Scanner Graun Avagy James Bond Megmenti Ali Baba Frigyládáját Ajánlás Ajánlom művemet mindazok számára akik egyáltalán végig bírják olvasni. Kiemelten (csak, hogy személyeskedhessek) ajánlom ***** *********nak, aki bár nem ismeri az AD&D alapjait, de egészen rendes ember. Ajánlom ***** *****nak, aki ismeri az AD&D alapjait, de azért még egészen rendes ember. Ajánlom mindazoknak akik ismerik a fantasy világot és nem vetik hanyatt magukat apróbb-rosszabb faviccek láttán sem. (C) HTE 1992.08. Ajánlás Most, hogy megírtam ezt a szart, már nem ajánlom senkinek. Hacsak ... hacsak nem akarja úgy megúszni a katonaságot, hogy ideggyógyászati eset váljon belőle. 1992.12. U.I. Aki egy rossz szót szól az összetételeimről, rögtön multitaskká változtatom. 1. Az áldozómonitor elött lassan beesteledett. A pap még ekkor is ott gúvasztotta a szemét, holott az már-már véreressé fáradta magát. Idönként rácsapott a körülötte viháncoló gyerekre. - Baszkikám maradj má' ! Az pedig visítva szaladt el, egy-egy lemezzel a hóna alatt. Tett pár gyors kört, majd mikor úgy gondolta, hogy senki nem néz oda, ügyetlen mozdulatokkal az orrába és a fülébe próbálta tömködni a fekete plasztikdarabokat. Végre egy blankolófogóval sikerült a felsőajkára csíptetni egy disket, és most az örömtől sikongatva rohangált körbe-körbe. Nagy vígságába belefeledkezve rátaposott a szertartást végző pap kezére, amelyet a billentyűzeten nyugtatott. - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáaaaaaaaa kurva anyááááááááád.... A fiú felé lendülő ütésrenyitott tenyeret a pap ájtatos, rémült arckifejezése váltotta fel. Elképedéstől tágranyílt szemekkel meredt az áldozókonzol, lassan kihúnyó képernyőjére. - 3 éve már türelmesen verem a gombokat, és még csak üzenetet sem küldött, egyetlen kis charachterht sem. Most pedig megjelenik, mégpedig személyesen, ennek a kis nyomoroncnak. A monitor villogó zöld fénye játszott arcán, melyen egy kövér, és egy koleszterinszegény könnycseppet dörgölt szét. Meghatódott áhitattal szorongatta a fiú nyakát. - Nagy dolgokra vagy hivatott fiam, nem hiába neveltelek, apád, anyád, stb. helyett. - .... Khrrrrr mmpphhh höööööööööööö ..... - Személyesen jelent meg neked ... - .... Sssssszzssssshh hrrrrrrrrrmphphhhhhhg ... - ... maga a nagy és mindenható ... - ... mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmhh - ... PROMPT !!! Oh, hányszor, de hányszor könyörögtem neki, hogy küldjön egy jelet, bármit, egy icipici working feliratot .. Ne bohóckodj komisz kölke, grimaszolni merészelsz ebben a történelmi pillanatban ? Egy jól irányzott mozdulattal a sarokba hajította. - Fiatal még és engedetlen -fordult a konzol felé-, de majd én bepro.., izé megnevelem, s hűséges HIV-ed lesz. S szórakozottan nekifogott, hogy megpróbálja lecsavarozni a visító gyerek nemlétező hátlapját. 2. Ám ne vágjunk a közepébe a dolgoknak lássuk mi is törptént az elöző részben. Az ifjú Grün, izé Graun miközben gyarapította tudása szoftverházát, egy idegig szoftverkalózoskodott, majd miután főnöke aljas módon egy másolásvédelem nélküli jogtiszta programot vetetett vele, masterresettel kilépett. Ezekután tapasztalatlan rendszergazdáknak adott el vírusokat nagytételben hálózati management program néven. Fénykorát akkor érte el, amikor sikerült egy kézzel-lábbal kapálódzó kinyugdíjasra rásóznia egy komplett Sörland C+++ 19.43-t csomagot, mind a huszonkilenc nagykapacitású cd-n tárolt kiegészítésével együtt. Ekkor azonban már megintcsak égett a lába alatt a talaj, mert összeveszett a Mikrohard és a Tashon-Ate vezetőivel, a NoWallról nem is beszélve. Mindenféle kétes elemmel társulva nekivágott az ismeretlennek. A két rendszergazdából, egy hardveresből, egy műszaki informatikusból, egy unINTELigens szirix papból és -urambocsá- egy műszerészből álló társasággal megpróbáltak átkelni a Marx tér névvel illetett óceánon, útközben valamelyikük rálépett egy újságosbódé sarkára, így kénytelenek voltak a tulajt és a szemtanúkat felkoncolni, összetörtek továbbá három szemetest, négy ülőkét és egy női szivet, lehet azonban, hogy ez utóbbi csak egy porraloltó volt. Mivel útközben az is kiderült, hogy az egyik rendszergazda volt adóellenőr és szoftverrendőr a lovagiasság szabályai szerint hátbaszúrták. Lassacskán át is értek a túllépcsőre. Miután sikeresen tábort vertek a Sála Retró kapujában, szétnéztek a környéken, nem sokáig űzhették azonban az itt a paritásbit, hol a paritásbit című tiltottnak minősülő szerencsére játékot, mert egy őrizetlenül hagyott táborvíz begyújtotta az áruházat. A város leégett, aztán süllyedt el. Graun ekkor kezében a Chaos című programmal ismét menekülni kényszerült .... Az a jószag nyönyönyö, a leborult szivarvégit. Milyen tökös kis bevezetőt készítettem és csak most szólnak, hogy nem is volt elöző rész. Én meg má' ellőttem ezt a tuti sztorit. A fal nyakába most írhato' újat. 3. A fejezet arról szól, hogy az egészet szarom le ezekután magasról és a harmadik fejezet helyett inkább alszom egyet. 