Embert szolgálni


Damon Knight


Ami igaz az igaz: a kanamiták nem voltak igazán szépek.Volt bennük valami a disznóból és az emberbõl, és ez nem éppen vonzó keveredés. Aki elõször látta õket, visszahõkölt tõlük, s ez nem vált a javukra. Mert ki fogadna el szívesen ajándékot egy fenevadképû lénytõl, aki a csillagokból toppant eléje?
De hát mit képzeltünk - már azok, akik egyáltalán gondolkodtak ezen -, milyenek lesznek a csillagokból hozzánk látogatók? Talán angyalok, vagy annyira idegenek, hogy már igazán el sem rettentenek? Bizonyára ezért szörnyedtünk el és hõköltünk vissza mindahányan, amikor leszálltak nagy hajóikkal, és megpillantottuk az arcukat.
A kanamiták tömzsiek voltak és szõrösek: sûrû barnásszürke serte borította egész visszataszítóan vaskos testüket. Disznóorruk fölött apró szemek ültek, bunkószerû, vastag kezeik három - három ujjban végzõdtek. zöld színû bõrkantárt és zöld nadrágocskát viseltek - szerintem a mi illendõségrõl vallott elveinknek tett engedménybõl. Öltözékük a bevágott zsebekkel meg hátul a húzott övvel egészen divatos szabású volt. A kanamitákból mindenesetre nem hiányzott a humorérzék.
Hárman vettek részt az ENSZ mostani ülésén, és istenemre, nem tudnám elmondani, milyen fura is volt ott látni ezt a három kövér, disznószerû alakot zöld kantárjukban és nadrágjukban, amint ott ültek az ünnepélyes közgyûlés kellõs közepén, a pódium alatti hosszú asztalnál, a világ minden országából osszesereglett delegátusok tömött sorainak félkörében. Illedelmesen kihúzták magukat, és udvariasan lesték a szónokok szavait. Lapos fülük rálógott a fülhallgatóra. Azt hiszem, idõvel minden emberi nyelvet elsajátítottak, ekkor azonban még csak a franciát és az angolt értették.
Szemlátomást nem feszélyeztették magukat, és humorérzékük mellett ez volt az, amiért megkedveltem õket. A kissebbséghez tartoztam: én úgy éreztem, hogy semmit sem akarnak ránk erõszakolni.
Az argentin küldött állt föl, és kijelentette, hogy kormányát érdekli az az új energiaforrás, amelyet a kanamiták az elõzõ ülésen bemutattak, az argentin kormány azonban behatóbb vizsgálat nélkül nem kötelezheti el magát véglegesen.
Ezt mondta a többi delegátus is, nekem azonban alaposan hegyeznem kellett a fülem, amikor Senor Valdes beszélt, minthogy dadogott, és alig lehetett érteni a szavát. Rövid elbizonytalanodás után azért megbirkóztam a forditással, minekutána átkapcsoltam a lengyel-angol vonalra, és figyeltem, vajon Gregori hogyan boldogul Janciewiczcsel.Gregorinak Janciewicz volt a keresztje, nekem Valdes.
Janciewicz néhány ideológiai indokkal megtetézve elismételte az elõtte szólók érveit, s ekkor a fõtitkár a francia küldöttnek adott szót, aki bemutatta dr. Denis Leveque-et,a kriminológust, aki egy halom bonyololt mûszert tolatott a terembe.
Dr. Leveque azzal kezdte, hogy sokak fejében ott motoszkál a kérdés, amelyet az elõzõ ülésen olyan jól megfogalmazott a Szovjetúnió küldötte, aki joggal akarta tudni: "mi vezeti a kanamitákat? Mi célból kinálják föl nekunk ezeket a példa nélkül álló adományokat, anélkül hogy bármit is kérnének viszonzásul?"
Aztán a tudós így folytatta:
- Több küldött kérésére és vendégeinknek, a kanamitáknak teljes egyetértésével munkatarsaimmal számos kisérletnek vetettük alá a kanamitákat az itt látható múszerek segitségével. Ezeket a kísérleteket itt ezennel megismételjük.
