Felad: Nomad 69:361/6 94 Sep 21,Sze 00:42 컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴 �s �gy t�rt�nt, hogy a kezembe akadt egy r�gi Lovecraft ford�t�som, �s beid�ztem ide j�l... 컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴�----- - - Lovecraft: Ex Oblivione K�zeledv�n utols� napjaimhoz, mikor a l�t bosszant� apr�s�gai az �r�let kapui fel� �ld�zt�k �sszeroskad� elm�met, v�get nem �r�en, mint a kinz�k �ltal az �ldozatukra hullajtott v�zcseppek, az egyetlen mened�kemet az �lom jelentette. Itt tal�lhattam meg, �si kertek �s b�v�s f�k k�z�tt j�rva, annak a sz�ps�gnek egy darabj�t, amit oly hi�ba kutattam e l�tben. Egyszer, mikor l�gy szell�k �leltek, lassan lebegve �lmodoztam furcsa csillagok alatt, hallgatv�n a d�li sz�l h�v�s�t. Egyszer mikor h�s es� esett, egy cs�nakban �lve, lesiklottam egy hossz� patakon a f�ld al�, hov� nem hatolt a napf�ny, b�bor k�d�k, sziv�rv�ny lugasok �s �r�k�lt� r�zs�k vil�g�ba. �s egyszer, mikor egy arany v�lgy�n �t egy �rnyas ligetbe �rtem, egy �si ind�kt�l befont hatalmas falat leltem, egy bronzkapuval a k�zep�n. Sokszor s�t�ltam v�gig a v�lgy�n, egyre t�bb �s t�bb id�t t�ltve a f�ld�nt�li f�nyben, a groteszk�l vonagl� �ri�s f�k k�z�tt, hol a f�t�l f�ig ny�jt�zkod� sz�rke f�ld n�hol l�tni engedte r�gen elpusztult templomok k�veit. �s utam c�lja soha nem volt m�s, mint az a hatalmas, ind�kkal ben�tt fal, a bronzkapuval. Egy id� ut�n, ahogy az �brenl�t sz�rke �s egyhang� napjai egyre kib�rhatatlannabb� v�ltak, gyakran v�ndoroltam k�bult b�kess�gben a v�lgyben, az �rnyas ligetekben, �s egyre gyakrabban gondolkoztam azon, hogy tehetn�m e helyet �r�k lak�helyemm�, hogy ne keljen t�bb� visszat�rnem abba a fak� vil�gba, mely semmi �j sz�nt nem kin�l. �s ahogy r�pillantottam arra a kis kapura a falban, teljes bizonyoss�ggal �reztem, hogy egy �lom-orsz�g ter�l el m�g�tte, melyb�l, ha valaki bel�p, nics t�bb� visszat�r�s. Igyh�t minden �jjel, ha �lomra hajtottam a fejem, nem gondoltam m�sra, csak a rejtett z�rra valahol az ind�kt�l befont falban, amit ak�rhogy is pr�b�lkoztam de nem tudtam megtal�lni. �s min�l ink�bb pr�b�ltam a fal m�g� rejtett birodalomba jutni, ann�l h�vogat�bbnak �s sug�rz�bnak tetszett. �s azt�n egy �jjel, Zakarion �lom-v�ros�ban felleltem egy megs�rgult papiruszt, melyre e v�rosbeli �lomb�lcsek vetett�k soraikat, kik t�l b�lcsek voltak ahoz, hogy a fel�bredt vil�gba sz�lessenek. Sok sz� esett a papiruszon az �lmok vil�g�r�l, �s sz� esett t�bbek k�z�tt egy arany v�lgyr�l, mely egy templomromokkal teli ligetet rejt mag�ban, �s egy magas falat kis bronzkapuval a k�zep�n. Mikor id�ig jutottam, tudtam, hogy arr�l a helyr�l van sz� hol id�m egyre nagyobb r�sz�t t�lt�m, �s moh�n faltam tov�bb a megs�rgult iratot. Az �lmok b�lcseinek n�melyike elragadtat�ssal �rt az �thatolhatatlan kapu m�g�tti csod�kr�l, �m m�sok retteg�ssel �s csal�dotts�ggal. Nem tudtam melyiknek higyek, de a k�sztet�s mind er�sebben �s er�sebben hajtott, hogy �r�kre eme ismeretlen f�ldre tegyem a l�bam, mert a k�ts�g �s a titokzatoss�g a vonzer�k vonzereje, �s semmif�le �j iszonyat nem lehet borzalmasabb, mint a h�tk�znapok nap nap ut�ni gy�trelme. Igyh�t amikor tudom�st szereztem a szerr�l, mely felt�rn� el�ttem a kaput, �gy d�nt�ttem haszn�lni fogom ha legk�zelebb fel�bredek. El�z� este bevettem a szert, �s �lmodozva t�rtem vissza az arany v�lgybe �s az �rnyas bokrosokba; �s amikor az �si falhoz �rtem, l�ttam hogy a bronzkapu nyitva �ll. F�ny sz�r�d�tt ki m�g�le, mely term�szetfeletti f�nybe vonta a g�rcs�s �ri�sf�k �s a templomromok tetej�t, �s �n dalolva sodr�dtam tov�bb felk�sz�lve a hely csod�ira, ahonnan soha nem t�rek vissza. De ahogy a kapu sz�lesebbre t�rult, �s az �lom �s a szer var�zsa kereszt�l hajtott rajta, tudtam hogy nem v�r r�m semmilyen l�tv�ny �s csoda, mert ebben az �j birodalomban nem volt sem szirt sem tenger, csak a hat�rtalan �s lakatlan feh�r �r. Igy h�t, boldogabban mint valaha is rem�ltem volna, �jra felold�dtam a krist�ly feled�s �si v�gtelens�g�ben, melyb�l a d�mon kit �letnek h�vnak egy r�pke �s siv�r �r�ra kiszak�tott. 컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴컴�----- - -