4. A horizont keleti peremét lassan beborította a felkelő nap halovány pírja. A fény két, kissé görnyedt alak körvonalait emeli ki. A két alak szemmel láthatóan az erdő felé tart, hátukon nehéz mállha. Orrgyilkosok, vagy tolvajok, akik szokásos és fárasztó éjszakai műszakjukból baktatnak hazafelé. A legkülső fának támaszkodva egy bérgyilkos piszkálgatta körmeit egy kétkezes karddal. Beljebb egy káoszpap próbálta elnyiszálni nyűtt, rozsdás sarlójával áldozata -, egy vigyázatlan szatír, és hiatásos "nemierőszaktévő" - nyakát. Egy vérfarkas érdes vonyítása hanzik messziről. Egyszóval megint egy nyugodt és békés nap virrad meg. Egy idegen nehezen is szokná meg ezt a nyugalmat és csendet, de így van ez, itt a Dragonshit, Rándurk birodalmában. Dragonshit a naprendszer egyetlen, és legszélső bolygója. Mivel ő áll legbelül, igen sok napfényt kap, tehát a nap nyugaton kel. Ettől az égből kefírkékbe játszik, amit a nap és a két hold -amelyek váltóműszakban dolgoznak, igaz nem valami összehangoltan- smaragdsárgája fest rózsaszinné. A bolygó kicsi, mindössze negyven-negyvenöt embernek ad lakhelyet és elég élelmiszert. Ezért aztán az elöző kormány át is alakíttatta. Létrehoztak egy biztonságosan szennyezhető óceánt, iparvidéknek és kísérleti atomrobbantóhelynek egyaránt alkalmas sivatagot, egy savasesőérzékeny savasesőerdőt. Ja és mellesleg megnagyabbították a bolygó felszínét, most akár 6-8 milliárd ember is elférne rajta. A kormány azonban megbukott, mert következő választáson a lakosság két százaléka vett részt, de mivel a kormányfő magára nem szavazhatott hivatala véget ért. Az ország, most már bolygó anarchiába hullt, ez azonban senkinek nem okozott problémát, hiszen az átlagos népsűrűség nem érte el az egymilliomod ember/kmý-t sem. Mindenkinek jutott egy szubkontinens, így mindenki jól elvolt és köszönte szépen nem kért a másikból. Sajnos ez szaporodási problémához vezetett, megfelelő tudás híján mindössze két helyen sikerült előállítani embert. A többit genetikai hulladéknak minősítették és szabadjára bocsájtották. Sajnos az egyik kisérletező túl öreg volt és meghalt, a másik pedig túl jól mintázta embereit, ezért azok demokratikus elveket hangoztatva leölték. A világ teljes despotizmusba hanyatlott. A galaxis ezalatt kivetette magából a szélén lévő naprendszert, amely elsodródott két párhuzamos fekete lyuk közé, ahol az idő és a tér metszéspontjába került. Az a néhány élőlény amelyik túlélte a sokkot, gyors genetikai mutációk sorozatának lett áldozata, azonban mikor a bolygó elérte a két feketelyuk közötti egyensúlyi pontot, mozgása lassan megállt - már a sodródása a világegyetemben - és a régebben felszabadult erők egységes mátrixokba rendeződtek. Megkezdődött újra az élet. 5. A fajok lassan szaporodtak és fejlődtek, a hatalamas erdőket elfek népesítették be, melyek nevüket tizenegy újukról kapták. Gyakran hallani Vu biszt du? hivókiáltásukat. A hegyeket szörpök népesítették be, akik szörös végtagjaikról és nyelvükről kapták nevüket. Sok fajuk ismert, de legnagyobb klánjuk a szobi. A síkságokat emberek népesítették be, ezekről nincs mit mondani, úgy hülyék ahogy vannak. A hegyek tövében, az erdők sűrűjében a gnűmök telepedtek meg, de mivel ennek a névnek semmi értelme, a továbbiakban a jólcsengő driphan nevet fogják viselni, ami legalább olyan hülyén hangzik, és még annyi értelme sincs, viszont más nyelvekben sem fog gondot okozni a kiejtése. Ja és ottvannak persze, dombságainkat ementálivá alakító féltüdők. Rándurk a déli félteke középső részén terül el, és jobbára sivatagos, csak a körzeti adószedők háza körül van némi oázis, persze az is lehet, hogy az adószedők költöztek az oázisokba, de ebben senki nem lehet egész biztos. A nap nagyon korán kel, így a levegő hőmérséklete igen magas. Ha belegondolok lehet, hogy mégiscsak az adószedők mentek az oázisokba, mert ott több embertől lehet behajtani. A színek zöldesebbek a nálunk megszokottaknál, a napnak, az égboltnak és a holdaknak köszönhetően. De persze az is lehet, hogy először az adószedők érkeztek meg, és az emberek, hogy ne kelljen messzire gyalogolniuk inkább ideköltöztek. Szinte kizárólag marihuanat termelnek, viszont a szezon végén meg eltüzelik, ez számomra teljesen értelmetlen. Persze az is lehet, hogy az adózási rendszer az oka. Az állattenyésztés viszonylag jelentéktelen, önellátó szintű. Itt arra gondolok, hogy az oázisokban jobbak az adófeltételek, és ez okozza az aglomerációt. Békés állam lévén nem áll harcban senkivel, lehet, hogy azért, mert három oldalról tenger veszi körül, a negyedik pedig egy többszáz kilométer széles sivatag. Vajon az adószedők is azért költöztek oda, mert ott kevesebbb az adó ? 