A POKOLI OPERÁTOR NAPLOJA #1 Mivel ma backup nap van, eléggé telel a búrám. De semmi baj, én vagyok ugye a pokoli operátor, ezért igazán kellemes a helyzetem. A szalagos egységet null-ra irányítom - így sokkal gazdaságosabb minden szempontomból: nem kell a szalagokat cserélgetni percenként, ráadásul még gyorsítja is a folyamatot, tehát csak jó lehet. Egy felhasználó megcsörrenti a telefonomat "Nem tudja, hogy miért ilyen lassú a rendszer?" kérdi. "Talán..." gyorsan megnézem a mai napra rendelt kifogást "... az órajel lehet a bűnös" "Oh!" (ha nem tudják miről beszélek, mindig megnyugodnak) "Nem tudja, hogy mikorra fog rendbejönni?" "Rendbe???? 275 user van a rendszeren és ezek közül egy vagy te! Ne legyél ilyen önző - lépj ki, és add meg a többieknek az örömet, hogy gyorsul a rendszer!" "De hát a kutatási eredményeimet ma kell leadnom és csak egy nyomtatásra van szükségem!" "Naná, mindegyik ezt mondja. Tudod mit? Mondogasd magadnak!" Ezzel lerakom. Fujj. Igazán megtanulhatnák már, hogy ne csörgessenek ide... A telefon csörög. Aha, ez megint ő lesz, érzem. Tisztára kikészít!. Felveszem a legszívélyesebb hangom "Igen? Beszerzési osztály..." "Oh, bocsi, mellé ment" "IiiIiIIgeEEn???? Na mi a neved pajtikám? tudod, hogy az ilyen elpocsékolt telefonok mennyi pénzébe kerülnek a vállalatnak? HE??? Na le is fogom vonni a fizetésedből a hívás árát! Naná, hogy le! Mire ezt itt befejjezzük, komoly pénzekkel fogsz nekünk lógni! No mi a neved figura? Ne hazudj! Tudjuk a login ID-det!" Hallom, hogy a telefon kiesik a kezéből, és futólépésben elmenekül - fogadni mernék, hogy a dékánhoz megy, hogy legyen alibije ha valami történik. No gyorsan megnézem a usernevét és megkeresem a részlegét. Fel is hívom a dékán titkárnőjét. "Igen?" Mondja a nő "Hali! Az operátor vagyok. Figyu! Mikor az a fickó cca 10 mp múlva berohan az irodába, átadnál neki egy üzenetet? "Hááát, nem tudooom...." "No. Mondd meg neki, hogy lehet, hogy elfuthat, de elbújni nem tud!" "Um. Oké" "Ja, és ne felejtsd el, nem szeretnék senkinek beszélni arról a fájlról, amiben a meghamisított vizsgaeredményeket tartod..." Hallom, hogy elkezdene gépelni a terminálján... "Ne aggódj, van másolatom. Légy csak jó kislány és add át az üzenetet" Hümmög valamit, mikor lerakom. A vicces az egészben, hogy a hamis cuccról csak blöfföltem. Na mindegy, ha már így alakult, akkor le is másolhatom ennyi erővel. Talán jó lesz még valamikor elolvasni. Ezalatt a backup be is fejezte. Rekordidő! 2.03 perc. Mire nem jó ez a mai technika! Egy másik felhasználó. "Több helyre van szükségem!" Kezdi. "Igen? Miért nem költözöl az alföldre?" "Nem, nem! A gépen mondom te hülye!" Hüülyeee?!?... O-OOO! "O, nagyon sajnálom!" Mondom olyan udvariasan, mint Rózsa Gyuri a show-jaiban "félreértettem. Mit is mondtál?" Szinte szagolható a félelem a vonalban, de már késő. Ezt már elveszítette, és ezt ő is tudja. "Um, Azt mondtam, hogy több helyet szeretnék a gépen. *Kéérem*" "O! Persze, semmi akadálya. Egy pill!" Hallom, hogy megnyugodva sóhajt, bár letakarta a