From: MX%"gopher@tulibb.kkt.bme.hu" 16-JUL-1993 15:12:08.01 Subj: Egy Internet narkós vallomásai EGY INTERNET NARKOS VALLOMÁSAI (a szerkesztőnek címzett olvasói levél az Automatome 1992 évi tavaszi számából) Kedves Anna B. ! Egy évvel ezelőtt a könyvtárunk dolgozóinak tartottak egy tanfolyamot az elektronikus levelezés használatáról. Azt mondták nekünk, hogy az e-mail remek dolog a magas telefonszámlák elkerülésére, találkozók megbeszélésére, üzenetek küldésére különböző címekre az ország vagy a világ másik végére, közös ebédelések időpontjának egyeztetésére, vagy például eszmecserére mindenféle emberekkel. Én akkor gondosan elraktároztam ezeket az információkat, de igazából nem próbáltam ki a dolgot mindaddig, amíg egy barátom nem mesélt a LAW-LIB elektronikus konferenciáról. Azt mondta, hogy ha kipróbálom, nagyon meg fogom kedvelni. Ez egy nagyszerű fórum arra, hogy gyors válaszokat kapjunk a legkülönfélébb izgalmas vagy éppen unalmas kérdésekre, hogy lépést tartsunk a LEXIS, a WESTLAW és egyéb adatbázisok fejlődésével, vagy csak egyszerűen megtudjuk, hogy más jogi könyvtárakban éppen milyen problémákkal birkóznak a kollégáink. Jól hangzott a dolog, úgyhogy feliratkoztam erre a listára. Miután felvettek a LAW-LIB-re, annyira megtetszett, hogy elkezdtem feliratkozni más listákra is. Rájöttem, hogy szeretek jó sok levelet kapni minden nap és válaszolgatni rájuk. Ugy éreztem, hogy elfoglalt vagyok, szükség van rám, és hogy "be vagyok hálózva". Beléptem különböző levelezőcsoportokba, csak hogy lássam, mi folyik rajtuk. Akkoriban még szinte mindent kinyomtattam. Különösen szerettem azokat a leveleket, amelyeknek a végén látványos szignók voltak (idézetek, "Bart Simpson" képek, könyvek, épületek, országok rajzai stb.). Aztán elkezdtem új dolgokat is kipróbálni: például file-okat FTP-zni, a levelezőcsoportok tagjainak névsorát lekérni, a listák listáját letölteni, OPAC-okba bejelentkezni. Majd megtanultam az "emoticonok" használatát és azokat is kipróbáltam! 8-) Megvettem vagy anonymous FTP-vel letöltöttem minden valamirevaló Internet kézikönyvet. Biztos Ön is ismeri őket: például a Zen_and_the_Art_of_the_Internet, a Hitchhiker's_Guide_to_the_Internet, a Navigating_the_Internet, a !@%:_:_The_Directory_of_Electronic_Mail_Addresses_&_Networks. Azután még adatbázisokban is keresgéltem, hogy még többet találjak, mint pl. az Arms-féle Using_the_National_Networks:_BITNET_and_the_Internet. Továbbá megszereztem a Barron és a St. George katalógusokat az Interneten elérhető könyvtárakról. Megvan még többek között a Directory_of_Electronic_Journals,_Newsletters_and_Academic_Discussion _Lists, sőt még a New_Hacker's_Dictionary is. Azután észrevettem magamon, hogy amikor távol vagyok a gépemtől elkezdek aggódni -- lehet, hogy éppen most kapok levelet? Nem felejtettem el ennek-és-ennek válaszolni? Nem kellene egy levelet küldeni X-nek YZ-ről? Amikor bementem dolgozni, az első dolog mindig az volt, hogy megnéztem az elektronikus postafiókomat. Később már egész nap bejelentkezve hagytam a terminálom, hogy könnyen ellenőrizni tudjam a leveleimet minden alkalommal, amikor visszamegyek az irodámba, miután befejeztem a telefonálást, mielőtt belekezdek valamilyen új munkába, miközben csinálok valamilyen munkát (egy rövid kikapcsolódás kedvéért), vagy csak azért, hogy hátha éppen most akar valaki sürgősen elérni engem e-mailen.... Néha - olyan napokon, amikor különösen magam alatt voltam és egy kis "beszélgetésre" vágytam - elküdtem egy "REVIEW" parancsot valamelyik LISTSERV-nek, mert erre gyorsan kaptam egy válaszlevelet. Szerettem leveleket kapni. Jó érzéssel töltöttek el. Különösen szerettem a gép hangszórójának "beep" hangját, amely egy új üzenet beérkezését jelezte, miközben én éppen egy elküldendő levelet írtam. Ha éppen nem várakoztak levelek a postafiókomban vagy csak kevés üzenet volt benne