Wágner B. György:

A rettenet napjai, avagy a bostoni f...ó, avagy széna a szénakazalban


------------------------------------------------------------------------


Érezte, hogy fokozódik benne a buja vágy,agyát, gerincét elönti a forró
lüktetés, erei szétpattannak, akárhogy próbálja, nem tud tovább úrrá lenni
az iszonyat kísértésén, önkontrollja olyan, akár egy szétolvadó biztosíték.
Vadul megmarkolta a kilincset, és feltépte a fürdőszoba ajtaját.
A nő szemei tágra kerekedtek támadója iszonyú látványától. Sikítani akart,
de a férfi gyorsabb volt, kesztyűs keze lecsapott a szájára, akár egy
csapda acélkosara, érezte, hogy a másikkal vadul belemarkol hajába, és
lassan, könyörtelenül egyre közelebb húzza magához, hiába vonaglik, nem
szabadul, majd...
     (folyt. a köv. sorban)
(ez a köv. sor) ... majd elájult, de mégse. A természet kényszerítette,
hogy magánál legyen, átélje a szörnyűséget,, a borzalmak borzalmát, csak
azután ájult el félig, hogy a férfi kegyetlen kéjjel, tomboló dühvel
megnyalta a fülét.
                  (Nem önnek!)



Az őrszoba telefonja felberregett. Az altiszt sápadtan tette le a kagylót.
Nem esett jól az utolsó osztriga. Nagyot lélegezve nyúlt a telefonért. Egy
pillanattal később arca vörösbe tolult és remegve lecsapta.
- újabb megnyalt fülű nőt találtak a minusz hatketted és a köbgyök nyolc
utca sarkától 52 kilométerre délkeletbalra!
- Ebben a hónapban ez már az első! - ugrott fel nyugodtan Tröcsvók, és a
falitérképhez lépett, melyen kis zászlócskák mutatták a légypiszkokat a
takarítónőnek.

A főorvos csak öt percet engedélyezett.
- Tröcsvók hadnagy vagyok. Hogy érzi magát ?
- Gondolhatja... Azok után... - felelte elhaló hangon a megtámadott nő,
miközben egy 80 kilós súlyzót emelgetett békaügetésben.
- Perszepersze. Tulajdonképpen melyik fülét nyalta meg ?
A nő zokogásban tört ki.
- Kérem - lépett a főorvos a nyomozóhoz - hagyja magára, még nagyon gyenge.
Sajnos nem tudtunk neki vért adni, teli erekkel hozták be, csurig.
Tröcsvók szomorúan bólintott, és elnézte, ahogy óvatosan visszakísérik
ágyába az áldozatot.
- Nővér kérem, adjon be neki egy injekciót.
A nővér kisietett a szobából, megkerülte az épületet a szakadó esőben,
létrát támasztott a falnak, kocogtatott az ablakon, és beadta az
injekciót. A beteg fel sem szisszent, mikor átvette.
- Néhény napig altatni fogjuk. Iszonyú, hogy miken ment keresztül. -
magyarázta az orvos.
 A nő párnája felett negyven centire betongerenda meredt ki a falból.
Az orvos intett az aneszteziológusnak, aki megvárta, hogy a nő elaludjon,
majd mikor látszott, hogy kezdene felébredni, pisztolyt fogott a füléhez.
A lövésre a beteg felpattant, nagyon beverte a fejét, és eszméletlenül
zuhant vissza párnájára. Mindenki fancsali arccal félrefordult, az orvosok
eltakarták a szemüket.
- Tíz dollár a kék egycentisre.
- Húsz a zöld félre.
- Kettő a sima barnára.
- Tartom.
Aztán a beteg homloka fölé hajoltak.
- Piros másfél - tette le a sublert és a vízszintezőt az aneszteziológus
csalódottan.
- A bank nyert. Vérhólyag.
- Ez a legegészségesebb - magyarázta a főorvos Tröcsvókhoz fordulva. -
- Nem kerül vegyszer a szervezetébe, meg aztán vissza a természetbe.
Környezetkímélés. Persze néha nagy ára van. Most is vesztettem húsz
dollárt, azt hittem, zöld lesz a folt és félcentis dudormagasságú. Na
mindegy, ma még hat lövést kap. Nehéz eltalálni. Nincs kedve beszállni a
sebrulettbe ?
- Dehogy nincs.
Ujabb lövés dördült.
- 10 a sárga három milisre!
- Öt a lila hatra!
Jól telt az idő, amíg...
- Kérek egy komplett gerendacserét a 24-esbe.
Tröcsvók felsóhajtott, és elindult az áldozat lakására.