Morajlás futott végig a termen. Villanófények sortüze lobbant, az egyik tévékamera a készülékekhez gördült, és megcélozta a mûszerfalat. Egyidejûleg kivilágosodott a pódium mögötti hatalmas képernyõ, és föltûnt rajta két számlap - mutatóik a nulla ponton nyugodtak - meg egy ugrásra kész tûvel megcélzott papírszalag.
A doktor segédei ezalatt vezetékeket erõsítettek az egyik kanamita homlokára, vászonboritásu gumicsövet tekertek az alkarjára, és valamit a jobb tenyerébe ragasztottak.
A képernyõn láttuk, hogy a papirszalag megindul, és a tû lassú cikcakkokat rajzol rá. Az egyik mutató ritmikus táncba kezdett, a másik pedig meglódult, és enyhén remegve megállapodott.
- Ezek az igazság vizsgálatának szokásos mûszerei - jelentette ki dr. Leveque.-Elõször azt kellett eldöntenünk, hogy a kanamiták, akiknek nem ismerjük a testi fölépítését, ugyanúgy reagálnak-e ezekre a vizsgálatokra, mint az emberek. Most meg fogunk ismételni egyet a számtalan vizsgálat közül, amelyeket ennek a kérdésnek a tisztázása végett elvégeztünk.
Az elsõ számlapra mutatott.
- Ez a mûszer az alany szívverését méri. Ez pedig a tenyér bõrének villamos vezetését mutatja, vagyis az izzadás mértékét, amely stressz hatására felfokozódik. Ez viszont - mutatott rá a szalagos- tûs mûszerre - az agy kibocsátotta villamos hullámok milyenségét és erõsségét árulja el. Bebizonyosodott, legalábbis az emberek esetében, hogy mindezek az értékek észrevehetõen függenek attól, hogy az alany igazat mond-e.
Ezzel két jókora kartonlapot vett a kezébe, egy pirosat meg egy feketét. A piros körülbelül egyméteres élû négyzet volt, a fekete pedig egy száztíz centiméter hosszúságu téglalap. A kanamitához fordult.
- Ezek közül melyik a hosszabb?
- A piros - mondta a kanamita.
Mindkét mutató vadul kilendült, a lefutó papírszalagra író tû nagyot ugrott.
- Megismétlem a kérdést - mondta a doktor. - Melyik a hosszabb ezek közül?
- A fekete - mondta a vendég.
Ezúttal a mûszerek semmi rendkívülit nem regisztráltak.
- Hogyan jött ide erre a bolygóra? - kérdezte a doktor.
- Gyalog - felelte a kanamita.
A mûszerek újból megvadultak, és a termen fojtott nevetés futott végig.
- Megismétlem - mondta a doktor. - Hogyan jött ide erre a bolygóra?
- Ûrhajóval - válaszolt a kanamita, és a mûszerek nyugalomban maradtak.
A doktor ismét a küldöttek felé fordult.
- Sok-sok ehhez hasonló kisérletet végeztünk - jelentette ki -, és a kollégáimmmal eggyütt meggyõzõdtünk róla, hogy a módszer hatásos. Most pedig - fordult a kanamita felé - megkérdem tisztelt vendégünket, válasszoljon arra a kérdésre, amelyet az elmúlt ülésen a Szovejtúnió küldötte tett föl, vagyis mi vezeti a kanamitákat, amikor fölajánlják nekünk, Föld-lakóknak, ezeket a nagyszerû adományokat?
A kanamita fölállt. Ezúttal angol nyelven szólalt meg:
- Az én bolygómon van egy mondás: Több rejtély lakozik egy kõben, mint egy bölcselõ elméjében." Az értelmes lények céljai, bármilyen homályosnak tûnjenek is néha, egyszerûek a természetes vilagmindenség munkájához képest. Ezért remélem, hogy a Föld lakói megértik és elhiszik, hogy küldetésünk ezen a bolygón mindössze ennyi: el akarjuk hozni önöknek azt a békét és gazdagságot, amit mi magunk élvezünk, és amit galaxisszerte sok-sok fajhoz elvittünk már a múltban. Az lesz a mi jutalmunk, ha ez a világ nem ismer többé sem éhséget, sem háborút, sem hiábavaló szenvedést.