kagylót. "Na, meg is van. Most már rengeteg helyed van" "Mennyi?" Na neeeee! Ez már aztán tényleg sok! Nem elég, hogy ugráltat, még azt is akarja, hogy le is ellenőrizzem, és ha neki nem elég, még adjak? Na azt azért már mégse! Nemhogy elég lenne neki amit kap! Ismét Rózsa Gyuri stílus. "No, hadd lám csak. Van 4 megád" "Wow! Akkor összesen nyolc mega! Szupi! Köszi!" Mondja, és fogadni merek, hogy odavan magáért, hogy így tud alkudni. "Nem, nem..." szakítom félbe negédesen" Összesen 4 mega..." "Hogyan??? De hát már négyet elhasználtam. Hogy lehet, hogy csak 4?" Nem is mondok semmit... Majd eszébe jut. "aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaagggggghhhhhH!" Jujj, de szemét vaygok. Az már egyszer biztos! A POKOLI OPERATOR NAPLOJA #2 Épp az asztalomnál ülve szaggatom az x-tankot, mikor valami szívtelen bestia megcsörrenti a telefonomat. Felveszem. "Igen?" kérdem. "Ki van ott?" kérdi a valaki. "Hát, azt hiszem én," mondom neki, merthogy én telefonos tárgyalásokban is otthon vagyok ám! "Na de ki az az én?" "Mi van? Nem elég, hogy én vagyok?" kérdem t‹le, miközben megpróbálom visszafogni magam. OOOPSZ! Kés‹! Ennek a pacáknak vége. Most aztán igazán tele a pumpa! "Mit tehetek önért?" kérdem udvariasan - (ez egyike a legfontosabb figyelmeztet‹ jeleknek) "Nos, csak azt szeretném megkérdezni, hogy egy program rajta van-e a rendszeren..." "Melyikre kiváncsi?" "ŕ, a neve B-A-S-I-C" >clickety clickety click d-e-l b-a-s-i-c.e-x-e< "Sajna nincs meg. Pedig úgy emlékeztem, hogy igen..." "No mindegy. Ja, és még azt szerettem volna megkérdezni, hogy le lehetne-e menteni a loginom alatt található dolgokat szalagra, arra az esetre, hogyha netán megtörténne a legrosszabb?" "A legrosszabb??" "Hát tudja, letörl‹dne, vagy miegymás..." "LETÖRLŠDNE??? ŕ, ne aggódjon ez miatt egy cseppet se, vannak biztonsági mentéseink" (Hú, de pocsék alak vagyok) "Mi is a login-neve?" Megadja. (A kis butus!) >clickety click< "De hát nincs egy fájl sem a könyvtárában!" mondom, a meglepettség felhangjaival hangszálaimon. "De igenis van! Biztos rossz helyen keresi!" Aha! El‹ször tönkrevágja az x-tank játszmámat, most meg hazugnak nevez... >clickety click< "ŕ, tényleg, hibát követtem el" mondom neki. Vajon azt mormogta ez a bajsza alatt, hogy "tipikus"? Medve anyám! "Azt akartam mondani, hogy ez a login név nem is létezik..." "Hogyan? >nyeléshang< De hiszen ma reggel használtam!" "Aha! Ez lehet a probléma; reggel szabadult el ugyanis aaa... aaaa... De Vinci Virus, amelyik minden user-t, aki be van jelentkezve, kitöröl." "De hát ez lehetetlen, a barátn‹m is be volt jelentkezve, és én most is az ‹ neve alatt dolgozom!" "Mi is a login név?" Megmondja (Hmm, egyes emberek soha nem tanulnak...) "Látom, ‹ épp akor lépett be, mikor felfedeztük a vírust." >clickety click< "Š csak a fájlokat vesztette el a könyvtárából... "De hiszeeen..." "Ne aggódjon, minden megvan szalagon." "Hála az égnek!" "Papírszalagon. Hozzon magával nagyítót meg ceruzát. Viszlát a gépteremben!!!!! NYAHAHAHAHAHA!" Hát nem vagyok