6. Tehát beláthatjuk, hogy Rándurk igen békés állam. Történetük ezért nem is itt játszódik, hanem Dragonshit bolygó középészak-keleti részének alsó felében, ahol már viszonylag normális a hőmérséklet. És a lányok is jobban néznek ki, .. arról nem is beszélve, hogy az egész földrészen egyedül itt készítenek iható sört. A többi helyen mindenféle malátát meg ilyen zöldségeket raknak bele, persze, hogy nem lesz elég zöld. Elnézést most szólnak a kollegák, hogy amiről beszélek, az nem a sör. Mindegy tök jó és az a lények. Egyébként az ország legnagyobb részét erdő borítja, a többit meg még nem találták meg. Van itt mindeféle fafajta fenyő, bükk, tölgy, aztán fenyő, meg nyírfa és persze van fenyő is, aztán néhány szilfafolt fenyővel és legvégül néhány fenyőfajtával is dicsekedhet az ország. A határokat itt is vastag piros szaggatott vonallal jelölték, de az elöző uralkodó áttért a narancssárga festékre, mert az olcsóbb, és vastag folytonos vonalat alkalmaz, mert a legtöbben nem lépték át a határt, hiszen a lyukakon mentek át, és így nagy volt a vámkiesés. Sajnos az eső mindig elmossa a határ nagy részét, és ebből sok vita is származik. Az országnak csak két határa van, ugyanis a bölcsek még a mai napig sem tudtak kifejleszteni egy olyan festéket sem, amelyik megmarad a víz felszínén. Az ország fő vallása az Aerosol a halál, a törvények és az adószedők istene. Elég jelentős még Zorbon a természet, az élet és az adószedők istene. Persze tisztelik Megrontot harc és a féktelen nemi élet istenét, és Fórt, a lovagiasság és a villanyvilágítás istenét. Ez utóbbi kisebb istenekben elsősorban az adószedők hódolnak. A köznép körében elterjedt még Duffek a vadászat és a pontos adófizetés istene. Az adófizetők legfőbb öt istene Gozbirdon és két szolgája Mozur,Zapu és Kirzon. Az ország államformája demokrácia, de itt csak a demo-ig installálták. Az itt élők legjelentősebb bevételi forrása az adócsalás. Tényleg lehet, hogy azért költöztek az adószedők az oázisokba, mert ott mindig sok katona lebzsel és így könnyebb behajtai az adókat. Egyébként fontos foglalkozás a favágás, szénégetés és naplopás. Valaha ez a mágia birodalma volt, de mára a varázstudók száma jelentősen csökkent. Ennek az oka a Nagy Háború, melyben sokan odavesztek. A csata már majdnem eldőlt, mikor megjelentek a mágusok, hogy segítségül hívják a szeleket, miután az eső és a kiömlött folyók elmosták a szövetséges katonákat, a mágusok utolsó fegyverként segítségül hívták sötétséget, a kitörő vulkán eltemette a megmaradt katonákat és a mágusok java részét. Ekkor a fagyhoz fordultak, de miután felperzseltek mindent kénytelenek voltak visszavonulni. Eddigre azonban az ellénfél java már elhullott röhögőgörcsben. A maradék katona végigdúlta a földet, és miután megerőszakolta őket minden asszony visszavonultak, mire kisütott a nap már semmi sem emlékeztett a csatára. Sajnos ez azonban csak háromszáz év múlva következett be, mert a vulkáni hamu beborított az eget. Ezt kivédendő a mágusok új fényt bocsájtottak fel, azóta minden este neonfények villodznak az éjszakában "te vagy a nyrő jóizu a mosojod" és "a jéghidg az igasi" című szövegeket sugallva. Hát igen a kor technikája még fejletlen és kiforratlan vala. Viszont azóta nem lehet szabad ég alatt aludni. Híres még a metró, amelyet sohasem adtak át, mert egy mérnöki elszámolás miatt egy kilométerrel lejebb épült, és elöntötte a víz, ezt most a tengeri népek használják közlekedésre. Nagy hírnek örvend a Lélekerdő is, amelyet a halottakkal hoztak összefüggésbe. Azt tartják, hogyha a szerettei halála után valaki ebben az erdőben megfogja a bal fülét a jobb kezével úgy, hogy két lába között nyúl át, a jobb lábát pedig bal tenyerébe helyezi és közben elénekli az Oh Matilda, Matilda kezdetű dalt, hamarosan pofára esik és álmot lát. Ha az álma nyugodt, akkor nem kapott agyrázkódást, ami igen csodálatos, hiszen a földet éles kavicsok borítják. Elnézést, fejbetörésről volt szó, az agyrázkódás az késöbb van, akkor amikor valaki kétszer megfürdik a Látás tavában és két méternél magasabbról ugrik fejest egy befagyott tóba. 7. Ez a fejezet megint arról szól, miként azon filózom, hogy ebből már nem lesz Káosz szava paródia. Ha nem, hát nem. 8. A szél vadul üvöltött. Tépte az ablak rácsait mint egy tébolyult óvodás kölök. Villámok cikáztak keresztül-kasul az