TIZEDIK FEJEZET
Létrejön a kapcsolat

Négy nap múlva, miután már 33 órája megszakítás nélkül ment az adás Nortonstowe-ból, a Felhõ válaszolt. Lehetetlen leírni az általános izgalmat és a kitörõ örömet, amely az eseményt követte. Elég csak annyi, hogy mindnyájan mint az örültek kezdtek a beérkezett üzenet dekódolásához, mert hogy üzenet volt, az bizonyos. A szabályos mintázatot viszonylag könnyû volt felfedezni a rádiójelek gyors impulzusaiban. A jelek megfejtése nem sikerült. Ez nem is volt meglepõ, mert ahogy Kingsley mondta, elég nehéz megfejteni a kódot, ha maga az üzenet eleve ismeretlen nyelven fogalmazódott. A Felhõ nyelve teljesen ismeretlen elõttünk.
- Hihetõnek látszik - mondta Leicester. - Csakhogy a Felhõ problémája sem látszik egyszerûbbnek, mint a miénk. A Felhõ sem fogja megérteni üzeneteinket mindaddig, míg fel nem fedezi, hogy angolul adjuk.
- A kérdés ennél sokkal súlyosabb - mondta Kingsley. - Minden okunk megvan feltételezni, hogy a Felhõ sokkal értelmesebb, mint mi, és így a nyelve, bármilyen legyen is, valószínûleg sokkal komplikáltabb a miénknél. Azt javaslom, hogy ne törjük tovább a fejünket az üzenetek dekódolásán. Inkább segítsünk a Felhõnek abban, hogy megfejthesse a mi üzeneteinket. Ha megtanulja nyelvünket, akkor a mi kódjeleinkkel tud válaszolni.
- Nyamvadtul jó ötlet - mondta Yvette Hedelfortnak Alexandrov. - Mindig erõszakolni idegenekre tanulni angol.
- Talán azzal kezdhetnénk, mert így kapcsolódhatnánk össze, ha tudományos anyagot és matematikát közvetítenénk. Ez látszik a legjobb közös nevezõnek. Késõbb? megpróbálhatjuk a társadalomtudományi anyagot is. Azzal lesz legtöbb dolgunk, hogy a közvetítésekhez szalagra kell vennünk az anyagot.
- Úgy gondolod, hogy alapfokú tudományos és matematikai tanfolyamot, és "Basic English"-t fogunk közvetíteni? - kérdezte Weichart.
- Igen. Az volna a legjobb, ha máris hozzáfognánk.
A módszer sikeres volt, nagyon is sikeres. Két nap múlva megérkezett az elsõ értelmes válasz.

ÜZENETET VETTEM. INFORMÁCIÓ GYENGE. KÜLDJETEK TÖBBET.

A következõ héten mindenki könyveket válogatott és olvasott. A kiválasztott anyagot szalagra vették és továbbították. De mindig csak kurta válasz érkezett, egyre több és több információt követelve.
- Ez így nem megy, Chris - mondta Kingsley-nek Marlowe -, valami új eljárást kell kitalálni. Ez a vadállat hamarosan kikészít mindnyájunkat. Ettõl az állandó felolvasástól már olyan a hangom, mint egy repedt fazék.
- Harry Leicester új módszeren dolgozik.
- Örvendek. Mi lesz az?
- Két legyet üt egy csapásra. Jelenlegi módszerünknek ugyanis nemcsak a lassúság a hibája. Baj az is, hogy a továbbított anyag nagy része érthetetlen. Nyelvünkben rengeteg szó van olyan tárgyakra, amelyeket mi látással, hallással, tapintással érzékelünk. Hacsak a Felhõ valamiképpen nem ismeri ezeket a tárgyakat, akkor elképzelhetetlen számomra, hogyan értheti meg az egész ömlesztett anyagot. Ha az ember még sohasem látott narancsot, vagy nem került vele közelebbi kapcsolatba, bármilyen értelmes legyen is, szinte elképzelhetetlen, hogy a "narancs" szó bármit jelenthet számára.
- Világos. Mégis, mit tanácsolsz?
- Harry jól kiötlötte. Arra gondolt, hogy tv-kamerát használ. Szerencsére ezt is megszereztük Parkinsontól. Harry rá akar kapcsolni egyet az adóra, sõt arról is meg van gyõzõdve, hogy át tudja alakítani a készüléket, és a közönséges televízió nyomorult négyszázötven sora helyett húszezer sort adhat.
- Az alacsonyabb hullámhossz miatt kell?
- Természetesen. Kitûnõ képet kell továbbítanunk.
- De a Felhõnek nincs televíziós képcsöve.
- Persze hogy nincs. Az kizárólag a Felhõ dolga, hogyan analizálja a mi jeleinket. A mi dolgunk az, hogy minden tárgyhoz tartozó információt megküldjünk. Mindeddig, sajnos, nagyon gyengén dolgoztunk, és a Felhõ joggal panaszkodik.
- Hogy képzeled el a tv-kamera használatát?
- Elõször is végigpásztázunk egy szójegyzéken, bemutatunk egy csomó igét és fõnevet. Ez lesz az elõzetes. Nagyon gondosan kell elvégezni, de sietõsen is, körülbelül ötezer szót kell így továbbítanunk egy hét alatt. Ez után elkezdhetjük egész könyvoldalak közvetítését. Elképzelhetõ, hogy ezzel a módszerrel néhány nap alatt feldobjuk az Encyclopedia Britannicát.
- Remélem, hogy ezzel kielégítjük ennek a vadállatnak a tudásszomját. Na, visszamegyek az olvasmányaimhoz. Szóljatok, ha elkészül a kamera. Kimondhatatlanul boldog leszek, ha ettõl a melótól megszabadulok.
Valamivel késõbb Kingsley felkereste Leicestert.
- Sajnálom, Harry - mondta -, de van itt még néhány probléma.