rossz? === CUT HERE A POKOLI OPERATOR NAPLOJA #3 Hát, megint itt dolgozom, annyi a meló, hogy alig van időm beugrani a városba megnézni egy filmet, mielőtt azt mondanám itt az embereknek, hogy várjanak, míg megkapják a nyomtatásaikat. A sor valami baromi hosszú, túl hosszú ahhoz, hogy én mindnyájukét egyszerre csináljam, rendezzem, kiadjam. A legegyszerűbbnek azt látom, hogy kilövöldözöm a kisebb taszkokat, hogy csak kettő maradjon, amit aztán mindjárt könnyebben tudok rendezgetni, szinte pillanatok alatt. Aztán, mikor mozi után (tudjátok, az a Bertolucci fajta, amiben három órát vesz igénybe, hogy kinyírják a főhőst valami vizuális orgazmus közben), visszajövök, hogy letisztázzam ezeket a nyavajás printeléseket. Kb 50 ember álldogál odakint, nekem meg van két nyomtatásom. Na ez már majdnem el is éri a szokásos átlagomat. Bár azt hiszem, most egy kicsit többet lőttem ki. Na mindegy. Kirakom a papírokat, majd szép lassan besétálok, kezembe a dossziéval, amire az van írva nagy betűkkel, hogy: "TÖRLENDÖ LOGINOK". Valahogy mindenki csöndben van. Mint mindig. . . . Épp hátul üldögélek az operátori főnökszékben, nézem a géptermi zártláncú TV hálózat adását, ami rá van kötve a gépem video-grabber kártyájára (valamikor '93-ban került ide javításra), mikor csörög a telefon. Ma már talán másodjára, úgyhogy eléggé fel is idegesít. "Igen?" mondom, miközben leállítom a képet. "Véletlenül letöröltem az önéletrajzomat!" sírja a másik oldalon egy hang. "Igen? Mi a loginneved?" Megmondja. Mi a franc! Kezd unalmassá válni a tag. "Áá, dehogyis, nem te törölted. Én voltam az." "Micsoda??" "Én töröltem. Tele volt minden sz*rsággal. Még csak négyesed se volt soha egyik tantárgyból sem." "Huh?" "No meg az a baromság, hogy külföldön tanultál. Az a barátnőd volt te marha, és ezt mindketten tudjuk." "Huh?!!" "Ja, és az akadémiai feljegyzéseid. Leellenőriztem. Hazudtál..." "Hogy me..." majd hirtelen kapcsol "NEEE! Ugye nem! Ugye nem a POKOLI OPERÁTOR vagy ???!?!?!!!!" "Teljes valóságában, és tövig a könyvtáradban.... Azt hiszem nem kellett volna megadnod a login nevedet..." >clickety click< "Ráadásul azt a levelet sem kellett volna megírnod, amit a rendszergazdának írtál, amiben látványosan megmondod neki, hogy mit gondolsz róla... " "De hát nem is küldtem semm...." >clickety< >click<...... "Naná, hogy nem. De hát ki a fene tudja ezt a mai világban. De ne aggódj, hamar vége lesz. NAGYON hamar..." >clickedy click< "..no vissza is váltom a usernevemet, és már..." "D-d-d.." dadogja, mint akinek megakadt a tű. "Visszhall" mondom neki szívélyesen "Egy csomó cuccot kell még összepakolnod, és új életedet is meg kell kezdened. Szia!" Aztán lerakom. Két másodperc múlva csörög a piros telefon. Felkapom. A főnök. Bemondja az előbbi pacák loginnevét, meg mondd valamit egy fura E-mail-ről, aztán azt mondja nekem "Ugye tudod mit kell tenned...", tudjátok, a pontokkal meg mindennel. Aztán, mikor később szerencsétlen ficere villanyszámláját megtoldom néhány nullával, elgondolkozom azon, hogy mi a fenének kell