amikor megnéztem, akkor nyugtalanság vett rajtam erőt, és elkezdtem olyan leveleket kiötleni, amelyeknek hatására majd új (válasz)levelek születhetnek. Mi lenne ha feltennék egy kérdést a LAW-LIB-en, amely elég általános és könnyű ahhoz, hogy egy csomó ember válaszol rá? Esetleg egy enyhén vitatható megjegyzés Shepard vagy West elmélkedéseire, vagy ...? Mikor elküldtem a levelet, elkezdtem aggódni, hogy nem hangzik-e nagyon hülyén; nem kellett volna engedélyt kérnem, mielőtt továbbítom valaki másnak a szövegét; nincs-e olyan hatása, mintha a mi könyvtárunkban dolgozó emberek nem tudnának olyasmit, amit illene tudniuk; nem lehet-e bántó valaki számára; nem fog rólam egy olyan kép kialakulni, mint akinek nincs jobb dolga, mint e-mail leveleket küldözgetni? És ha válaszoltam egy levélre, akkor az illető visszaválaszolt, mire én ismét válaszoltam, erre ő.... Ezeknek az üzeneteknek a nyilvántartása egyre bonyolultabbá vált, de amikor éppen nem jöttek, azt még nehezebben viseltem. Na jó, akkor "sült halat" játszom. Rendben van, nem fogok küldeni egyetlen levelet sem a LAW-LIB-re vagy más listára egy egész hétig. De egy idő után meguntam csak mentegetni, törölgetni, meg kinyomtatgatni a bejövő leveleket. Azon vettem észre magam, hogy már korábban letöltött file-okat FTP-zek újra, naponta 3-4 "REVIEW" parancsot küldök el, hogy lássam aznap kik iratkoztak fel a listákra. Lehoztam az új "List of lists" listát, hogy újabb levelezőcsoportokat találjak, amelyekbe beléphetek. Azután ilyen dolgokkal kísérleteztem, mint a felküldés, letöltés, e-mail küldés az USA-n kívülre más levelező rendszerekbe, újabb "emoticonokat" tanultam meg, az e-mail címek katalógusaiban keresgéltem, külföldi OPAC-okat hívtam fel, mindenféle adatbázisokba beléptem az Interneten keresztül, rászoktam a Usenet newsgroupok olvasására. A legjobb pótszernek az bizonyult, hogy az e-mail listákra küldött levelek helyett a LISTSERV-nek írogattam parancsokat. Egy LISTSERV ritkán mondja azt neked, hogy túlzásba viszed a dolgot; nem szid össze, mert pocsékolod a papírt és az idődet; és nem kérdezi meg, hogy mi a jó égnek kell neked az az információ, amit kértél tőle. (Csak egyetlen egyszer írt vissza egy mail server, hogy túl sok mindent kértem le aznap, várjak kilenc órát és azután próbáljam meg újra!) Azzal, hogy én nem küldtem levelet nem csökkent az az idő, amit az elektronikus postám rendezésével töltöttem (törölni, elmenteni egy gyűjtőfile-ba, kinyomtatni, lefűzni a nyomtatásokat), s közben ugyanúgy nyugtalankodtam a bejövő e-mail levelek miatt és a sok elhasznált printerpapír környezeti hatása miatt. Elhatároztam, hogy kidolgozok egy heti menetrendet a file-ok kiválogatásának és kinyomtatásának időpontjára, valamint egy szigorú szabályrendszert az elmentendő és a törlendő levelek szétválogatására. Egyszerűen nem fogom megnézni a postámat egy egész hétig! Rövidesen észrevettem, hogy azon jár az eszem, vajon milyen érdekes levelezés megy most a PACS-L, vagy a GOVDOC-L, vagy a LIBREF-L listákon, amelyből kimaradok, vagy hogy mi van, ha valamelyik kollégám éppen most próbál kétségbeesetten elérni engem e-mailen valamilyen fontos kérdéssel, amelyet már tegnap meg kellett volna válaszolni. Arra is felfigyeltem, hogy az e-mail zsargon és az ottani szokások kezdenek beszivárogni az írógéppel és a szövegszerkesztővel írt szövegeimbe is. Már nem úgy húzok alá, mint más normális emberek. Rengeteg "smilie"-t használok. "Posta" helyett "snailmail"-en küldöm a hagyományos leveleimet. A "durva beszéd" az nálam "flaming". És nagybetűkkel "KIABÁLOK". Mostanra már minden olyan listát kipróbáltam, amelynek bármilyen távoli köze van a jogi könyvtárossághoz. Naponta kb. 100 levelet kapok. De ez még mindig nem tűnik elégnek. Alacsony forgalmú napokon egészen levert vagyok. Kezdek kifogyni az új dolgokból, amelyeket e-mail vagy Internet kapcsolat