- Remélem, megtartod magadnak. Mi már teljesen kidöglöttünk.
- Sajnálom, de ezek a problémák rád tartoznak, és azt hiszem, hogy a munkát is megszaporítják.
- Hát ide figyelj, Chris! Jobban tennéd, ha felgyûrnéd az ingedet, és valami érdemleges munkához látnál, ahelyett hogy a proletárokat piszkálod. Na, mi a baj? Halljuk.
- Az, hogy nem sokat törõdtünk eddig a vevõkészülékkel, mármint a saját vevõkészülékünkkel. Ha egyszer elkezdjük az adást a tv-kamerákkal, valószínû, hogy a válaszokat is ilyen formában kapjuk. Tehát a Felhõ üzenetei a képcsövön szavak formájában fognak megjelenni.
- Na és, mi ezzel a baj? Könnyen és jól olvashatjuk.
- Eddig rendben is van. De jusson eszedbe, hogy mi legfeljebb százhúsz szót olvasunk percenként, és biztos, hogy a közvetítés legalább százszor gyorsabb lesz.
- Meg kell üzenni az öregfiúnak, hogy lassabban válaszoljon, ennyi az egész. Megmagyarázhatjuk neki, hogy bárgyú népség vagyunk, és percenként csak százhúsz szót tudunk felfogni; nem pedig több tízezret.
- Minden nagyon szép, Harry, nem is vitatkozom veled, mondd, amit akarsz.
- De azt elvárod, hogy a többletmunkát elvégezzem, igaz?
- Ez az, hogy találtad ki? Azt hiszem, hogy kellemesebb lenne hallani a Felhõ akusztikus üzeneteit, mint a képernyõrõl olvasni. Jobban belefáradtunk már az olvasásba, mint a hallgatásba.
- Alexej erre azt mondaná, hogy nyamvadt, haláli ötlet. Tudod, mit von ez maga után?
- Azt, hogy egyeztetni kell a látványt és a hangot. Ehhez nagyon jó lesz az elektronikus számítógép. Körülbelül ötezer szóra van benne hely.
- Csak !
- Nem hiszem, hogy nagyon sokba kerülne a megvalósítása. Az egyes szavakat szép lassan felküldjük a Felhõnek. Ez körülbelül egy hét. Amikor a szavakat a képernyõre visszük, a tv-jelet, azaz a képcsõben levõ jelzést áttesszük lyukszalagra is. Nem lesz olyan nehéz. Ugyanakkor a szavak hangzását is áttehetjük lyukszalagra, a mikrofont arra használva, hogy a hangból elektromos rezgés legyen. Ha mindez szalagon van, akkor betáplálhatjuk a számítógépbe. Nagyon sok raktározni valónk lesz, a mágneses tárolót kell használnunk. Gyorsabb is. Ezzel az eljárással a Felhõ üzeneteit tetszés szerint olvashatjuk a képernyõrõl, vagy hallhatjuk a hangszóróból.
- Nem mondom, jól kiagyaltad, Chris. Életemben nem láttam még valakit, aki több munkát tudott volna kitalálni másoknak. Fogadok, hogy már az átalakítási tervet is kidolgoztad.
- Természetesen.
- Finom kis íróasztali munka, mi? Amíg a szegény ördögök itt a forrasztópákával robotolnak, mint a rabszolgák, lyukat égetnek a nadrágjukba, s az isten tudja hova. Milyen hangot használjak a hangosbeszélõhöz?
- A magadét, Harry. Jutalmul, amiért annyi lyukat égettél a nadrágodba. Vég nélkül csak téged fogunk hallgatni mindnyájan.
Ahogy az idõ múlt, a Felhõ üzeneteinek hangosítása egyre több és több munkát adott Harry Leicesternek. Néhány nap óta állandóan rejtélyes vigyorral az arcán járt föl és alá, de senki sem tudta kitalálni, hogy miért.
A televíziós rendszer nagyon szerencsésen sikerült. Négy napi közvetítés után üzenetet olvashattak a képernyõn.

GRATULALOK A TECHNIKAI ÚJÍTASHOZ!

Az üzenet csak a képernyõn látszott, mert a hangátalakító berendezés még nem mûködött.
A szavak egyenkénti közvetítése sokkal nehezebbnek bizonyult, mint amennyire várták, de végül is elkészültek vele. A tudományos és matematikai szövegek továbbítása könnyen ment. Hamarosan világossá vált azonban az is, hogy ezek az adások nem szolgáltak mást, csak azt, hogy megismertették a Felhõvel az emberi fejlõdés jelenlegi állapotát, kissé úgy, mint amikor a gyermek a felnõttek között produkálja magát. Ezután a társadalomtudományi könyvek következnek. Maga a válogatás is elég gondot okozott, végül is óriási mennyiségû, véletlenre bízott anyagot közvetítettek. Gyorsan kiderült, hogy ennek az anyagnak a megemésztése a Felhõnek is nehéz volt.
Végül is megérkezett a válasz, még csak a televízió képernyõjén.
- A legutóbbi adások zûrzavarosak és furcsák. Számos kérdésem van, de majd késõbb foglalkozzunk velük. Úgy látszik, hogy adásaitokat erõsen zavarja valami kívülrõl, annak ellenére, hogy közelebb vagytok. Szeretném ezeket a külsõ üzeneteket felvenni. Ezért most megadok nektek egy szignált. A jövõben mindig ezt használjátok. Elektronikus pajzsot szándékszom kialakítani adásaitokkal szemben. Ha át akartok hatolni a pajzson, küldjétek elõször a szignált. Maradjunk ebben, ha nektek is megfelel. Körülbelül negyvennyolc óra múlva újabb üzenetet kaptok tõlem.
A televízió képernyõjén zûrzavaros, bonyolult fényalakzat villant át. A Felhõ ezután folytatta.
- Kérem, jelezzétek vissza a szignál vételét.