Még őt is megdöbbentette a látvány, a fürdőszoba feldúltsága, a barbár
vandalizmus. Látott már egy s mást életében, de ez mindenen túltett. Mintha
megvadult bölénycsorda száguldott volna végig a helységen. A fogkefék közül
mindegyik ferdén állt a pohárban, a szappan legalább fél centivel kilógott
tartójáról, a samponra még félig se tekerték vissza a kupakot.
 Tröcsvók nem bírta sokáig nézni mindezt. Szédelegve az ajtó felé botorkált,
amikor zajt hallott jobbról, aztán balról is. Fegyveréért kapott, és
azonnal lőtt. Felesleges volt. Csak a hányinger kerülgette.
A lövésre berontott az altiszt, aki eddig az ajtó előtt biztosított egy
öreg nőt, hogy nem az unokája lánya.
- Ellopták a krétarajzot ?
- Nem. Még nem. De lehet, hogy megpróbálják. Siessünk nézni.
És nézték, nagyon gyorsan. Tröcsvók lehajolt, és megszagolta a vonalat.
- 22-es nyelve van. Ezen kell elindulni.
- Sovány nyom. Legalább a nevét és a címét tudnánk a rohadéknak! Ha
belegondolok, hogy három húgom van szabadlábon, gyanútlanul...ó Jézus!
- Nem szabad erre gondolnod, Lyack.
- Tudom Lyoe, de amikor eszembe jut...
- Legalább akkor ne.
Lyack Huccs nehezen aludt el ezen az éjszakán.

- Főnök, megnéztem a 22-es nyelvűek nyilvántartását.
- Hányan vannak ?
- Hárman. Két férfi és még egy.
Tröcsvók felsóhajtott.
- Tű a szénakazalban. Évekig sem végzünk.- és szomorúan töltött magának egy
csésze kávét, cukrot tett bele, majd a keverőautomatához lépett. Bedobta a
százdollárost. A hatalmas gép felbúgott, ezernyi lámpája kigyúlt,
villódzott. Pár perc múlva kinyúlt egy fémkar kanalat kérőn. A nyomozó az
acélmarokba helyezte kiskanalát, hozzáemelte a csészét, és körkörösen
mozgatta.
- Jó ez a gép. Nem is tudom, mit csinálnék nélküle. Ha belegondolok, hogy
azelőtt két kézzel kellett mindezt...
- Hát igen. Kemény idők voltak. Egyik kézben a csésze, másikban a kanál...
így nem volt nehéz lerohanni az őrszobákat. Védtelenek voltunk.
- Szegény Lyim, még ma is élne, ha cukor nélkül issza.
- Azt hallottam, hogy a New York-iak még jobbat kaptak. Az övéké valami
csészerögzítős elven működik. Nekik csak a kanalat kell kezelni.
- Hülyeség. Nem hiszem el. Na menjél Lyack, kezdj neki a kartotékoknak.
- Most ?
- Igen.
- De főnök, a feleségem a kilencedik hónapban van.
- Mindenki Lyack. Szeptembert írunk. Még egyszer nem versz át.

A következő hetek magfeszített munkával teltek. Lyack Huccs szemei táskásra
dagadtak, pillantásai laposak voltak, akár egy pakli kártya, amiből nem
hiányzik. Vagy megvan mind. Lyoe Tröcsvók is kimerült, szemei sokat
vesztettek árgusságukból, rosszul nézett ki az ablakon. Mindhiába. A
kartotékok halma nehezen apadt.
- Erősítést kell kérnünk.
A főkapitány azonban csak 400 embert tudott adni. Tröcsvók keserűen nézett
végig maroknyi csapatán. Amikor közölte velük, hogy a 22-es nyelvűek
kettőnél is többen vannak, moraj zúdult végig a termen, és sokan otthagyták
a rendőrséget. Már négyszázan sem voltak.

A polgármester tajtékozva rontott a szobába, és tröcsvók elé csapta az
ujságot.
- Látja mi van a címlapon ?!
- Nem. Mi ?
- Mi bizony. A FÜLNYALÓ ÚJBÓL LECSAPOTT; A RENDŐRSÉG ÖLBE TETT KÉZZEL ÜL
 A BABÉRJAIN; KIÉ LESZ AZ ARANYÉR ?
- Tényleg...már reggel is mig akartam kérdezni, kié ez a kéz ? - emelt fel
Tröcsvók az öléből egy mellső végtagot.
Csend döbbent.
- ...az a te kezed, Lyoe...
- ...akkor egy talánnyal kevesebb.
- Örülök, hogy kezd magára találni, Tröcsvók - mondta a polgármester - De a
fülnyalóval mi a terve ?
- A kartoték módszerrel nagyon lassan haladunk. Nincs más hátra, csapdát
kell állítani, csalétekkel.
- Ugyan! Nem akad olyan őrült, aki ennyit kockáztatna. Vakon rohanni a
majdnem biztos fülnyalásba... - szólt közbe Lyack.
- Márpedig máshogy nem megy. Találj valakit, aztán a sajtó  hozza le a
nevét, hogy ő lett az idén a Miss Beautifül. Meg a címét, hogy hova lehet
gratulálni.