ezeknek mindig telefonálni. Aztán mikor a nyavajás ürge fényképét belerakom az FBI online "Élve, vagy halva, fegyveres és veszélyes" bűnözőinek listájára, rájövök, hogy már soha nem fogom megérteni az indítékaikat. De sebaj; Az élet megy tovább. Aztán mikor pár óra múlva mikor az FBI kocsijai a kis pacák apartmanja előtt leállnak, elgondolkozom rajta, hogy sajna nem mindenkinek. De ez már a következő nap története. A POKOLI OPERATOR NAPLOJA #4 Csütörtök van, fizetésnap, úgyhogy ma jó kedvem van. Azt hiszem ma szóba fogok állni a telefonálókkal. Helyére is rakom a kagylót. Szinte azonnnal csörög is. "Már órák óta próbálom elérni!" Sikoltozik a másik végen egy hang. "Neeem, nem lehet órák óta" Mondom, miközben egy pillantást veszek a Szárnyas Fejvadász borítójára, "maximum 114 perc lehetett. Tudja épp a főnökkel beszélgettem, hogy maguknak, felhasználóknak beszerezhessek egy pár új programot" Nyelés, sóhajtás, nyelés... "O, bocsánat." "Semmi gond, értem én" De azért megjegyzem magamban, hogy a napokban nem ártana a tag jelszavát lecserélni valami furfangosra. "Szóval azt szeretném tudni, hogy hogyan kell egy file-t átnevezni" mondja. Medve anyám! Na várjunk csak, ma van fizu nem? Ma jó kedvem van. "Persze! Csak annyit kell beírnia, hogy 'rm' és a file neve." "Á, köszönöm!" "Semmi gond." (Na most már igazán jó a kedvem. Igazán meg kéne már csinálnom azt a scriptet, ami lehetetlenné teszi a mentést. Már régóta tervezem) A telefon megint csörög. "Haló?" "Üdvözlet" mondom neki. "Az operátorral beszélek?" "Naná!" mondom, édesen mint egy málnatorta. "Megkaphatnám a nyomtatásaimat, kérem. Nagyon sürgős lenne, és már öt perce kiment." "Loginneve?" Megmondja, amit le is írok, hátha jó lesz még valamikor. "Semmi gond!" mondom neki, és már megyek is a printerhez. Hát ott valami IRRRRRRDATLAN nagy kupac papír van, de azért 90 százalék, hogy az övé van felül. Magamhoz veszzem, a többit kidobom, erre meg öntök egy kis szennyezet tisztító alkoholt, néhányszor rácsapkodom a printer ajtaját, no meg egy párszor átmegyek rajta a szalagszállító kocsival. Gyönyörű. "Na, itt a printelése" Mondom neki "Bocs, hogy késtem, de volt egy kis printer problémánk" Ránéz, majd összepiszkítja magát. "Kinyomtathatnám mégegyszer?" kérdi aggódva. "Persze, persze, de nem ígérhetek semmit, ma valahogy piszkoskodik a printer." "Hát, nem is tudom. Talán akkor a lézer? Az működik?" "Persze, de az meg pénzbe kerül." Mondom, miközben mindenféle pofákat vágok. "Nem érdekes! Fizetem, DE SÜRGÖS!" Na, visszavonszolom magam a printer terembe, majd behejezem azt a toner-t amit különleges alkalmakra tartogatunk. Azt, amelyik azokat az aranyos kis fekete vonalakat húzogatja keresztbe a lapon, meg olyan halvány az egyik fele. Elég sokáig tartoo, mire ilyen pipecre meg tudtam csinálni. A printelés pillanatokon belül átrohan a nyomtatón, magamhoz ragadom és már rohanok is. Ezt ugyebár nem akarom kihagyni... "D-D-d-d-d-de hát mi történt már megint?" Gagyogja a képembe. Na, még jó, hogy leírtam a usernevét... Igazán, mintha