- Felvettük a szignált - válaszolta Leicester. - Reméljük, hogy használni is tudjuk, de még nem biztos. A következõ adásnál kipróbáljuk.
Körülbelül tízperces szünet következett. Ezután megérkezett a válasz.
- Nagyon jó. Good-bye.
Kingsley magyarázni kezdett Ann Halsey-nek.
- A késés annak tulajdonítható, hogy a közvetítés oda és vissza idõt vesz igénybe. Az ilyen késések nem teszik kifizetõdõvé a rövid beszélgetéseket.
De Ann Halsey-t nem a késés érdekelte, hanem a Felhõ üzeneteinek stílusa.
- Egészen emberien hangzott - mondta tágra nyílt szemmel csodálkozva.
- Természetesen. Hogy hangozhatott volna másképpen? A mi nyelvünket használja, a mi mondatainkat, és így kénytelen emberien beszélni.
- De a "Good-bye" nagyon kedvesen hangzott.
- Nonszensz! A Felhõnek a "Good-bye" egyszerû kódjel, amellyel a közvetítés végét jelzi. Ne felejtsd el, hogy két hét alatt tanulta meg a nyelvünket. Nekem ez egyáltalán nem látszik nagyon emberinek.
- Õ, Chris, az ilyen embert, mint te, az amerikaiak "fajankónak" hívják, ugye, Geoff?
- Hogy Chris fajankó? Bizony igaza van, asszonyom, a legnagyobb, istenverte fajankó hetedhét országban. Igen, uram! Komolyan, Chris, mi a véleményed errõl?
- Az, hogy a szignál megadása nagyon jó elõjel.
- Szerintem is. Komoly erkölcsi elismerés. Nagyon hiányzott már. A múlt év nem volt valami könnyû. Azt hiszem, most érzem magam elõször könnyebben, mióta a repülõtéren vártalak, Los Angelesben, egy örökkévalósággal ezelõtt.
Ann Halsey felhúzta az orrát.
- Nem tudom megérteni, miért boldogít benneteket ez a szignál, és miért forrázzátok le az én "Good-bye" -omat?
- Azért, drágám - válaszolta Kingsley -, mert a szignál leadása ésszerû és értelmes. A kapcsolat és a megértés jele, teljesen függetlenül a nyelvtõl, a "Good-bye" pedig közönséges szólásmondás.
Leicester lépett hozzájuk.
- Jól jön ez a két nap szünet. Azt hiszem, addigra elkészülünk a hangosbeszélõvel.
- Mi van a kóddal?
- Majdnem biztos, hogy jó, de azért nem árt még egy kis simítás.

Két nap múlva az egész társaság összegyúlt a stúdióban. Leicester és munkatársai az utolsókat simították készülékükön. Majdnem nyolc óra volt, amikor az elsõ villanások megjelentek a képernyõn. Hamarosan követték õket a szavak.
- Kapcsoljuk rá a hangot - mondta Leicester. Mindenki mosolyogni és nevetni kezdett, mert a hangosbeszélõbõl Joe Stoddard hangja hallatszott. Néhány percig azt hitték, hogy csalás van a dologban, de azután a képernyõt figyelve meggyõzõdhettek arról, hogy a kép és a hang megegyezett. Azt is meg kellett állapítani, hogy a gondolatok egyáltalán nem emlékeztettek Joe Stoddard gondolataira.
Leicester tréfájának számos elõnye volt. Az átalakításhoz szükséges hangfelvételnél természetesen nincs elég idõ az egyes szavak megfelelõ artikulálásához, minden szõ azonos hangszínû és hangsúlyú, kivéve a mondatok befejezését, mert ott szünet következett. Joe Stoddard hangja alkalmas volt, hogy eltüntesse a hang reprodukálásának ezt a hátrányát, mert Joe egyébként is tömören beszélt, egyhangúan ejtette ki a szavakat. Leicester ügyesen idõzítette az egyes szavak hosszúságát is, így a hang majdnem teljesen megegyezett Joe természetes beszédével.
A Felhõ hangja mesterséges utánzata volt Joe hangjának, de ebben a nemben kifogástalan. Elõnye volt az is, hogy így senki sem tudta megszokni a Felhõ vidékies akcentusát és Joe hibás kiejtésének leírhatatlanul mulatságos hatása mindig megmaradt. Ettõl kezdve a Felhõt csak Joe-nak hívták.
Joe elsõ üzenete nagyjából a következõket tartalmazta.
- Elsõ adásaitok nagyon megleptek, mert teljesen szokatlan, hogy egy bolygón technikai eszközökkel rendelkezõ állatok élnek, hiszen az élet fejlõdésének kezdetleges fokán állanak.
Megkérdezték Joe-t, miért találja mindezt különösnek.
- Két ok miatt. A szilárd test felületén az erõs gravitáció meghatározza az élet formáit. A gravitáció nagymértékben korlátozza az állatok méreteit, ennek következtében pedig korlátozza neurológiai aktivitásukat is. Izomzatot kell kialakítanotok a mozgáshoz, és védõburkot, például a koponyát agyatok védelmére. Az izomzat, a támasztó csontok és a védõburkok súlya tovább csökkenti idegrendszeri aktivitásotok lehetõségeit. Valóban, nálatok a legnagyobb állatok is elsõsorban csontból és húsból állanak, az agyuk nagyon kicsi. Mint említettem, ezeket a nehézségeket az a gravitációs erõtér okozza, amelyben éltek. Egyszóval, értelmes élõlényeket csak gáz halmazállapotú közegben tudtunk elképzelni, nem bolygókon.
A másik kedvezõtlen tényezõ nálatok a vegyi táplálékok rendkívüli hiánya. A vegyi táplálékok változatos sokaságának kialakulásához sok csillagfény szükséges. Bolygótok viszont a Nap fényének csak nagyon kis töredékét abszorbeálja. Jómagam 10.000.000.000-szor több kémiai alapvegyületet építek fel, mint amennyi a ti bolygótok felületén létezik.