- ...hk...pföj...placcs...hk...pföj...pluccs...
A lakásban sötét volt. A csalétek nő látszólag egykedvűen köpülte a vajat
a konyhában, ahogy minden amerikai otthonban éjféltájt. Néha belepillantott
a Csináld magad! szexkönyvbe. (A rendőrség nem tudta beszerezni a
  Te a vajad
  köpüld magad-
ot). Tröcsvók egy tejeshordó mögött guggolt fegyverrel a kézben. Három hete
ment ez így. Kezdett zsibbadni a lába.
- Asszonyom, ma éjjel már biztos nem jön. Elmegyek. Egyet kérnék, jól zárja
be az ajtót és az ablakokat.
- ...pföj...plüccs...meglesz...hk...pföj...ploccs...
Egy órával később szirénázó mentő vitte az eszméletlen nőt a kórházba,
tövig nyalt füllel.

 Tröcsvók ökölbe szorult kézzel állt a krétarajz előtt. Lyacknak kellett
kifeszegetni az ujjait. Aztán lehajoltak mindketten, és egy pillanattal
később csodálkzva egymásra meredtek.
- Ennek nem is 22-es a nyelve!
- Nem. Ez 23-as.
- Ezek szerint többen vannak.
- Vagy csak egy, de közben nő neki. Fiatalkorú lenne a fülnyaló...?
Elgondolkodva tápászkodtak fel.
- Milyen huzatos ez a lakás - pillantott körbe Lyack.
- A fülnyaló profi. Elvitte az összes ajtót ée ablakot, hogy ne tudjuk
meg, melyiken jött be. Csak a spájzzal nem boldogult. Lehet, hogy direkt
hagyta meg ? Vajon miért ?
- Talán mert itt jött be, a szellőzőn át.
 Nagy nehezen felfeszítették a spájzot. Döbbenetes látvány terült eléjük.
Mindent értettek. Már tudták, hogyan sikerült a fülnyalónak bejutnia a
lakásba. Az áldozat szinte maga ellen hívta ki a sorsot, amikor bezárta
az ajtót és az ablakokat.
A spájzba.
Az újabb csalétek nő egykedvűen tilolta a kendert a nappaliban, ahogy
minden amerikai otthonban hajnal körül. Néha belepillantott a
  Ha a kendert magad szövöd
  nem lesz ráncos a paplanöd!
című útmutatóba. Immár tökéletes volt a leplezés.
- Asszonyom, elmegyek. Már úgyse jön - kuporodott fel egy gyapotbála
mögül Tröcsvók. - Arra kérném, zárja be az ajtót, de ne a spájzba!
- Hülyének néz, felügyelő úr ?!
- Jójó...csak...szóval...volt már ebből baj.
 A nő hitetlenkedve csóválta fejét. Méghogy a spájzba, dohogta, miközben
bezárta az ajtót a fürdőszobába.
Aztán visszaült IBM-guzsajához, és dalt dúdolt:
  ...ennyire halkan.
 És ebben a pillanatban egy férfi lépett be a frissen levett ajtón.
Nesztelenül a nő háta mögé lopódzott, ám az enyhe légörvény, amit keltett,

lesodort egy lenpihét a Toshibatilolórol. Az éktelen csörömpölésre a nő
azonnal megfordult, és teljes erőből támadója arcába sújtott egy cérnával.
A férfi megtántorult az iszonyatos erejű ütéstől, ami egy bivalyt is
leterített volna, ő azonban kezét a talpára szorította, mert átsugárzott
teste másik oldalára a fájdalom, és rohanva kibotorkált a lakésból.
- A sarkon kap taxit - kiáltott utána a nő csalárdul. Az utcáról
felhallatszott az elfúló hang:
- ...hajtson a tangens hat az egyediken utca egybe. Nagyon gyorsan! - azzal
négykézlábra rogyott. A taxis kiszállt, elővett egy ostort, és hajtani
kezdte.
 A nő megvárta míg az éjszakában elhal a nyetenye! kurjongatás, az
ostorpattogás belevész a sötétbe, aztán azonnal tárcsázta a rendőrséget.