kezdene kifejlődni bennem egy kis érzék a kínzásokhoz... "Hát, tulajdonképpen semmi. Igaz egy kicsit furán néz ki, de hát ez a toner már negyvenhétezer lapot szolgált ki, és már tizenhétszer volt újratöltve. De némelyik másik tonerhez képest ez maga a gyönyör." A fickó kiborul és elkezd nyüszögni. "Na, ne sírjon már! Van magánál egy diszk, amin a munkája van?" Odada nekem egy doboz lenmezt; visszamegyek a gépterembe, gyorsan lemágnesezem, majd visszajövök. "Bocs, most jutott eszembe, hogy a gépünk is kifeküdt. Át kell vinned az egyetem másik gépéhez. Nekik van tutti friss tonerük, majd szépen kinyomtatják." "Nagyszerű! Köszi!" "Nincs mit. Ja, és az odaúton tartsa a feje fölé a lemezeket. Ma valahogy nagyon erős a föld mágnesessége." "Huh?" "Ne vitatkozz, csak csináld." Aztán csak figyelem, ahogy elhúzza a belét, kezeit a feje fölé emelve. A mindenségit, hogy néha én mennyire utálom magam... A POKOLI OPERATOR NAPLOJA #5 Valami eszméletlenül unatkozom ma, úgyhogy a felhasználók leveleiben csemegézek. Hát mit ne mondjak, valami nagyon unalmas a mai nap, egy darab szaftos levél, vagy ilyesmi. Legalább egy-két hasznos információt elvárna az ember, de semmi. Ki a fenét érdekelnek a szokásos családi nyavajgások, meg az, hogy milyen idő van itt-ott a világban meg effélék. Hogy megszűntessem az unatkozást, átmásolok egy parti meghívást az egyik user-től, és a küldő nevében feladom az alt.singles.with.severe.social. dysfunctions területre és feljegyzem magamnak a címet, időpontot, hogy ott legyek egy videó kamerával. Micsoda buli lesz! A következő dolgom, hogy végignézem az online orvosi nyilvántartást, amelyikben a dokik a vállalat egészségügyi feljegyzéseit tárolják. Kiválogatom belőle azokat, ahol a herpesz, vagy valami nemi betegség van feljegyezve, majd az eredményt eladom egyik helyi szennylapnak. Hogy elfedjem a nyomaimat, az egyik orvos számlái közé berakom azt a bejegyzést, hogy "50.000 Ft, Orv. Feljegy. az újságnak". Azt hiszem ez elég lesz. Néhány szalagot átrakok a polcról a kocsira, hogy úgy látszon dolgozom, majd keresek egy olyan internet címet, ahol pornóképek vannak. Találok egyet, úgyhogy elindítom az egyik user nevében a letöltést. Csinálok egy kis helyet nála magamnak azzal, hogy letörlöm azokat a file-okat, amik nekem nem kellenek. Ilyen hülyeségek, mint Doktorátusi Vizsga Feladat meg ilyesmi. Ugyis olyan sok helyet foglalnak az utóbbi hetekben. Már éppen megint visszakavarnék a levelek közé, mikor elmegy az áram. Szinte másodperceken belül csöng a telefon. "Igen?" Mondom idegesen, mert a farkas már épp készült elfogni a gyalogkakukkot. "Mikor lesz a szá..." Lecsapom a telefont, hiszen ez most itt élet-halál kérdése. Amilyen gyorsan csak tudom kitépem a számítógép kábelét az UPS-ből, majd bedugom a helyére a TV-t. A francba. Ez a hülye farkas megint elhibázta. Menet közben minden riasztás megszólal, hogy a fő számítógép haldoklik, meg, hogy a lemezek leállnak, de sebaj mert az én gépem külön rá van kötve az UPS-re minden eshetőséggel számolva. Különben is. Egész jól állok a DOOM-ban. A telefon csöng, úgyhogy annak is kivágom már a biztosítékát gyorsan. Hogy úgy nézzek ki, mint aki dolgozik, elkezdek körbe-körbe rohangálni a szalagos kocsival. A megfigyelő ablakból minimum olyan effektívnek látszom majd, mint mindig... 