A kémiai élelmiszereknek ez a szûkössége okozta a fogak és karmok kialakulását. Ilyen körülmények között az értelem elsõ felvillanásának nagyon kicsiny a lehetõsége, mert meg kell küzdenie a csont- és hústömeg fenntartásának a gondjával. Idõvel természetesen megszilárdul az értelem, könnyebbé válik az izmokkal és csontokkal folytatott versengés, de a fejlõdés útján megtett elsõ lépés rendkívül nehéz, annyira nehéz, hogy a ti esetetek valóságos ritkaság a bolygókon található életformák között.
- Na, lõttek a nagy ûrutazási láznak - mondta Marlowe. - Kérdezd meg, Harry, minek köszönhetjük az értelem megjelenését a Földön?
Felküldték a kérdést, aztán egy idõ múlva megérkezett a válasz.
- Valószínûleg számos körülmény kombinációjának. Szerintem talán az a legfontosabb, hogy körülbelül ötszázmillió évvel ezelõtt egy új típusú növény jelent meg a Földön, ti ezt a növényt fûnek hívjátok. A fû megjelenése drasztikusan átalakította az állatvilágot, mert megvolt az a tulajdonsága, amely egyetlen más növénynek sem, hogy a Föld színén termett. Amikor a füves térségek elterjedtek a Földön, azok az állatok maradtak életben, amelyek ezt a különleges növényt fel tudták használni. A többiek visszafejlõdtek és kipusztultak. Úgy látszik, ez volt a legfontosabb átalakulás, ennek köszönheti, hogy az értelem megtehette elsõ lépéseit bolygótokon.
Kommunikációs módszereitek dekódolását számomra megnehezíti néhány szokatlan tényezõ - folytatta a Felhõ. - Különösen furcsának találom, hogy kommunikációs jeleitek nincsenek szoros kapcsolatban agyatok idegi aktivitásával.
- Mondjunk errõl neki valamit - szólt Kingsley.
- Igen, mondjunk. Azt hiszem, nem hallgathatsz sokáig, Chris - mondta Ann Halsey.
Kingsley elmagyarázta a Felhõnek egyenáram- és váltóáram-elméletét, aztán megkérdezte, hogy vajon AC rendszerrel mûködik-e? Joe megerõsítette az elméletet.
- Nem ez az egyetlen jellemzõ vonás. Az is nagyon furcsa nálatok - folytatta Joe -, hogy az egyedek megdöbbentõen hasonlítanák egymáshoz. Ezért használhatjátok az érintkezésnek ilyen durva módszerét. Idegrendszeri állapotváltozásokra a harag, a fejfájás, rossz közérzet, boldogság, melankólia kifejezéseket használjátok, jóformán ez minden. Ha például A-nak fáj a feje, eszébe sem jut elmagyarázni B-nek, hogy milyen neurológiai rendellenességek idézik elõ a fejfájást. Egyszerû megjelölést használ. Azt mondja: "Fáj a fejem."
Amikor B meghallja a "fejfájás" szót, saját tapasztalatainak megfelelõen értelmezi. Így A közölheti B-vel kellemetlen állapotát, anélkül hogy B-nek a fejfájás valódi tartalmáról igazi elképzelése lenne. A kommunikációnak ez a nagyon egyedi módszere csakis egymáshoz nagyon hasonló individuumok között lehetséges.
- Úgy is mondhatnánk - mondta Kingsley -, hogy két tökéletesen azonos egyén között, ha egyáltalán van ilyen, semmiféle kommunikációra nincsen szükség, mert egyikük tapasztalatait automatikusan megismeri a másik is. Majdnem egyforma egyének között megfelel a kommunikáció durva módszere is. Viszont nagyon bonyolult kommunikációs rendszerre van szükség két egymástól nagyon különbözõ egyén között.
- Pontosan ezt akartam kifejteni - mondta a Felhõ.
- Nyelvetek dekódolásának nehézségeit most már megoldottam. Ez a nyelv az egymáshoz nagyon hasonló egyének kapcsolatának létesítésére megfelelõ. Köztem és köztetek azonban a különbség sokkal nagyobb, mint hinnétek. Szerencsére a ti idegrendszeretek elég egyszerû. A dekódolás azonban lehetségessé vált, amikor ezt megértettem.
- Van valami közös az idegrendszerünkben? - kérdezte McNeil. - Van például valami hasonló a mi fejfájásunkhoz?
- Szélesen értelmezve - jött a válasz -, vannak olyan közös érzelmeink, mint a gyönyörûség és a fájdalom. De ez minden olyan lénynél megvan, amelynek idegrendszere van. Fájdalmas emócióról akkor van szó, amikor a neurológiai hálózatot megzavarja valami, nálam éppen úgy, mint nálatok.
A boldogság olyan dinamikus állapot, amelyben a neurológiai hálózat kiterjed, de nem esik szét, ez is azonos mindkettõnknél. Vannak tehát közöttünk hasonlóságok, mégis az a véleményem, hogy az én szubjektív tapasztalataim nagyon különböznek a tiétektõl, talán egyet kivéve. Hozzátok hasonlóan én is igyekszem _elkerülni a fájdalmas emóciókat, és megszerezni a kellemeseket.
Közelebbrõl nézve, fejfájásaitok oka a rossz vérellátás, amelynek következtében az agy elektromos tevékenysége széttöredezik. Hasonló eset nálam az, amikor radioaktív anyag kerül az idegrendszerembe. Elektromos kisülések keletkeznek benne, olyasféleképpen, mint a ti Geiger-számlálótokban. A kisülések interferálnak az én alapritmusommal, és rendkívül kellemetlen szubjektív érzést váltanak ki.
Most pedig egy egészen más irányú kérdést szeretnék feltenni. Érdekelne, hogy mit neveztek ti, "mûvészetnek"?