Tröcsvók hosszasan nyomta a csengőt, az meg viszont. Nem jött válasz. Elég
volt egy pillantást vetnie az ajtóra, rögtön látta, hogy nem tudja kinyitni,
akárhogy is próbálná. Mégsem hívott segítséget, hiábavaló lett volna.
Tudta jól, hogy ezzel az ajtóval a világ legügyesebb lakatosa se boldogulna,
ha tíz élete lenne és éjjel-nappal ezen dolgozna, akkor se nyitná ki. Nem
azért,mert vasalt tölgyfából készült és három acélpánttal is megerősítették,
hisz ezeket a fortély,az ügyes kéz, az okos szerszámok előbb-utobb legyűrik,
s az ajtó megdón kinyílik, ám csak akkor, és csakis akkor, ha zárva van.
 Ez azonban sarkig tárva állt. Tröcsvók belépett a lakásba, és elborzadt.
Mindenütt tócsákban állt a vér, mint eső után a köpönyeg. Nagyon gyorsan
hajthatott a taxis, életveszélyesen, de ez a közlekedésrendészetiek dolga.
 A lakás amúgy üres volt. Ál néven bérelték. Tröcsvók biztos volt benne,
hogy az Ál nem valódi. Bekopogott a szomszédba.
- Ismeri Mr. Ált ?
- Igen.
- Le tudná írni, hogyan néz ki ?
- Hogyne. Elég jó megfigyelőnek mondanak. Hát kérem, szája az orra alatt
van, vízszintesen. Mindez azonban azonnal megváltozik, ha fekszik. Ilyenkor
egymás mellé kerül az orra és a szája, utóbbi függőleges irányultságban.
Persze előfordul, ha nem is gyakran, hogy kézen áll, és orra fölé kerül a
szája...
 Tröcsvók vadul jegyzetelt.
- Orra a szeme alatt van. Csakhogy ez azonnal megváltozik ha fekszik,
márpedig gyakran, naponta fekszik. Ez egy ilyen. Ekkor a szemei egy
magasságba kerülnek az orrával, mondhatni mellette vannak. De mindez rögtön
felborul, mihelyst kézen áll: orra alá kerülnek a szemei. De mint már
mondtam, ritkán áll kézen.
- Mindenre kell gondolnunk. Folytassa, kérem !
- Szemei különben sorbsn vannak, egy- vagy kétsoros vonalban, attól függően,
hogy honnan nézi, aki nézi. Ha oldalról, vízszintes e szemsor, a szájra
rímelő, ám csupán első tagja látszódik, amásodik létét csak találgatni
lehet, hogy van-e. És még valami. Szemei a homloka alatt vannak.
- De ha fekszik ?
- Alapos ember maga. Hát akkor a homloka mellé rendeződnek, nem pedig alá.
mindez azonban csak akkor van így, ha hanyatt fekszik. Csakhogy ő sokszor
fordul valamelyik oldalára. Akkor viszont a szemek viszonya válik
vertikálissá; ha bal oldalán hever, a jobb szme van fölül, ha a jobbon, a
bal. Hason sose fekszik.
- Ez szűkiíti a kört. Mit tud még róla mondani ?
- Hát... homloka a haja alatt van. Úgy fogja közre homlokát a haja és a
szeme, mint a szemét a homloka és az orra, vagy az orrát a szája és a szeme.
Hát... ilyen ember. Persze vannak, akik úgy tekintenek rá, hogy orra inkább
a szája felett van, mint a szája az orra alatt. Így is lehet. De én már
csak olyannak ismerem, ahogy az előbb mondtam. Tudtam segíteni ?
- Hogyne. Nagyon is. Ezek alapján órák alatt elkapjuk. Ön tényleg remek
megfigyelő.
- Mindegyik kezén ujjak voltak, ötösével csoportosítva, a feneke felljebb
volt a térdénél, ha felállt, de...
- Jó, jó, köszönöm. Elég az arca. Valami még különösebb ?...egy benyomás...
- Igen. Az is van. Látszott rajta...egész lényén, testén...látszott, hogy
van.
- Hogy VAN ?!
- Igen, úgy tűnt. persze ez csak amolyan... megérzés.