10 perccel később visszajön az áram, itt meg két lemez le van állva. De a fenébe is! Egy életet sem veszettem, és különben is az utolsó pályán vagyok! A telefon csöng. Egy felhasználó (micsoda meglepetés) "Számítógépszoba" Mondom fontoskodóan. "Haló! Mikor lesz a számí..." Gyorsan lerakom. Elég jól haladok, már csak azt a két nyavajás rakétavetőst kell kinyírnom, és már bent is vagyok. A telefon megint csöng. Lerúgom, hogy ne kelljen a kezeimet használni. "Számítógépterem" Üvöltöm, elmélyülve a játékban. "Elvesztettem a file-jaimat" hallom a felhasználó vinnyogását. "Na ebben már biztos lehetsz..." mondom, mert emiatt a barom miatt eltévesztettem, és lel‹tt egy szörny. "Mi is a loginneved?" kérdem, hangom csöpög a kedvességt‹l. Megmondja, megnézem, és tényleg. A rohadt... És még csak nem is én tettem. Na, azért, hogy én se maradjak le, gyorsan átirányítom a login shelljét a null device-ra, az ösvényét "."-ra veszem, majd a "news" parancsára írok egy scriptet, ami szennyes üzeneteket küldözget a főnökének, majd törli magát. Na ezt próbálja meg a rendszer lefölözni!! ... A POKOLI OPERATOR NAPLOJA #6 Ma péntek van, úgyhogy ma korán jövök melóba. Még ebéd előtt! A telefon csöng. Affene... Fellapozom a kifogás naptáramat. A "Napfolt tevékenység" bámul vissza rám. Hmmm, ebben érdemes elmélyedni. Két perc múlva felveszem a kagylót. "Igen?" mondom. "HOL A FÉSZKESBEN VOLT??? REGGEL OTA PROBÁLOM ELÉRNI!" Utálom, hogy ha velem kora reggel üvöltöznek. Ettől csak rossz kedvem lesz. Asszem sejthető, hogy milyen... "Ja, persze. Ma reggel nagyon erős a napfolt tevékenység. Tudja, ez mindig megzavarja az elektronikát..." mondom édesen, mint a mézes cián. "Huh? Hiszen reggel kitünően tudtam beszélni a barátaimmal!" "Igen, ez teljességgel lehetséges. A napfolt tevékenység ugyanis nagyon kiszámíthatatlan időben és helyen csap le. Például múlt héten is; volt itt egy fickó, akinek a file-ai aközben törlődtek, hogy ő velük dolgozott." "Tényleg? Ez borzasztó!" "Ugye? Hé, tudja mit? Megnézzem a könyvtárát?" "O legyen szíves. Van egy-két nagyon fontos dolgom ott!" "Oké. Mi is a loginneve?" Megmondja. Az igazat megvallva ez arra hasonlít, mint amikor az ember egy halat akar lelőni egy hordóban. Kétszer. Elefántlövő puskával. Fejbe. (Kell még nekem mondanom azt a "clikety-click" dolgot? Azt hiszem nem..) "Hány file is van a könyvtárában?" "Umm, hát van ugye az elméletem kidolgozása, ami kb 20, akkor ott vannak az adatok, az szintén 20, aztán még kb 10 a könyvemből amit most írok." "Hmmm, azt hiszem időben elkaptuk. Még van két file a könytárában... valami .cshrc, meg valami .login ..." "AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaggggggggghhhh!" Hallom, hogy a könnyei csobognak a telefonba - pfujj, felfordul a