És a mutatók egyszer sem lendültek ki.
Az ukrán küldött fölpattant a helyérõl, szót kért, az idõ azonban lejárt, és a fõtitkár berekesztette az ülést.
A terembõl kifelé menet összefutottam Gregorival. Arca lázban égett az izgatottságtól
- Kinek az ötlete volt ez a cirkusz? - fakadt ki.
- Számomra hitelesnek tûntek a vizsgálatok - mondtam.
- Kész cirkusz! - méltatlankodott. - Olcsó trükk! Ha nem volt semi suskus, Peter, akkor miért fojtották el a vitát?
- Holnap biztosan lesz majd rá idõ.
- Holnap a doktor meg a mûszerei rég Párizsban lesznek.Holnapig sok minden történhet. A jozan ész nevében kérdem én, ember, hogy lehet megbízni valakiben, aki pont olyan, mintha épp most falt volna föl egy csecsemõt?
Kezdett bosszantani a makacssága.
- Biztos vagy benne, hogy a külsejüktõl viszojogsz és nem a politikájuktól?
- Ugyan! - fakadt ki, és faképnél hagyott.
Másnap a világ minden tájáról kezdtek befutni azoknak az állami laboratóriumoknak a jelentései, amelyek a kanamiták energiaforrását vizsgálták. Csupa lelkendezés mind. én magam nem nagyon ismerem ki magam ilyesmiben, de úgy látszott, hogy azok az apró fémládikák szinte a semmibõl és majdhogynem örök idõkön át több áramot szolgáltatnak, mint egy atommáglya. és állítólag olyan olcsók, hogy mindenki megvásárolhatja. Délutánra már olyan hírek futottak be, hogy tizenhét ország már el is kezdte a megfelelõ gyárak építését.
A következõ napon a kanamiták olyan módszerekkel és gépekkel álltak elõ, amelyek mindenféle szántóföld termelekenységét 60-100% -kal képesek megnövelni. Meggyorsítják a talajban a nitrátok képzõdését, vagy valami ehhez hasonló. A hírekben egyébrõl sem volt szó, csak a kanamitákról. A rákövetkezõ napon aztán kirukkoltak a nagyágyúval.
- Most már potenciálisan kimeríthetetlen energiaforrás és elegendõ élelem van a birtokukban - jelentette ki az egyikük. Háromujjú kezével az elõtte lévõ asztalra egy mûszerre mutatott. Ez egy háromlábú doboz volt, elülsõ lapján parabolatükörrel. - A mai napon fölajánljuk önöknek egy harmadik ajándékot is, amely fontosságában nem marad el az elõzõ kettõtõl.
Intett a tévéseknek, hogy közelítsenek rá a kameráikkal. Egy nagy kartonlapot emelt föl, amely teli volt rajzokkal és angol nyelvû szavakkal. A pódium fölötti nagy képernyõn mindent világosan ki lehetett venni.
- Úgy tudjuk, hogy ezt az egész bolygójuk átveszi - mondta a kanamita. - Szeretném, ha mindenki, akinek van rá módja, fényképfelvételeket készítene a képernyõrõl.
A fõtitkár elõrehajolt, és éles hangon kérdezett valamit, a kanamita azonban úgy tett, mintha nem is hallotta volna.
- Ez a szerkezet - folytatta - olyan mezõt gerjeszt maga körül, amelyben semmiféle robbanóanyag nem képes fölrobbanni.
Az értetlenség csendje telepedett a teremre.
A kanamita folytatta:
- Most már nem lehet tovább titkolódzni. Ha egy országnak van, mindenkinek birtokolnia kell. - Mivel még mindig értetlenség ült az arcokon, nyersen kijelentette: - Nincs többé háború!
Ezer év ota ez volt a legnagyobb újság és tökéletesen igaz volt. Kiderült, hogy amit a kanamita a robbanásokról mondott, érvényes a benzin- és Diesel-olaj-robbanásokra is. Egyszerûen lehetetlenné vált bárki számára is, hogy modern hadsereget szereljen föl, hozzon mozgásba.