Azt hiszem, hogy az irodalmat értem - érzések és gondolatok szavakban elrendezve. A vizuális mûvészetek nyílván a világról szerzett vizuális percepciókkal állnak összefüggésben. De egyáltalán nem értem a zene természetét. Ismereteim hiányossága talán nem meglepõ, mert tudomásom szerint eddig zenét még nem kaptam. Szeretném, ha pótolnátok a hiányt.
- Itt a lehetõség, Ann - mondta Kingsley. - És micsoda lehetõség! Egyetlen muzsikus sem játszott még ilyen hallgatónak?
- Mit játsszak neki?
- Mi volna, ha azt a Beethovent játszanád, amit valamelyik este?
- Az opus 106-ot? Kicsit erõs egy kezdõnek.
- Csináld, Ann. Adj munkát az öreg Joe-nak - bátorította Barnett.
- Felesleges lejátszanod, ha nem akarod, Ann - mondta Leicester. - Csináltam egy felvételt.
- Milyen minõségû?
- Technikai szempontból kifogástalan. Ha az elõadás megfelel nektek, akkor már közvetíthetjük is.
- Inkább játsszátok le a felvételt - mondta Ann. Lehet, hogy nevetséges, de idegesít, ha ennek a micsodának kell játszanom.
- Ne bolondozz. Nem harap az öreg Joe.
- Lehet, hogy nem, mégis jobb szeretném, ha a felvételt adnátok le.
Így azután a felvételt küldték el. A végén megjött az üzenet.
- Nagyon érdekes. Kérlek, ismételjétek az elsõ részt harminc százalékkal gyorsabban.
Miután megtörtént, a következõ üzenet érkezett:
- Így már jobb. Nagyon jó. Most átdolgozom az egészet. Good-bye!
- Uram isten - kiáltotta Marlowe -, kivégezted az öreget.
- Nem értem - kérdezte Parkinson -, hogyan tetszhetett Joe-nak a zene? A zene hang, és abban már megegyeztünk, hogy számára a hang semmit sem jelent.
- Nem értünk egyet - mondta McNeil. - Zenei tetszésünknek valójában semmi köze a hanghoz, bár elsõ pillantásra nem így látszik. A fülön keresztül érkezõ ingerektõl elektromos jelzések keletkeznek az agyban, ez az, ami tetszik. A hangok egyszerûen arra valók, hogy bizonyos elektromos aktivitási modelleket váltsanak ki.
Számos bizonyítékunk van arra, hogy a zenei ritmusok az agy fõ elektromos ritmusait tükrözik.
- Nagyon érdekes, John - mondta Kingsley. - Azt állítod, hogy a zene agyunk aktivitásának legközvetlenebb kifejezõje?
- Nem, nem ilyen határozottan. Inkább úgy mondanám, hogy a zene az agy mûködési modelljeinek legjobb mutatója, nagyított léptékben. De a kicsinyített léptékhez a szavak megfelelõbb mutatót adnak.
A beszélgetés a késõ éjszakai órákba nyúlt. Alaposan megrágták a Felhõ minden mondatát. Talán a legmeglepõbb Ann Halsey egyik kijelentése volt.
- A B-dúr szonáta elsõ tétele a metronóm beállítása szerint fantasztikus gyorsaságot kíván, olyat, amilyet átlagos zongoristák nem is tudnak elérni. Magam is messze vagyok ettõl a tempótól. Észrevettétek, hogy a tételt gyorsítva kérte? Végigfut a hideg a hátamon, habár lehet, hogy puszta véletlen az egész.

Ez idõ tájt nagyjából mindnyájan megegyeztek abban, hogy a Felhõ valódi természetérõl szerzett ismereteket továbbítani kell a politikusok részére. A különbözõ kormányok rádión keresztül ismét felvették egymással a kapcsolatot. Rájöttek ugyanis, hogy ha három-centiméteres hullámhosszt vertikálisan felküldenek, akkor a légkör ionizációja bizonyos szinten megáll, és ez a szint lehetõvé teszi a tízcentiméteres adásokat. Nortonstowe tehát újra információ-elosztó és -közvetítõ állomás lett.
Senki sem örült annak, hogy a Felhõrõl szerzett információkat terjesztik. Minden kormány szerette volna kivenni a kapcsolat fenntartását Nortonstowe hatáskörébõl, vagy legalábbis ellenõrizni szerette volna. De azt mondták nekik, hogy az információkra a tudósoknak is szükségük van. Kingsley élesen tiltakozott a politikai hatóságok informálása ellen, de a többség szembeszállt vele, mondván, hogy a titkot nem lehet továbbra is kisajátítani.
Leicester magnófelvételeket készített a Felhõvel folytatott beszélgetésekrõl, ezeket aztán a tíz centiméteres csatornákon szétsugározták. A különbözõ kormányok azonban továbbra is ragaszkodtak a titkolózáshoz. Az egyszerûemberek sohasem tudták meg, hogy a Felhõben élet van, és idõvel úgy alakult a helyzet, hogy az ügy titkos kezelése parancsoló szükség lett.
Ebben az idõben egyetlen kormánynak sem volt egy centiméteres adó-vevõje. A Felhõvel tehát egyedül Nortonstowe tartott kapcsolatot. Az amerikai technikusok azt javasolták, hogy a tíz centiméteres hullámhosszon továbbra is Nortonstowe közvetítsen, az egy centiméteresen és más hosszokon az USA kormánya és más kormányok tarthassanak kapcsolatot a Felhõvel. Ekkor határozták el, hogy Nortonstowe nemcsak az információk földi terjesztésének központja, hanem a Felhõvel való kapcsolat központja is legyen.
Nortonstowe lakói két, nagyjából egyenlõ táborra oszlottak. Kingsley és Leicester csoportja nyíltan ellenezte a politikusok tervét, és a különbözõ kormányokat legszívesebben a pokolba küldte volna. A második csoport, amelynek Marlowe és Parkinson volt a vezére, azt hangoztatta, hogy az ilyen lépés értelmetlen, mert a politikusok, ha akarnak, erõszakot is alkalmazhatnak. Néhány órával a Felhõ legközelebbi üzenete elõtt, a két tábor vitája egész hevessé vált. Végül megnyugtatóan kiegyeztek.