gyomrom. "Most akkor mit tegyek???" szipogja. "Sebaj. Le van mentve a cucc floppyra?" "Igen, de az már több hetes!" Begyújtom a lemágnesező egységet... "Oké. Mi van akkor, ha leugrom érte, aztán majd felrakjuk a rendszerre, hogy nyugodtan tovább dolgozhasson?" "Nagyszerű lenne, de sajnos otthon van. Azt hiszem majd bejövök este, és én majd egyedül felrakom." "Persze, nyugodtan. De aztán ne felejtse a napfolt tevékenységet. Valahogy védje le a lemezeit a sugarak elől." "Hogyan? Csomagoljam alufóliába?" "NE!!!! Az alufólia a legrosszabb a világon! Tudja, hogy mit csinál a mikróban, nem?" "De..." " Na látja. Akkor ne azt használjon. csak egy dolog mentheti meg a lemezeit a napsugaraktól... A mágnes. Csomagolja a lemezeit egy mégnesekkel megrakott zacskóba, a napfoltok azt ugyanis nagyon útálják" "Wow! Köszönöm!" "Nem gond, szívesen" A POKOLI OPERÁTOR NAPLOJA #7 Végre el tudok menni egy pár órácskát ebédelni, de mivel nem hagyhatom az asztalomat gazdátlanul, előrángatom a takarítót, hogy figyeljen oda, nehogy véletlenül lerakja valaki a telefont. Beleegyezik, ezért el is megyek. Első megálló a bank. Felváltom az ötven dolcsimat negyeddolárosokra, aztán megkérdezem, hogy mennyi van a számlámon. Aztán észrevétlenül kitépem a termináljából a tápot. Naná, hogy lepusztul. Természetesen sietek, ezért követelem az igazgatót. Ugy gurul ide, mint egy túlméretezett úthenger, és megkérdezi, hogy mi a gond. Mondom neki, hogy csak a számlámról akarok egy kimutatást. Keresztbe fonom az ujjaimat. IGEN! A megtalálja a kihúzott vezetéket, bedugja, majd az IGAZGATOI loginnal lép be!!! Végre itt az alkalom - gyorsan odacsapom magam a pulthoz, és az a rengeteg pénz szétfröccsen a pulton, meg körülötte. A diri nem néz oda, de a pénztárosok mindnyájan buknak az apróra. Tehát innentől kezdve minden figyelemtől megszabadulva, nyugodtan nézhetem, mit ír az a pacák az észveszejtő percenkénti egy karakteres tempójával. Ennyi erővel akár milliomos is lehetnék itt... befejezi. "MONEY". Wow! De okos! Na mindegy. Legalább ma este gondot viselhetek a jelzálogomra. Hirtelen egy olyan felhasználót látok meg, amelyiket valamikor még '89-ben töröltem. Azt hiszem beszélni akar velem. Még a bankigazgató is rázza a fejét. De már késő. A pacák idejön. "Um, elnézést, meg tudná mondani, hogy melyik a legjobb számítógép arra, hogy a diplomamunkámat megírjam rajta?" ?????!!!! Iiiigeeeen... "Hallott már a C64-ről?" kérdem. "Igen?..." "Na azt kerülje, mint a leprát! Nem sok ember tudja, de a számítógépek nem arra készültek, hogy ennyi memóriát kezeljenek tudja, néha 64000 dolog is egyszerre benne van. Ez egyenesen katasztrofális tud lenni néhány esetben!" "Oh!" "Próbáljon ki mást, ami sokkal biztonságosabbnak bizonyult eddig. Egy ZX81 duplakazettás egységgel, az a jó, már ha tud szerezni. Az 1K-s modell. Irja fel. Nehogy véletlenül diszket vegyen hozzá - maga is tudja milyen megbízhatatlanok, de a hagyományos audió kazetta örökké tart. "Hé! Köszönöm!" "Nincs gond. Mi is volt a maga loginneve?" Megmondja. Ezt idén is