ég kínos, csillag nélküli sötétjén. A hangos csattanással, szinte egyidőben lehetett érezni a jellegezetes kesernyés égett szagot. A jegeseső nagy szemekben, ördögi dobolással verte a szikkadt, repedezett talajt, amely porzott a leérkező esőcseppek nyomában. A felhőkön időnként keresztültört a telihold sápadt képe, amely kísérteties homályba borította a kiszáradt erdőt. A romos ház ablakain kékes derengés szűrődött ki, mely időnként idegesen vibrált. - Ki akarok menniiiiiiiii!!! sikitozta eszelősen a szél. K(ro)uus, dörgött rá vissza egy-egy villám, miközben pajkos mozdulattal belematattak a telefondrótok arra haladó kábelrengetegébe. - A budapesti számok 7 jegyűek, a budapesti számok 6 jegyűek, .... a budapesti számok 1 jegyűek, a budapesti számok zéró - staaart! -Megkérünk minden osztályt, hogy kapcsolja be a hangszórókat ... A jégeső megint elesett, miközben felborította a sarokba állított vasvillát és a mellette lévő ökológiai egyensúlyt. A telihold szórakozottan tört egy darabkát az egyik arra haladó és méltatlankodó felhő sarkából, majd bekapta. Még sápadtabb lett, majd fejét meg sem mozdítva, vigyorogva, vastag sugárban ontotta belei tartalmát a földre. - Tsoki hol vagy. Hol a sokim. Az elébb még hitt folt a keszemben. Csoki holvagy.. Hagyjál .. Gálkari, megbaszlak! A házból hirtelen sistergés hallatszott, a kékes vibrálás megszünt... amint az adás is. -Most mi legyen kiáltotta? kiáltotta az idősebb hang. -Adédézzünk. kiáltotta egy másik kisportolt. -Oké te mesélsz. süvöltötte egy szoftveres. -Csend. mondta az aki tudott beszélni. A vihar lassan átment a kockák halk zörgésébe. S a nemlétező DragonShit istenei megalkották első hőseiket. Nem olyan táposakat, mint a DragonLancesek. Nem olyan jólfelszerelteket, mint a FRealmsesek. Nem olyan mágikusakat, mint az Arkanások. Hanem tököseket mint mindig. A köd lassan kavarogva oszlott szét. -Oszoljanak kérem nincs itt semmi látnivaló. szűrődött átt a homályon. Valaki felkapcsolta a villany, és a sötét -huss- elillant, mintha fényt gyújtottak volna egy sötét szobában amelyikben még nem égett a felkapcsolatlan villany. Aztán a kockák zörgése is elhalt, helyette valami más, idegen, túlvilági neszezés hallatszott. Fogak zögbölése, gégék glurpolás, tejeszacskók érces suhogása. Gondoltam belesek az ablakon. Csendesen odalopództam. Kresh. Ráléptem valamire idegesen megrándultam, ahogy visszenéztem hirtelen elbotoltam és meglódult velem a világ. A fekete ködön keresztül még homályosan láttan két, izzó, vöröslő szempárt, majd amikor zöldre váltottak végleg kidobtam a systemshockot. 9. -Mi a faszt akarhat ez itten? -Hát gondolom szubmateriális transzplantáció a paralell diffúzuniverzum valamely semitransparens idősíkjáról, némi hypervektorelcsúszással a saját extragalagtikus valóságtengelyéhez képest. -Ez mi a lószart jelent? -Ideteleportálódott. -Ahha. Szóval kibasztak vele. -Háát, tulajdonképpen a pszeudómetális identitásérzete... -Jó-jó, állj! Mi picsa legyen vele. -Együk meg! -Te hót gyökér vagy. -Nem vethetünk el magunktól egy ilyen primáris nukleotidláncfelhalmozódási csomópontképződmény materiális megnyilvánulásának... -Szerintem vigyük bévül a faluba. - .. arról nem is beszélve, hogy vitális komponenseink már régen nyertek megerősítést biológiai energiahordózók orális feldolgozásával ... -Na gyerünk, mielött végleg bekrepálja magát. 10. -Ho...hol vagyok ? -Bent a házban. -S...s...s az jó ? -Aaz jóóó ! -Akkor jó. -Mondtam a fal felé fordultam és már aludtan is újra. 11. -...s ez egy ősöreg kastély. A liftakna ismeretlen mélységeikig nyúlik, ezért a szigetelés néhol hiányos, így elöntötte a talajvíz. Számtalan terv született a kiszivattyúzására, sőt némelyiket már ki is gondolták. Azt hiszem a kritikus pont a további szivárgás megakadályozása, tehát ha pl. vizet nyomnánk be, akkor a nyomás megnőne bent, és így semmiféle beszivárgás nem jöhetne létre, sőt a víz fokozatosan kifelé szivárogna, míg teljesen ki nem folyna. Na mit szóltok milyen zseniális tervem van ? -Háááááát .... -Biztos, hogy ... (?) -..Ugyan ne kicsinyeskedjetek már, ha mindig minden jelentéktelen dologba beleköttök, akkor soha nem csináljuk meg. -ÁÁÁ, inkább foglalkozzunk mással. -Vele?! -Igen, szerintetek hogyan került ide? -Már mondtam, szubmateriális ... -Nem, nem akkor inkább úgy kérdezem miért ? -Ezt csak a Bundari Bölcs tudja megmondani. -De Bundar független királyi kikötővárosa innen többnapi járóföldre is eshet. -Pedig több okból is szükségünk lenne rá. -Arra gondolsz... -Te is arra gondolsz... -Ki ne mond... -Hát persze, hogy nem mondom ki a... -Ne, ne is folytasd nem ejtheted ki a... -Ne is gyanúsítgass, azzal, hogy kiejtem nevét