Elhatározták, hogy egy technikai trükkel kiiktatják a Nortonstowe-ba érkezõ tíz centiméteres adásokat. Így a kormányok hallhatják a Felhõt, de nem beszélhetnek vele.
Meg is történt. Ezen a napon az emberi faj legkiemelkedõbb és legtiszteltebb egyéniségei hallgatták a Felhõ szavait, de nem válaszolhattak neki. A Felhõ különben ezen az augusztusi estén nagyon rossz benyomást tett elõkelõ hallgatóira, mert Joe váratlanul a szexuális kérdésekrõl kezdett beszélni.
- Szeretném, ha megmagyaráznátok egy paradoxont
- mondta. - Észrevettem, hogy irodalmi alkotásaitok nagyrészt azzal a témával foglalkoznak, amelyet ti "szerelemnek" vagy "világi szerelemnek" neveztek. Tulajdonképpen a hozzám juttatott anyagnak majdnem 40 százaléka errõl a témáról szól. Mégis az a helyzet, hogy az irodalomban sehol sem magyarázzák meg, mi is az a "szerelem, a kérdést nagyon óvatosan megkerülik. Ebbõl arra kellett következtetnem, hogy a "szerelem" valamilyen ritka, figyelemre méltó folyamat. Elképzelhetitek megdöbbenésemet, amikor orvosi szakkönyvekbõl megtudtam, hogy a "szerelem" nagyon egyszerû és mindennapos folyamat, és a legtöbb állatfajnál nagyjából egyformán játszódik le.
Az emberi faj legkiemelkedõbb és legtiszteltebb egyéniségei heves tiltakozásba kezdtek e megjegyzések hallatára. Leicester egyetlen mozdulattal elhallgattatta õket
- kikapcsolta hangjukat a közvetítésbõl.
- Pofa be! - mondta, azután átadta a mikrofont McNeilnek.
- Szerintem te jössz, John. Próbálj meg válaszolgatni Joe-nak.
McNeil megtett minden tõle telhetõt.
- Az utódok nemzése és nevelése teljesen logikusan nézve nem valami vonzó. Fájdalmat és vég nélküli gondot jelent a nõnek. Többletmunkát a férfinak, ha el akarja tartani családját. Ha tehát a szexualitást teljesen logikusan vizsgálnánk, akkor talán nem születnének utódok. A természet erre ügyelve egészen irracionálissá tett bennünket. Bármennyire ellentmondónak látszik is, a további élet lehetetlenné válna, ha nem volnánk irracionálisak. Valószínû, hogy így van minden állatnál.
Most megint Joe következett.
-- Ennek az irracionalizmusnak, amelyet én is gyanítottam, és örülök, hogy ti is elismertétek, van egy súlyos és ijesztõ oldala is. Figyelmeztettelek már benneteket, hogy bolygótokon a kémiai táplálék készlete nagyon alacsony. A szaporodáshoz fûzõdõ irracionális beállítottság arra vezet, hogy több utód jön létre, mint amennyinek ellátására fedezet van. Ez a helyzet nagyon veszélyes. Valójában azért annyira ritka az értelmes lényekkel benépesített bolygó, mert általában irracionálisan szemlélik az élelemkészlet korlátait. Véleményem szerint nem valószínûtlen, hogy fajotok hamarosan kipusztul. Nézetemet megerõsíti, hogy az emberi népesség nagyon gyors ütemben növekszik.
Leicester egy csomó villogó fényre mutatott.
- A politikusok megpróbálnak beleszólni - mondta.
- Washington, London, Párizs, Timbuktu, Kontár Tomi bácsi és a többiek. Engedjük õket a vonalba, Chris?
- Igazán ne engedd bekapcsolódni a politikusokat, Harry - mondta Kingsley. - Szorítsd a torkukat. John, kérdezd meg Joe-tól, hogy õ hogyan szaporodik?
- Magam is éppen ezt akartam kérdezni - mondta McNeil.
- Akkor kérdezd. Lássuk, hogyan kényeskedik, ha róla van szó.
- Chris !
McNeil megkérdezte a Felhõt.
- Szeretnénk megtudni, hogy a te eseted mennyire hasonlít a mi reprodukáló tevékenységünkhöz.
- A reprodukció abban az értelemben, hogy új egyed jön létre, a mi esetünkben teljesen eltérõ módon történik. Ha csak valami baleset vagy az önmegsemmisítés legyõzhetetlen vágya - ami nálunk ugyanúgy elõfordulhat, mint nálatok - közbe nem jön, meghatározatlan ideig élek. Ezért számomra nem szükséges létrehozni olyan új egyedet, amely halálom után folytatja az életet.
- Mennyi idõs vagy tulajdonképpen?
- Valamivel több, mint ötszázmillió éves.
- A születésed vagy eredeted, hogy úgy mondjam, spontán kémiai folyamat eredménye, mint ahogy mi feltételezzük a mi életünkrõl itt a Földön?
- Nem. Amikor a Galaktikában utazgatunk, állandóan keressük a megfelelõ anyag-aggregátumokat, illetve felhõket, amelyekbe életet plántálhatunk. Körülbelül úgy, ahogy ti a facsemetét beoltjátok. Ha például megfelelõ felhõt találok, amelyben még nincsen élet, beléültetek egy viszonylag egyszerû neurológiai szerkezetet. Ez a szerkezet olyan, amelyet magam építek fel, tehát belõlem egy rész.