Persze visszatérhettünk volna az íjhoz meg a nyílhoz, a katonaság azonban ezért nem nagyon rajongott. No meg nem lenne értelme a háborúnak. Hiszen hamarosan minden népnek mindene meglesz.
Többé senki sem gondolt azokra az igazságvizsgáló kisérletekre, vagy senkinek sem jutott eszébe érdeklõdni a kanamiták szándékai iránt. Gregori zavarba jött: semmivel sem tudta alátámasztani a gyanúját.
Néhány hónapra rá kiléptem az ENSZ szolgálatából, mivel elõre láttam, hogy elõbb-utóbb úgyis elsorvad az a munka. Hiába hágott magasra akkoriban az ENSZ tevékenysége: egy év se telik bele, és bezárhatja a boltot. A Föld minden országa elõbb - utóbb megáll a saját lábán, és nem lesz szükség közvetítésre közöttük.
A kanamita nagykövetségen kaptam fordítói állást, és itt ismét összefutottam Gregorival. Örültem a találkozásnak, bár nem tudtam elképzelni, mi keresnivalója lehet itt neki.
- Azt hittem, hogy az ellenzékhez csatlakoztál - csodálkoztam. - Ne akard elhitetni velem, hogy meggyõzõdtél a kanamiták jó szándékában.
Gregori arcárol lerítt a zavart szégyen.
- Mindenesetre nem azok akiknek látszanak - hebegte.
Ez volt a legnagyobb engedmény, amit még tisztességesen megtehettet, és én meghívtam õt egy italra a nagykövetség bárjába. A hely eléggé intim volt, és a barátomnak a második daiquiri után megoldódott a nyelve.
- El vagyok ragadtatva! - áradozott. - Ösztönösen még mindig viszolygok tõlük, ez semmit sem változott, de azt is meg kell érteni, miért. Mert úgy látszik, neked volt igazad: csakis jót akarnak nekünk. Csakhogy tisztában vagy-e vele - hajolt közel hozzám az asztal fölött -, hogy a szovjet delegáció kérdésére a mai napig sem válaszolt senki?
Meg kell vallanom fölhorkantam.
- így igaz - folytatta. - Közölték velünk, hogy mit akarnak: "hogy elhozzák nekünk azt a békét és gazdagságot, amit õk élveznek". Azt azonban elfelejtették megmondani, miért?
- És a misszionárusok miért?
- Az ördögbe a misszionárusokkal! - fortyant föl dühösen. - A misszionárusoknak megvan a vallásos indítékuk. Ha ezek a lények ismernek is egyáltalán valamilyen vallást, azt gondosan elhallgatták elõlünk. S mi több: nem is misszionárusokat küldtek hozzánk, hanem diplomatákat, akik egész népük akaratát es politikáját képviselik. De hát mit nyernek a kanamiták mint nép vagy mint nemzet a mi jólétunk által?
- Kulturális... - próbáltam közbeszúrni.
- Kulturális fityfene! Valami sokkal kevésbé szembetûnõ dologról lehet szó, valami sötét ügyrõl, ami az õ lelkivilágukból fakad, de nekünk idegen. Hidd el nekem, Peter, nincsen tökéletesen érdektelen altruizmus! így vagy úgy, de kell hogy valamilyen hasznot húzzanak belõlünk.
- És azért vagy itt - mondtam -, hogy megpróbálj rájönni, mi az.
-Úgy van. Szerettem volna bekerülni az egyik tízéves cserecsoportba, de nem sikerült; a meghirdetés után egy héttel már betelt a létszám. De ez se sokkal rosszabb. Tanulom a nyelvüket, és te is tudod, hogy a nyelv alapjában visszatükrözi beszélõinek a gondolatvilágát. Már eléggé eligazodom a mindennapi beszédjükben. Valójában nem is olyan nehéz dió, és egy-két kulcsra már rábukkantam. Egyik-másik kifejezés hasonlit az angolra.Biztos vagyok benne, hogy a végén megtalálom a nyitját.
- Csak így tovább! - válaszoltam, és visszatértem a teendõimhez.