a... -Csak nem a pálcáról van szó ? -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá..... -UUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUu..... -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá..... -UUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUu..... -Kimondta... -Kiejtette... -Mondtam. -Mit mondtál, semmit sem mondtál! -ÖÖ, elnézést uraim, hogy közbeszólok.... -De előre mondtam, hogy hibát okoz majdan, s inkább falattassék fel mindannyiunk... -Nem te egyszerűen csak... -... azt szeretném megkérdezni... -Már megint kezdi... -Ugyan mit.. 12. -Tehát röviden odafelé még nem voltam ott, de két perc múlva visszafelé már ott találtatok a majdnemkiszáradt nemisolyanöreg fa alatt. -Pontosan. -Akkor azt sem tudjátok, hogy ki vagyok ... -Azt látjuk, hogy kivagy. -Szóval, honnan jövök meg ilyesmi. -Ezért akartunk Bundarba menni. -Az meg micsoda? -Bundar egy szociáliscsomópont... -Állj majd én. Hát röviden Bundar egy közvetlenül a császár alá rendelt nagyváros. A város irányítása egy egyfős csoport kezében van, aki demokratikusan irányítja a várost és az embereket. Ott van még a császári bizonytalan, aki bármikor elolvashatja a törvényeket és a napilapokat, emellett részt vesz az adózások körüli munkálatokban. Bundar a Műanyaghegység -régebben Vashegység volt, de az ipari forradalom idején beolvasztották- tövében, három hígan folyó összefolyásánál, egy nagy-nagy bingovány közepés ül-fekszik. Hatalmas falak veszik körül, erről kapta nevét is, ami eredetileg Bumdar volt, ami a falbontásnál használt eszköz, de.. -Azt hiszem inkább induljunk, a többit majd elmeséled útközben.-Mondtam. -Az út hosszú és veszélyes. -Kezdtek szedelődzködni az emberek. Szám szerint négyen egy zömök, széles vállú varázsolós, egy szótlan, sebhelyes, csúnyaarcú pap, egy félig béna tolvajh és egy idegrángásos, nyápic harcolós. Mindegyik tipikus megnyilvánulása az osztályának. A varázsolós halkan memorizált. -... És akkor a hét törpe azt mondta Hófehérkének..., hé Frigyes segícs má elolvasni ezt a sort.-Rikkantotta oda a harcosnak. A szörp széles léptekkel odacsámpázott, közben kétszer is beverte a fejét a keresztgerendába. Gyorsan felolvasta a mese végét, majd csendesen vakargatva szőrös nyelvét elvonult kiélezni a harci kalapácsát. A pap éppen istenéről elmélkedett félhangosan. -Aerosol faszába... Hogy az redves farkú Zorbon basszon nyakon te tetves Megront mocska. Hogy egy fórt se adjon Zapu mielött belegázol a gennyes beleidbe..... -Mi a fasz van má megin ? Vakkantotta oda a varázsolós. -Má' megen beleslisszolt a szentszimbóleumom a slóba. -Hagyd a francba... -Csak nem gondolod, hogy nyaklánc nélkül fogok császkáni, amikor a fülbevalóimat is leszedtétek, hogy kidobjátok a karkötőim mellé. -A pap ez utóbbiért nagyon neheztelt, különben nagyon élvezte, hogy három férfi társaságában van. Valahogy mindig is szerette a férfiakat. Valakit le is szólitott, a múlt héten, majd mikor lebuzizták levágta az illető két lábát. Utólag persze azt mondta véletlenül, a nagy kapkodásban ugyanis összekeverte a buzogányát a szomszéd hosszúkardjával. Szerinte az ő buzogánya is pont olyan. Igaz mindig is szerette, ha más dolgai hozzákerülnek, attól függetlenül, hogy azok a mások mindig felháborodottan követelték vissza vagyontárgyaikat. A harcolós vadul élezte a sarokban a harci kalapácsát. Majd megpróbálta felemelni sajnálattal konstatálta, hogy bár megint újabb kilókat faragott le a kalapácsról, ennek dacára még mindig nem sikerül megmozdítania. Dohogva tekerte szőrös nyelvét a nyaka köré. Ebben a hidegben ugyanis sálnak használta. A tolvajh, aki elf volt megpróbálta elcsenni a varázsolós pénztárcáját. Ezért már egy órája kotorászott annak zsebében, most kishijján feldöntötte, mire az tüntetően elfordult, mintha mitsem vett volna észre. Mikor nagynehezen sikerült kihalásznia az üres zsebből a pénztárcát rögtön el is ejtette. Majd azzal a mozdulattal ahogy lehajolt érte orra is bukott, immár végleg feldöntve a varázsolóst. -OOh, ensssuldigunggg bittte. Wí sssssade. Ikazán nhem ákartam. Ne harakudj. -Igazán semmiség, de úgylátom valamit elveszttél-emelte fel egy könnyed mozdulattal mind tolvajht, mind a pénztárcát. -Háááááááááááth. -Pirul el a tolvajh. -Elnézést mikor indulunk ? -Fiam nem lehet csak úgy átabota módon elkapkodni a nagy dolgokat. Egy ilyen út, mert hiszen Bundar több napi járóföldre helyezkedik el tőlünk, sok veszéllyel és fáradtsággal jár, s nem árt ezekre előre felkészülni, s így vágni eme hosszú és viszontagságos útnak, mert mint mondottam... -Indulhatunk, kész vagyok. -Jelentette ki a szörp, aki végre valahára sikeresen felügyeskedte harci kalapácsát egy kiskocsira, s most az húzta maga után. 13. Az út hosszú volt és eseményetelen. Majdnem egy álló napi buszozásba került, mire végre elérték Bundar híres falait. 