nem, ez nem igazság...-sipította a lord. S odaértek a várhoz. A hosszú utat minden döccenő, említésre érdes dolog nélkül tették meg. A kapun halálraitéltek, adózók és turisták hada áramlott ki s be. Jobban megnézve, egyetlen lelket sem láttak kifelé jönni. Biztos a másik kaput használják. Hőseink leballagtak a völgybe, és besortak az egyik szélső sávba. -Most merre? - kérdezte tétován Azrael. -Talán arra. - mutatott Szósz, egy zöld táblára. -Orvgyilkosok, ez az út vezet Medre Út-hoz. - olvasta Azrael. - Ki az a Medre Út? Valami folyó? -Nem, a várúr kisebbik öccse. -Miért van, vagy volt neki másik testvére is? -Nem, soha nem volt. A nővérét pedig már korán megfürdette. -És? -Szegényke belehalt. Állitólag, ekkor jelent meg a teveport. Nincs más dolgunk, csak az egyik főurat egy kicsit megsikálni, és már szabadok is vagyunk. -Gyerünk. Te aki mindig csak Szidol, most jól bemoshatsz nekik is. -Na csak ne siess. Nem eszik olyan forrón a szárazjeget. Medre Út, a szobájában játszott. Épp apró virágokat hímzett egy zsebkendőbe, amikor a lord és a vakondember berontott. Szósz felkente a falra a fiút, magassarkú cipői a sarokba repültek. Akkor az előkapott egy botot és a lovag orrába tűzte. A lovag egy hatalmas varázslatba kezdett, és ime egy rózsa jelent meg a kezébe. Medre Út felé nyújtotta. Az gyanútlanul megfogta, és jól meg is szúrta a kezét a tövisekkel. Ekkor jelent meg a dühödt apa. A gyerek háta mögé settenkedő vakondember kezébe beleszúrt egy villámot. Az visítva földelte magát. A lovag előrántotta kétkezes csörömpölőjét, de Undor gyorsabb volt és a fejére tett egy zajvédőt. Ekkor a lovag az ősi csellel próbálkozott. -Nézd mi van ott. De Undor úgy csinált mintha nem is hallaná. Jó oka volt rá. A fülvédő. Dühödten feszültek egymásnak. Úgy nézett ki, hogy egyik erősebb, mint a másik. Ekkor azonban váratlanul Azrael ugrott elő és a verekedőket bámuló Medre Útra borított egy vödör vizet. A hatás leírhatatlan volt. Medre Út azonnal összeesett. Apja felsikoltott, kezéből kihullt a habverő. Apró kis micsodák röpdöstek a levegőben, mint amilyeneket szilveszterkor dobál az ember. -A dolgon változtatni nem tudsz. Hadd vigyük legalább a gyereket. -Vidd ne is lássalak. -Na ennek a Medrében sem lesz többet Út. -jelentette ki Azrael. Felcipelték a nehéz dögöt a szobába. Már alig volt benne élet, így hát sietni kellett. Leöntötték vízzel. Majd megint. Aztán a szappan következett. Jócskán jutott víz a falra is. Vastag, kosz, zsír, füstréteg olvadt le a falról. Egy helyen több újjnyi vastag kosz mögött egy nyílás tárult fel. -A portál. Gyorsan. Újult erővel öntözték a gyereket, így mégtöbb került a falra, s végül már egy élőhalott lovag is átfért volna rajta akkora volt. S ekkor beléptek a kapun. Egy keskeny fehér, krómhídra értek. A híd kétoldalán a void volt. Illetve nem volt. A kapu mögött fehérruhás szűzleányok álltak tigris-dogok pórázával a jobbjukban, s közben vérfagyasztó hangon mosolyogtak. -Mit akartok? -Semmit. -De mégis, valamiért csak álltok itt... -Ja, az átmenő vándoroktól veszünk el apróbb dolgokat. -Miféle átmenő vándoroktól? -Akik a kapun jönnek be, és a másikon akarnak távozni. -Aha. Na és mi az amit elvesztek tőlük? -Ugyan miért érdekel, te biztos nem akarsz átmenni a túloldalra... -ÁÁ nem, csak kérdeztem... A lord szórakozott mozdulattal rugdosta le a kavicsokat és az apróbb élőlényeket a hídról a voidba. -Nos -határozta el magát a lord- mi át akarunk menni. -Akkor hát elvesszük. -Mit? -A személyi igazolványaitokat. -De hisz én halott vagyok, nekem olyan nincs. -Na de az apró barátodnak csak van. -Gyertek ide, vegyétek el, ha meritek... Az egyik tündér játékosan a voidba lökte a vakondot. -Uhh. Bocs, leesett. Lord Szósz kilépett a kapun és hátranézett. Majd egy nagyot káromkodott. Aztán fogta magát megkerülte Undora kastélyt és elindult vissza Záróvizsgához. Amikor odaért annak rendje és módja szerint megostromolta a várost. Közben visszagondolt arra, amikor őt ostromolták. A lovagok körbezárták a kunyhót, és ekkor ebédre zellerfőzelék volt uborkasalátával. A lord dühösen kitört: -Hát mi vagyok én, pap, hogy ecetes uborkasalátát zabájak. - Dühösen gondolt az ostromlókra. Az ostromlókra, akik két nap múlva hazamentek, mert megunták a dolgot. A kapuban ekkor megjelent egy követ, és ez felriasztotta a lovagot az emlékek ködös álmából. A követben örömmel ismert rá Hmrmmmr-re. -A mostani uram BáróWitch Kend Strand Fon Záróvizsga üzeni, hogy az egész ostrommal nem mész semmire, és hogy menj a misztikus cigifüstös határhoz, hátha nem jösz vissza. -Tényleg ezt üzeni? -Nem, de ez volt a lényege. -Na gyere, tényleg nincs más reményem. A cigifüst egyre csak gomolygott, és egyre sűrűbb lett. Bátran belehatoltak. A lord egy díszes menetet látott. Az élén egy daliás lovag ment, aki odafordult hozzá. -Gyere hajts térdet az isteneknek és minden jórafordul. -Mellette az elf kurva riszált, a másik oldalon egy pattanásos-szeplős suhanc vihogott. A lovag térdethajtott és minden jórafordult. Budapest 1993.06. Itt a vége. És isten ments, hogy folytassam. / (C) by HTE, project lymphatic gland /