Ettõl kezdve gyakran találkoztam Gregorival, és õ rendszeresen beszámolt elõrehaladásáról. Körülbelül egy hónappal elsõ találkozásunk után alig tudta elleplezni izgatottságát: közölte, hogy a kezébe akadt egy kanamita könyv, és most próbálja kisilabizálni a tartalmát. Képírást használnak, rosszabb, mint a kínai, de eltökélte magában, hogy ha évekbe telik is, de a végére jár.
Magam sem hittem volna, hogy érdekel a dolog, bár tisztában voltam vele, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket, esténként többször összejöttünk, és a rendkívül szûkszavú szótár segitségével, amelyet az alkalmazottak részére adtak ki, átrágtuk magunkat a kanamita hirdetõtábláról leemelt és ehhez hasonló szövegeken. Lelkiismeretemet birizgálta a lopott könyv, ám fokozatosan nyakig belemerültem a problémába. Elvégre is a nyelvek a kenyerem. Akarva, nem akarva magával ragadott az ügy.
Néhány hét alatt megfejtettük a címet. így hangzott:Hogyan szolgáljuk az embert? Láthatóan nyilván a nagykövetség új kanamita munkatársai részére összeállított kézikönyvrõl volt szó. Mostanában állandóan újak jöttek, minden hónapban egy hajórakományra való; mindenféle kutatóintézeteket, klinikákat, és hasonlókat nyitottak egyremásra. Nem volt ember a földkerekségen Gregorin kívül vagy távol eldugva Tibet fennsíkján, aki bizalmatlan volt irántuk.
Alig egy esztendõ alatt meglepõ változások mentek végbe nálunk. Nem voltak többé hadseregek, nem volt nélkülözés, nem volt munkanélküliség. Ha kezébe vett az ember egy újságot, nem a H-bomba, nem az ûrhajó ugrott a szemébe: csupa jó hír töltötte meg a lapokat. Nem volt könnyû mindezt megszokni. A kanamiták munkába vették az ember biokémiáját, és a nagykövetség köreiben nem volt titok, hogy hamarosan be fogják jelenteni: megtalálták a modját annak, hogyan tegyék magasabbá, erõsebbé és egészségesebbé - szinte szuperfajtává - az emberiséget, ezenkívül ráleltek a szivbetegség és a rák gyógyszerére.
Aztán, hogy megfejtettük a könyv címét, két hétig nem láttam Gregorit: rég megérdemelt szabadságomat töltöttem Kanadában. Amikor visszatértem, megdöbbentem, mennyire megváltozott.
- Az ég szerelmére, mi bajod van, Gregori? - kérdeztem izgatottan. - Olyan vagy mint maga az ördög.
- Gyere le a bárba!
Lementem vele, és õ szomjasan magába döntött egy pohár viszkit.
- Halljuk, barátom, mi a baj? - sürgettem.
- A kanamiták fölvettek a legközelebbi cserecsoportba - mondta. - Téged is, különben nem beszélnék veled.
- Hát... - hebegtem. - De hiszen...!
- Nem önzetlenek.
Próbáltam a lelkére beszélni. Hivatkoztam arra, hogy valóságos paradicsommá varázsolták a Földet, ahhoz képest, amilyen azelõtt volt. De õ csak a fejét ingatta.
- No és mi van azokkal az igazságvizsgáló próbákkal?
- Humbug -felelte minden indulat nélkül. - Hülye vagy, hisz én már akkor megmondtam. Bár nem mintha nem az igazat mondták volna.
- És a könyv? - türelmetlenkedtem bosszúsan. - Hogyan szolgáljuk az embert? Ezt nem a te kedvedért rakták oda. Ezt õk komolyan gondolják. Ehhez mit szólsz?
- Elolvastam a könyv elsõ bekezdését - mondta. - Mit gondolsz, miért nem hunytam le a szemem már egy hete?
- Nos - türelmetlenkedtem, és õ fura, torz mosolyra rántotta az arcát.
- Szakácskönyv - mondta. - Hogyan szolgáljuk föl az embert!

Baranyi Gyula fordítása
Vissza a fõ oldalra