14. Pillanatokon belül elvegyültek a város rohanó tömegében. Mindenki bányászegyenruhát hordott, és kajlán félrecsapott nyakláncon egy sárga drágakőből készült macskaszemet. A bölcshöz is egészen könnyedén odataláltak, bár azért kezdeti nehézségek akadtak. Mikor ugyanis a város nyilvános idegenforgalmi nagytérképe elött megálltak, több bölcset is felfedeztek. Volt ott Bölcs, Baromi Bölcs, Kibaszott Bölcs és Mezei Bölts. Elindultak hát a Bölcs felé, ahol egy piros kis tábortüzecske jele volt kiaggatva. Mire odaértek, már nagyából meg is szokták, hogy a helyi papok teleaggatják őket mindenféle macskabóvlival és utána elaltatják őket. Igaz a pap nem csak macskás nyakláncokat talált magánál, hanem több erszényt, több csomag gumicukorkát egy fél műanyag esőköpenyt és egy tucat cipőfűzővéget is. Szerinte ezeket szintén a papok dugták a zsebébe. Végszóra azonban pont elértek a bölcshöz. 15. Na ugye. 16. A Bölcs a sarokba ült és elmélkedett. -Te ki vagy és mit csinálsz itt ? -kérdezte az éleseszű pap. -Én vagyok a bölcs. Csak ülök és gubbasztok itt. -Csak tudnám mi az a gubb. -Már vártalak titeket... -Izé... hozzánk beszél kelmed...? -Megjósoltam, hogy -hányan is vagytok négy, ..öt.-, hogy öt fiatal dalia hozza el nekem a nyúlos gombagenyót, amely kiszivattyúzza az ember emlékeit. -Micsinál ? -Hát hosszú láthatatlan csápokat mereszt. Benyúl az ember belső zsebébe és elveszi az ember legféltettebb emlékeit, fényképeket, gyűrűket stb. -És van ellene valami védelem ? - tért a tárgyra a harcolós. -Nincs. Mentálisan támad. -Mentáloshan. Haz jhó. Fan nálam Negró, az is olyan, ... olyan mentolos. -Az más te bárdolatlan vadbaromivadékon élősködő anyatetűmocsokból élő sertésvészes rühgyűjtemény. -Mondta a pap, miközben szórakozottan egy Ming korabeli festett állóvázát mustrált közelről. -Tulajdonképpen mikor indulunk, mekkora az az izé, mikorra kell elhozni és milyen anyai juttatásokban részesülünk mindezért ? Vágta zsebre szórakozottan a vázát a pap. -Tegnapra kell. A jutalom pedig ... fejenként... egy-egy ... adag ebből a csodálatos italból ... - Mondta és meglengetett a saját orra elött egy kisebbfajta laposüveget. Miután megállította szemei yo-yozását, köhécselt egyet zavartan, hátha a többiek nem vették észre a malőrt és folytatta. -Itt egy hálózsák ebben hozzátok el.-nyújtott feléjük egy kopott reklámszatyrot ("minden kedden centrumszerda" hirdette a zacskó). -Mi jobban szeretnénk valami ... -Csönd és most indulás -mondta ingerülten az öreg. Néhány szót mormolt. Erre körbefordult velünk a világ és rögtön megváltozott minden. Vagyis eltünt a bölcs. -A rohadt életbe... -hallották a fojtott káromkodást a hátuk mögül. Kivágodott az ajtó és az öreg lépett be. Mormolt valamit. A világ megpördült és ... megint eltünt az öreg. -Kurvák faszába má'! - mászott elő a pincéből az öreg. Mormogott valamit. Pörrr. Meg sem köszönve, hogy leszedték a kéményről megint mormogott valamit. Ezúttal valamit elronthatott, mert egy villanást láttunk és máris egész máshol voltunk. Körben fák, egy tó és egy ajtó. Ez utóbbit ugyanis nem borította be a poszter. Kimentünk az előszobába, gyorsan elköszöntünk az öregtől és távoztunk. 17. -Hál' istennek elfelejtettük megkérdezni, hogy hol is találhatjuk a Nyálkát. Nézzünk körül a piactéren, még úgysem láttam errefelé ilyet. A piacon szintén nagy tolongás volt. Egy tűznyelő nyomott a torkába egy kardot. Egy kígyóbűvölő jósolt tenyérből, egy fakír pedig hangosan kínálta toldunnáit és finom "perzsah" szőnyegeit. Egy kiskölök futott oda hozánk egy papírdarabbal. Az az úr küldi ottan, de aztat is monta, hogy ne mongyam meg nektek. Ja 's még azt is monta, hogy ti fizettek. Két réz, plussz tiktoktartási díj az egy réz, meg HÁFA az mékegy réz... Fenékbe rúgták a gyereket és elszedték tőle a papírt, váltig hangoztatva, hogy errefelé ezt így szokás. "Gyökerek, elmentetek, mielött, elmonhattam, volna, hogy, hol, van. A, gomba. Hát a Műanyag hegy oldalában egy titkos barlangban. Egy jóakarótok." -Valjon ki lehetett az ? - merengett el a varázsolós. Tovább vonultunk, hogy felszerelést vásároljunk magunknak. Egy sarkon azonban hangos veszekedésre figyeltünk fel, a Bölcs veszekedett a kiskölökkel. -Hát ű is kapott ilyen levelet ? csodálkozott a varázsolós. Ezek után mindenki ment a maga útján. Naplementekor találkoztunk a kapunál. A pap egy csomó bizsut vett. A harcolós egy csomó régi könyvet. A méguson egy új, fényes páncél ragyogott. A tolvajh üres kézzel tért vissza, ugyanis elopták az erszényét. Én egy könnyű, kilenc milis, csőszájfékes, félautomata nyílpuskát vettem. Öt tár nyílvesszővel. 