útján még el lehet érni. Már szinte mindent kipróbáltam. Egyre nehezebb lesz kielégíteni magam azzal az e-mail adaggal, amelyet naponta kapok még így is, hogy mindenféle listán rajta vagyok. Lassan elérek egy határt, amikor a még több és több elektronikus levél sem tesz már boldoggá. Nem tudom mit próbálhatnék még ki. Hallottam például, hogy vannak e-mail/fax átjárók. Vagy az ember most már belebeszélhet egy hangos üzenetküldő rendszerbe és meghallgathatja, ahogy a számítógép felolvassa neki az e-mail leveleit. Hát nem tudom. Azt is megpróbáltam, hogy egyenként leiratkozom a listákról, hátha így fokozatosan le tudom magam szoktatni arról a sok levélről, amelyre naponta szükségem van. Azzal is kísérleteztem, hogy "nomail"-re állítom a listákat, de mindig újra és újra feliratkozom rájuk, vagy visszakapcsolom "mail"-re őket, mert egyszerűen nem tudok szembe nézni azzal a helyzettel, hogy nem kapok e-mail üzeneteket egyáltalán. A munkámban is egyre rosszabb a helyzet. Már annyira elfajultak a dolgok, hogy egész nap mást sem csinálok, mint e-mailt olvasok és írok, file-okat töltök le, letárolom, rendezem, iktatom, és kinyomtatom őket. A telefonhívásokra már jó ideje nem válaszolok. Egyszerűen nincs rájuk időm. A munkatársaimmal sem beszélgettem már hónapok óta. Mindent elektronikus postán kérek és küldök. Az emberekkel már csak e-mail útján beszélek. Fekszem az ágyamban éjjel és azon aggódom, hogy egy nap megszüntetik az e-mail postafiókomat. Egyszerűen nem tudom az életet e-mail nélkül elképzelni. Már a barátaimat sem láttam egy ideje, különösen mióta itthonra is vettem egy gépet... Segítség! Egy drogos Hobokenből -------------------- Kedves Drogos ! Köszönet a tanulságos levélért. Kevés ember ismerte még fel ezt az egyre jobban terjedő társadalmi betegséget, és még kevesebbnek van bátorsága, hogy megossza másokkal az élményeit egy ilyen személyes kérdésben. Az első dolog, amit ebben a helyzetben tehet az, hogy beismeri magában: "van egy problémám". Ezután különböző lehetőségei vannak. Biztos vagyok benne, hogy önöknél Hobokenben is van néhány kiváló e-habilitációs intézmény. Keressen ilyeneket a helyi telefonkönyvben -- valahol a hegyekben talán -- messze, messze az elektromosságtól. Esetleg olvassa el Mark E. deMail néhány írását a témáról, aki többek közt azt tanácsolja, hogy ha az ember meghallja a BITNET üzenetek kellemes "beep" hangját, gyorsan dugja be az ujját a modemébe vagy szaladjon át a könyvtári biztonsági rendszer kapuján. Továbbá, a tudósok kimutatták, hogy egy bizonyos e-nzim szabadul fel a szervezetben az e-mail üzenetek fogyasztása során, melyet mesterségesen is lehet pótolni. Javaslom, hogy keresse fel az orvosát és kérjen tőle egy ilyen (k)e-mail(ő) pótszert. Kedves Drogos -- Önre nehéz küzdelem vár, de a legfontosabb dolog, amit nem szabad elfelejtenie, hogy ez csak egy betegség. Ön ettől még normális. Sokan közülünk átéltek már hasonló nyavalyát. Esetleg vegye fel a kapcsolatot valamelyik önsegítő csoportunkkal, ahol kigyógyult sorstársaival levelezhet (elérhetők az ABANET gép listserverén). Üdvözlettel! Anna B. _________________________________________________________________________ Megjelent az Automatome e-journal 11. évf. 2. számában. Fordította és orvosi szempontból ellenőrizte Drótos László (h1192dro@ella.hu) ------------------------------------------------------------------------- Automation and Scientific Development SIS American Association of Law Libraries ASD SIS Chairperson: Secretary/Treasurer Nuchine Nobari Jo Ann Humphreys Library Alliance University of Missouri New York, NY Columbia Law Library Vice-Chairperson/ Automatome Editor: Chairperson-Elect Anna Belle Leiserson Ruth Armstrong Alyne Queener Massey Law Library Social Law Library, Boston Vanderbilt University _________________________________________________________________________