törölni kéne. Az ember igazán azt hinné, hogy tanulnak a dolgokból. Visszatérek a melóba. A takarító ott alszik a terminálnál. Megkérdezem, hogy itt akar-e dolgozni, de azt modja, hogy ő jobb szereti rátépkedni az emberekre a vécé ajtót. Viszzarakom a telefont a helyére, és az egyből csörögni is kezd. Utálom, mikor ezt teszi, hiszen így hetekbe telik, míg fel tudom tenni a fejemre a fejhalgatót. Ez a legnagyobb duda, akivel eddig találkoztam, és éppen számítógépes problémája van. Imádom! "Mi is a loginneved?" kérdem. Megmondja (mintha nem tudnám már rég...) Amilyen gyorsan csak tudom, végignézem a postáját (Elég unalmas anyag), aztán megnézem, hogy ki írogat neki levelet. Senki. Kiváló! "Mi a probléma?" kérdem mosolyogva, édesen. "Nem tudom elmenteni a szövegemet, és valamit a helyről dumál gép." "Már nem sokáig!" mondom, és gyorsan letörlök mindenki mst, aki azon a lemezen olgozik. "Mostanra már rendben kell lennie..." "Köszönöm szépen! búgja nekem itt a kagylóba. Meg is jegyzem magamnak, hogy holnap is kéne valamit tenni a könyvtárában. "Nincs mit. A felhasználókért vagyunk..." A telefon szinte azonnal csöng, amint leteszem. "A könyvtáram kiürült!" sikolt rám egy hang. "Mikor történt az eset?" kérdem. "Épp az előbb..." hallatszik a könnyeken keresztül. "Látom.Hát, én nem aggódnék a helyedben. Még három nap van hátra a szemeszterből. Ha éjjel nappal dolgozol, talán futja még egy kettesre..." Még csuklik egy párat, aztán lerakja. A hülye. A TELEFON UJRA CSöRöG!!! "A számítógépem képernyője nagyon homályos. nem kéne vajon tekernem a fényerő szabályzón?" "NEHOGY!" sikoltok fel "Hozzá ne nyúljon! Tudja mekkora sugárzást okoz azzal, hogy feltekeri a fényerőt???!!!" "Nos, én...." mondja teljesen bizonytalanul. "Fogadja meg a tanácsom. Csak egy módon lehet meggyógyítani, és az a módszer a meghajtók sokkterápiája." Azok a szavak, hogy meghajtó, meg hogy sokterápia így együtt, valószínűleg készületlenül érték. Az emberek, amikor valami ilyesmiket hallanak, tisztára kikapcsolnak, annyira, hogy bármit megtennének, amit mondok nekik. Ha azt mondanám neki, hogy fusson körbe a vállalatnál egy szál 220-as vezetékbe öltözve, akár még azt is megtenné.... Hmm... "Nincs véletlenül egy felesleges 220-as kábele?" "Nincs..." "Hm, na mindegy. Akkor mégis csak a sokkterápia... Oké. Tehát, amilyen gyorsan csak tudja, kapcsolja be és ki a gépet egymás után harmincszor." "Kivegyem a diszkeket?" "NE! El akarja az összes adatát veszteni??!" "O, nem... oké, kezdem..." Figyelmesen halgatózom.. .. ...clicky..clicky...clicky.. .. .. ...clicky. ...clicky.. . . BOOM! Csodálatos, majdnem huszonhét - pedig a táp általában tizenötnél összesz*rja magát... "A SZÁMITOGÉPEM FELROBBANT!!!" "Tényleg? Akkor biztos a tápegység volt a hibás. Még szerencse, hogy rájöttünk. Garanciális még a gép?" "Nem!" "Ajjjaj. Na mindegy. Azért meg kéne javíttatni... Lementette a dolgait?" "Igen. Még tegnap. A nagygépre, de a mai munkám már elveszett." "Ajjjaj. mi is volt a loginneve? Megnézem, hogy sikeres volt-e a mentés?"