Az a sokféle kockázat, amellyel az értelmes lény spontán keletkezése jár, ily módon elkerülhetõ. Vegyünk egy példát. Már említettem azokat az okokat, amelyek miatt idegrendszerembõl szigorúan ki kell küszöbölnöm a radioaktív anyagokat. Biztosítékul elektromágneses védõernyõt alakítottam ki, amellyel megakadályozom neurológiai területre, más szóval, agyamba mindennemû radioaktív gáz behatolását. Ha ez a védõernyõ rosszul mûködne, nagyon erõs fájdalmat éreznék, és hamarosan meghalnék. A védõernyõben elõforduló hiba egyik forrása lehet azoknak a baleseteknek, amelyeket az elõbb említettem. Arra hozom fel a példát, hogy mi a "gyermekeket" ellátjuk ilyen védõernyõvel és azzal a képességgel, hogy ezt mûködtetni tudják. Meg kell ezt tennünk, mert ilyen védõernyõ kialakulása az élet spontán keletkezésekor nagyon valószínûtlen lenne.
- De mégis, valahogy így kellett történnie, amikor fajotok elsõ egyede létrejött.
- Nem állíthatom, hogy volt "elsõ" egyed - folytatta a Felhõ. McNeil nem értette a megjegyzést, de Kingsley és Marlowe összenéztek, mintha ezt mondták volna: - Ohó, helyben vagyunk. Egy gól a táguló világegyetem csapatának kapujába.
- Eltekintve ettõl a védõeszköztõl - folytatta a Felhõ
-, a "gyermekeket" magukra hagyjuk fejlõdésükben. Úgy fejlõdnek, ahogy legjobbnak látják. Itt kell kitérnem a köztünk levõ egyik legfontosabb különbségre. Agysejtjeitek száma a születéskor többé-kevésbé meghatározott. Fejlõdésetek tehát egy meghatározott kapacitású agy tanulásától, annak jó felhasználásától függ. A mi esetünkben egészen más a helyzet. Mi annyira fejlesztjük agyunk kapacitását, amennyire akarjuk. És a kimerült meg hibás részeket természetesen eltávolítjuk, vagy kicseréljük. A fejlõdés tehát azt jelenti nálunk, hogy agyunkat a legmegfelelõbb irányban növeljük, és a legjobban használjuk - a legjobb használaton természetesen azt értem, hogy alkalmassá tesszük a felmerülõ problémák legjobb megoldására. Ebbõl megérthetitek, hogy mint "gyermekeknek" viszonylag egyszerû agyunk van, és amikor növekszünk, agyunk egyre nagyobb és komplikáltabb lesz.
- EI tudnád-e magyarázni - kérdezte McNeil - úgy, hogy mi is megértsük, hogyan építed ki az új részt az agyadban?
- Azt hiszem, igen. Elõször a kémiai tápanyagból kialakítom a szükséges bonyolult molekula-típusokat. A szükséges tápanyag mindig kéznél van. Ez után a molekulákat a neurológiai szerkezetnek megfelelõen egy szilárd test külsején gondosan összeállítom. A szilárd test anyagának olyannak kell lennie, hogy olvadási pontja ne legyen túl alacsony - a jégnek például veszélyesen alacsony az olvadási pontja -, és az elektromosságot jól szigetelje. A szilárd anyag felületét gondosan ki kell alakítani, hogy a neurológiai szerkezetet, az agyszövetet, ahogy ti mondjátok, biztonságosan megtartsa.
Az idegrendszeri szerkezet kialakítása a legnehezebb munka. Úgy kell elrendezni az egységeket, hogy az új agyrész a speciális céloknak megfelelõen mûködjék. Azt is meg kell oldani, hogy az új egység ne spontán lépjen mûködésbe, hanem csak akkor, amikor agyam meglevõ részébõl jeleket kap. Ezek a jelek különbözõképpen léphetnek be az új egységbe. A kivezetésnél is számos kontaktus vezet agyam régebbi részeihez. Ily módon aktivitása teljesen ellenõrizhetõ és integráltan együttmûködik idegrendszerem egészével.
- Volna még két kérdésem - mondta McNeil. Hogyan töltöd fel energiával az idegrendszeredet? Az emberben ezt a vérkeringés végzi el. Benned is van valami a vérkeringéshez hasonló? Másodszor, hozzávetõlegesen mekkorák az új egységek?
A válasz hamarosan megérkezett.
- Az egységek mérete a speciális céloknak megfelelõen változó. A fenntartó szilárd rész mérete egy métertõl száz méterig terjedhet.
Nálam is van valami a vérellátáshoz hasonló. A megfelelõ ellátást gáz biztosítja, amely állandóan az egységek között áramlik. "Szív nincs, az áramlást elektromágneses szivattyúval biztosítom. Azt akarom mondani, hogy a szivattyú inorganikus természetû. Ez a másik nehézség, amelyre egy új élõlény beoltásánál gondolnunk kell. A gázáramlás széthordja a kémiai táplálékot, elhalad idegrendszerem mellett, amely felszívja belõle az agy mûködéséhez szükséges anyagokat. A melléktermékeket is a gázáramlás viszi el. Ez után a gáz visszaáramlik a szivattyúba, de elõbb még egy szûrõn halad keresztül, amely kiszûri a melléktermékeket. Ez a szûrõ a ti vesétekhez hasonlít.
Szívmûködésemnek, vesémnek és véremnek fontos elõnye, hogy mûködése lényegében inorganikus. Hiba esetében bármelyik rész gyorsan helyettesíthetõ. Ha például a "szívem" rosszul mûködik, egyszerûen átkapcsolok a tartalékra, amelyet állandóan készenlétben tartok. Ha a "vesém rosszul mûködik, nem halok bele, mint a ti Mozart nevû muzsikosotok. Be kell kapcsolnom a tartalékot. Új "vért" korlátlan mennyiségben készíthetek magamnak.
Röviddel ezután Joe kikapcsolta az adást.