Tröcsvók nem győzte dörzsölni a kezeit, hogy végre van egy használható
fantomrajz. Másnap az összes napilap lehozta.
 JELENTKEZZEN AKI ILYEN !
 KAP VALAMIT!
Vagy százan jelentkeztek, közöttük azonban csak egy 23-as nyelv akadt.
- Tudjuk, hogy még mindig nagyon gyengék, de próbálják felismerni
támadójukat.
 A bepólyált homlokú nők végigfekvőtámaszoztak a férfi előtt.
- Nagyon hasonlít rá, de kizárt, hogy ő legyen. Annak sokkal jobban elálltak
a fülei, iszonyú volt - mondták, és sírva kihátraszaltóztak.
- Hát akkor... megint csak a cxsapda marad, csalétekkel.
- A cérnasújtó nem vállalja, örül, hogy egyszer megúszta.
- Akkor olyat kell rávenni, akinek nincs vesztenivalója.
- Mármint...füle?
- Igen. De leplezésnek kapjon két műt.

A szőke, hóbőrű nő sápadtan tűrte, hogy fülszereljék.
- Ne! Ne fordítva. Úgy. Nagyon jó. - bólintott Tröcsvók. - A megszólalásig
hasonlít az igazira.
- Mert az.
- ...szóval...ezért fekete.
- Igen. De befesthetjük.
- Nem kell. Úgyis sötétben lesz. Ám az újságok most már ne helyesbítsenek
többször, hogy mégis más a Beautifül. Legyen ő külön kategória, a Mrs.
Fülledt.

A lakásban sötét volt. A fekete fülű nő egykedvűen hágatta a lovakat a
nappaliban, ahogy az amerikai otthonok többségében ilyentájt. Néha
belepillantott a
     Ha a lovad tetenyészted
     citrompótló sefogyannyi
című méhészeti lótudniba, hogy természetesebb legyen. Az ajtókat ezuttal
Tröcsvókék szedték le.
 Csigalassan múlt az idő. A nő már öt perce tenyésztette a lovakat
szüntelenül, amikor végre feltűnt a fülnyaló.
 Tényleg nagyon elálltak a fülei.
 Tröcsvók megvárta, míg a nő mögé lép és kezd kidugni a nyelvét.
- Állj! Maga az! Kiveheti a fülpeckeit, hahh.

A fülnyaló kirohant a kertbe, de látta, hogy bekerítették. A legszálkásabb
lécekkel. Visszajött. Legalább húsz revolver meredt felé.

- Na, adja a kezét - mondta Tröcsvók és kinyitotta a bilincsét.
- Nem!
- Nem?
- Nem!
- Ez az utolsó szava?
- Ez!
A pisztolyok tehetetlenül lehanyatlottak. Tröcsvók egy zabbálára roskadt.
A fülnyaló sarkon fordult és távozni készült, amikor...
- Ha már úgyis elmegy, nem hozna egy doboz cigarettát?
- Elfogyott?
- Nem. De kevés van.
- Rendben.
És mikor visszajött, csattant a bilincs.
- Főnök, ez a cigitrükk zseniális volt!
- Ha nem veszik le a bilincset, többé nem mosok fogat!
- Majd mi megmossuk.
- Igen? És az orromat is kifújják?! - kérdezte a fülnyaló gúnyosan.
 Döbbent csend lett. Mikor véget ért, Tröcsvók elővette bicskáját.
- Látod, Lyack, korán ittál a medve bőrére.
- Ne, Lyoe, ne hidd el neki, hogy nem fújja ki!
- Ez képes rá. Megteszi. - és Tröcsvók elnyisszantotta a bilincset.
- Viszont - nézett sötéten a fülnyalóra - állítson egy kocsit tele tankkal
a ház elé!
- Ezt inkább én kérem!
-...affenébe...
Öt perc múlva lent állt a kocsi. A fülnyaló óvatosan hátrálva kinyitotta
ajtaját, és bepattant, de ki is.
- Mocskos piszkok! - sziszegte a földhöz préselten a kiömlött játék
harckocsik kupaca alól.

A polgármester idegesen dobolt ujjaival az ablakpárkányon.
- Öregszik ez a Tröcsvók. Nem hiszem, hogy el tudja kapni a fülnyalót,
márpedig akkor nyugdíj...
Intésére kilökték az ablakon a rettegettet, akit az alul álló tröcsvók
elkapott. Aztán csak állt ott hosszan, ölében a fülnyalóval, amikor az
hirtelen, egyetlen mozdulattal megnyalta a fülét.

 A felügyelő elájult, de még volt annyi ereje, hogy visszanyaljon és
elővegye fegyverét...

 A fülnyaló tudta miért. Azonnal megrohanták az emlékek. Kettőt kikerült,
de a harmadiktól eszébe jutott a gyermekkor, a középkor, az őskor, a vaskor,
a fakor, a bokor, a pleisztocén, az eocén, és végül a nagy...bumm, de az
már golyóstul jutott az eszébe.



Betájpolta Bandy a Fucknetre, 94 novemberes 26-án.