18. A szabadban töltött éjszaka után kicsit fázva ébredtünk fel. Bejárattuk elgémberedett tagjainkat és elindultunk a hegy felé, amely a felkelő nap fényében briliáns 24 bites non-interlaces true colorban fürdött, majd mikor észrevette, hogy bámuljuk gyorsan egy törölközőt csavart magára. Lassan indultunk nehéz utunkra. A nap már magasan járt az égen, amikor kicsiny tisztásra értünk. Gyorsan letáboroztunk és nekiláttunk szegényes úti-elemórzsiánknak. Éppen a tizennegyedik fogásnál tartottunk - a tejszínhabos csirekesűltnél őzlábgombával tőltve - amikor zajt hallottunk. Egy csapat goblein -a fali szőrősök családjából- rohant felénk szőrlobogtatva. Pillanatok alatt harkészültségbe vágtuk magunkat. -Kezdeményezzünk... - üvöltötte a szörp. -Négy. -hangzott az éteri hang. -Hoké, mi jövünk ! Csárdzsolok ! - mondta a szörp, vadul lengetve WC pumpáját csámpás jobbkezében. Az egyik goblein hasraesett, ezt kihasználva egy gyors kegyelemdöféssel a tolvajh levágta a nagylábujját, fájdálmában viháncolva ledöntötte a mégust aki éppen varázsolt. -Négyes, őőő ... az annyi mint -9 AC - visította a szörp, miközben a szutykos pupát a goblein csillogó fehér fogai közé gyömöszölte. A pap imádkozott és messze hajigálta a fegyvereit. Én gyorsan céloztam és gyors egymásutánban négy nyílvesszőt lőttem ki. Három talát, pont az alma közepén mentek át, a negyedik a pap jobb karjába fúródott. Ekkor esett hasra a tolvajh által meglökött mégus, az utolsó szavak még kicsúsztak a száján - ...jfél. Hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. Mikor magamhoz tértem láttam a félig elégett szörpöt és a cafatokba lévő tolvajhot és a felettük visítva fosztozkodó gobleinokat, aztán újra visszaájúltam. 19. -Rohadt lusta népség, sziveskednétek fölkelni méltóztatni. -Mi ? Máris reggel van ? -Igen. És most azonnal az uralkodó, Goblein AnnaMária elé szíveskedünk hurcolni tikegyelmességeteket. -Ki az az Annamária ? - kérdeztem. -Az a gobleinek nagyasszonya, ja és kérlek, hogy el ne felejtsd nagybetűvel írja az M-t. -Tessék ? -Anna"Mö"ária. -Aha. Eddigra azonban már oda is értünk a díszes porcelántrónus elé. A trónt különböző, fehérköpenyes alakok vették körül. A legtöbbnek sztetoszkóp lógott a nyakából és nagyon randán írtak. A küblin maga Goblein AnnaMária űlt. Egyszemélyi fehér hátrakötősében. -Előre is szeretnénk szíves elnézéseteket kérni a megvárakoztatásotokért, de igen ramatty ... izé kedvezőtlen állapotban méltóztattatok leledzeni, s így gondoltuk, hogy a vizitet kicsit kijjeb toljuk az idő spirálján. Mindenekelött szeretnénk elnézésetek kérni, amiért véletlenül fogságba sikerült ejteni benneteket. Egy filmforgatás munkálatai folynak ugyanis ezidőtájt a környéket és mi gyanútlan vándorokat vártunk, akiket elrabolhatunk. -Minhekük nhincsen holyan hizénk, holyan gyalunk. -Tessék ? Szóval még is ti lennétek azok. Azonnal vasra velük .... A varázsolós ekkor legszörnyűbb igéjét vette elő. -Voltegyszer, holnemvolt ... A szörp lázasan integetett, hogy fogjam be a fülemet. Amint ezt megtettem, minden veszély nélkül körbenézhettem. A tábor felbolydult. Síró és visító gobleinok lepték el a földet, miközben öklüket megpróbálták lenyomni torkukon és saját lábujjaikat harapdálták. A legtöbben szörnyű görcsök közepette fetrengtek, de volt néhány aki szívinfarktusban meghalt. Aztán voltak, akik érelmeszesedési problémával küszködtek, megint mások az adóhátralékot próbálták kétségbeesetten postára adni. Egyedül a királyné tűrte méltósággal sorsát, bár neki is meglátszott az arcán a szenvedés. Elsápadt, szemei mélyen ottmaradtak a helyükön. Kövér izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán, majd legurultak telt ajkától a telt hócipőjéig. -Miiit kívántok ... ? - próbálta kinyögni. -Szabad elvonulást, felelős magyar kormányt, törvény előtti egyenlőséget, úniót. -Az első ... stimmel. -mondta végül nehezen. Ekkor azonban mi már lógtunk is meg, nehogy túl hosszúra sikerüljön a fejezet. 20. Az utunk további része minden különleges esemény nélkül telt. Leöltünk néhány beholdert, két vörös sárkányt, egy szakasz hittérítőt. S végül elértünk a Műanyag Hegység lábához. -Hogyan tovább,... volt már elég siker .. és volt már elég bánat... ? Kérdezte a pap, miközben a lábát lógáztak a "TitkosBarlang >" feliratú táblán ülve. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy dél felé folytatjuk utunkat, mert arra melegebb van. Találtunk egy barlangot és bemerészkedtünk. Miután hosszasan vitatkoztunk a DM-mel a futórózsa biológia tulajdonságairól egy teremben, ahol egy csomó kis izé falta a gejert, a szélén pedig egy köpenyes, hajlott, öreg és alak kántált. ("Adjanak, adjanak a szegény világtalannak"). Pillanatokon belül leirtottunk mindenki hátulról. A vak koldussal pedig a harcolós bánt el hősiesen, ugyanis rátolta a kiskocsiját az öreg lábujjára, aki fájdalmában akkorát ugrott, hogy széttörte a koponyáját a mennyezeten. Találtunk is rögtön egy titokajtót ("netudd ajtó" állt rajta). Bementünk és egy díszesen berendezett szoba képe volt az amely fogadott bennünket annak idején a fogadóba, ez azonban egy kis lerobbant "bebújjj" volt. Közepén egy kristálygömb, amely rögtön üvöltözni kezdett velünk: -Idétlen barmokk, nem ide kkellett volna jönnötökk. Hanem a titkos barlangba, takarodjatok azonnal, vagy odateveportállak tikteket rögtön... Gyorsan futásnak eredtünk, bár Dragan úr nem volt velünk. -Boccs, az egy másik poén. Hamarosan oda is értünk a barlang nyílásához, amely fekete odúként tátongott a vakvilágba, akár egy barlang szája, amely fekete odúként tátong a vakvilágba. -Kiii, me-menjen ... leee ... elsőnek ? Kérdezte a harcos bátran. -Hát ki más, ha már így elvállaltad ?! -Ne, .... ne ... neeeeeeeeee - sikította, miközben behajítottuk. Brop. Bang. Dir. Del. Dir. Exit. Lassan utánaereszkedtünk. -Remélem nem történt semmi baja. - mormoltam. -Ugyan megérdemli, minek rohant előre, miért nem várt meg minket. Persze aki mindig csak a dicsőséget hajszolja... A harcolós ott állt lent, vadul csapkodva körbe maga körül. -Ugye még mindenem megvan - kérdezte reménytelenűl. -Persze . -Feleltük rá kórusban, ezekután mindenki vadul kutatta a titkos zsebeit, hogy meg van-e mindene. Aztán mivel semmi nem tünt el, nekiláttunk kicipelni a ládát. Sajnos nem bírtuk megmozdítani. Ekkor odalépett a varázsolós. -Hó-rukk.-mormolta a varázsszót és egy mozdulattal felemelte, a majd ötkilós cserepet. Remegő lábakkal indult felfelé, pár lépcső múlva azonban elmúlt a varázslat időtartalma és az öt kiló teljes súlyával rászakadt. -Hagyjuk a francba és menjünk haza. - Jegyezte meg a pap. Ezt az ötletet egyhangúan megszavaztuk. Kiléptünk a barlangból a vakvilágba, izé a napvilágra. És folytattuk utunkat. Azaz csak folytattuk volna... Egy hófehér szakállú öreg toppant elénk. A ráaggatott varázskönyvekből és komponensekből rögtön láttunk, hogy vegyészmérnök. Egyet lépett felénk, ekkor rálépett a saját szakállára és elesett. Nehezen feltápázkodott és rosszaló pillantást vetett a papra aki éles vihogásba kezdett. Egy szót mondott és megjelent egy kobold, egy kis "1 HD" feliratú cimkével. Ahogy meglátott minket bőszen hátrafordult és vitatkozni kezdett az öreggel, majd leharapta annak fejét és saját torkába döfte kését. Ekkor megjelent Peltár, rögtön leltárt vett fel az ajándékokról, amelyeket hozott, majd miután aláírtuk az átvételi elimervényt magunkra hagyott minket. A dobozban négy apró üveg volt. "gyúgyító, lebegő, láthatatlanítú" felirattal. -Hogy sillognak.. -jegyezte meg a tolvajh és gyorsan kihörpintett egy gyúgyító feliratú üveget. -Gyú de jú -jegyezte meg rögtön- gyú, gyú, gyú .... A pap rögtön kihörpintette a lebegőt. -Repülök - jegyezte meg homályos tekintettel. -Lebegek. Rózsaszín hullámos farkú egereket látok... láncfűrész a felhők között ... kétfelé megyek világot látni ...- Aztán narkós mámorral a padlóra hullt. Felkaptam a láthatatlanítót és ... rögtön láthatalanná váltam. Olyan sötétség vett körül, hogy senki és semmi nem láthatott. A legkisebbenk csak az a göthös, sovány kis gebe jutott. -Te hivjá' má' egy motoros futárt. -jegyezte meg a paci. -A motoros futár gyorsabb, mint a motorosfutár - nyögte be a hercegnő, majd mindketten eltűntek. 21. Hazafelé igen jó és igen emelkedett hangulatban baktattunk, s közben az alábbi nótát énekeltünk. Részeg Adventurerek Nótája Tél volt.. Szakadt a hó Szakadt vagyok én is! Jégvirág nőtt Ráleheltem párás lett, Hát ne bántsd szegény párát! Haj de, sarki fény Oszt sarki fény jön a Piros lámpás házból! A nótának meg vége lesz Vége a javából Különben soha a büdös életbe nem fogom tudni megenni a reggelimet. 22. Otthon rögtön felmerült a kérdés, hogy jutok én haza. Erre a többiek dühödten rázták dé huszaikat és csóválták a másik fejét. A DM arcán halvány mosoly játszadozott, és ekkor dobott egyet. Az arcáról lefagyott a mosoly. -Spontán teleportáció.-közölte. Blop. Fehér fény, és már ott sem voltam. 23. A ház elött álltam dideregve. Hogyan kerültem ide és hol vagyok ? Valamire homályosan emlékeztem, ez volt az a kísérteties ház és... A franc tudja nem is érdekel, ki a fenének van kedve több száz unalmas oldalt leírni, mint Donald Stephenson tette. Happy End Vége Koniec Kaput Fin (Fina esta puntatta) (folyt. köv.) (megfolytása következik)