- Engem leginkább az lep meg - mondta McNeil -, hogy az élet alapelvei mennyire hasonlítanak egymáshoz. A részletek természetesen nagyon különböznek: vér helyett gáz, elektromágneses szív és vesék, és így tovább. De az elrendezés logikája azonos.
- Az agy felépítésének logikája pedig - mondta Leicester - a mi számítógép programozásunkhoz hasonlít.
- Észrevetted, Chris? Pontosan úgy hangzott, mint amikor egy új munkafolyamatot szervezünk.
- Azt hiszem, a hasonlóságok valódiak. Hallottam arról, hogy a légy térdízületének szerkezete nagyon hasonlít az ember térdízületéhez. Miért? Mert a térdízület kialakításának egyetlen jó módszere van. Hasonlóképpen csak egyetlen logika és egyetlen módszer vezet az értelmes élet kialakulásához is.
- Miért hiszed, hogy csak egyetlen logikus út lehetséges? - kérdezte Kingsley-tõl McNeil.
- Kicsit bonyolult a magyarázat, mert legalább olyan, mintha vallásos érzésrõl beszélnénk. Tudjuk, hogy a Világegyetemnek van bizonyos belsõ alapstruktúrája, ez az, amit a mi tudományunk feltárni igyekszik. Amikor felfedezünk valamit, szeretjük a dicsõséget morálisan annak tulajdonítani, hogy a Világegyetem a mi logikánknak engedelmeskedik. De ez aztán valóban az az eset, amikor a kocsit fogják a ló elé. Nem a Világegyetem követi a mi logikánkat, hanem mi magunk vagyunk a Világegyetem logikája szerint alkotva. Ezért definiálom én az értelmes élõlényt úgy, hogy: valami, ami a Világegyetem alapvetõ szerkezetét tükrözi. Ezt tesszük mi, ezt teszi Joe is, ezért van annyi hasonlóság közöttünk, ezért tudunk közös nevezõre jutni, még akkor is, ha részleteinket tekintve a konstrukciónk egészen más. Mind a ketten úgy épültünk fel, hogy tükrözzük a Világegyetem belsõ szerkezetét.
- Azok a politikus barmok - jegyezte meg Leicester
- még mindig be akarnak lépni a vonalba. A fene egye meg õket, lekapcsolom még a fényjelzést is.
A mûszerfalhoz lépett, a különbözõ közvetítõvonalak fényjelzéseihez. Egy perc múlva visszatért, leült, és harsányan nevetni kezdett.
- Finom kis ügy - mondta, és kacagott. - Elfelejtettem kikapcsolni az elõbb a mi tíz centiméteres vonalunkat. Hallottak mindent, amit mondtunk. Chris megjegyzését is, hogy szorítsam meg a torkukat. Nem csoda, hogy dühöngnek. Az az érzésem, hogy olajat löttyintettünk a tûzre. Nem baj!
Senki sem tudta, hogy most mit kellene tenni. Végül Kingsley a mûszerfalhoz lépett, bekapcsolt egy csomó gombot, aztán beleszólt a mikrofonba.
- Halló, itt Nortonstowe. Christopher Kingsley beszél. Ha van valami mondanivalójuk, halljuk.
Dühös hang szólalt meg a hangosbeszélõben.
- Szóval ott vannak, maguk, Nortonstowe?! Három órán át próbáltunk bekerülni a vonalba.
- Ki beszél?
- Grohmer, az Egyesült Államok honvédelmi minisztere. Elárulom önnek, Mr. Kingsley, hogy nagyon dühös emberrel beszél. Magyarázatot várok a ma éjszakai minõsíthetetlen viselkedésükre.
- Félek, hogy akkor sokáig kell várnia. Adok önnek harminc másodpercet, s ha ezalatt nem talál valamilyen értelmes közlési formát, kikapcsolom a vonalat.
A hang nyugodtabb lett, de sokkal fenyegetõbb. Eleget hallottam már, Mr. Kingsley, az ön minõsíthetetlen obstruktivitásáról, de ez volt az elsõ alkalom, hogy személyesen is tapasztalnom kellett. Tájékoztatásul közlöm, hogy ez volt egyben az utolsó eset is. Ez nem figyelmeztetés. Egyszerûen közlöm önnel, hogy nagyon rövid idõn, belül elmozdítjuk Nortonstowe-ból. A fantáziájára bízzuk azt, hogy hova kerül. - Félek, Mr. Grohmer, hogy velem kapcsolatos terveiben néhány fontos részletet alaposabban meg kell gondolnia.
- Éspedig mit, ha szabad kérdeznem?
- Azt, hogy hatalmamban áll megsemmisíteni az egész amerikai kontinenst. Ha ebben kételkedik, kérdezze meg a csillagászaitól, hogy mi történt augusztus 7-én este a Holdon. Vegye figyelembe azt is, hogy nekem öt perc is elég ennek az ígéretnek a valóra váltásához.
Kingsley kikapcsolt egy csomó gombot és a mûszerfal jelzõfényei kialudtak. Marlowe halálsápadt lett, homlokán és az orra alatt verejtékcseppek gyöngyöztek.
- Nem volt helyes, Chris - mondta -, nem volt helyes.
Kingsley rendkívül megzavarodott.
- Bocsáss meg, Geoff. Beszéd közben teljesen elfeledkeztem arról, hogy Amerika a te hazád. Még egyszer kérlek, bocsáss meg, de csak annyit tudok védekezésül mondani, hogy ugyanígy tettem volna, ha London, vagy Moszkva, vagy bárki más van a vonalban.
Marlowe a fejét rázta. - Nekem tettél rosszat, Chris. Nem azért tiltakozom, mert Amerika a hazám. Tudom; hogy csak blöfföltél. Engem az aggaszt, hogy ez a blöff átkozottul veszélyesre fordulhat.
- Csacsiság. Túl jelentõsnek látod, pedig csak vihar egy pohár vízben. Még mindig nem érted, hogy a politikusok csak azért fontosak, mert az újságok azt írják róluk? Talán rájönnek, hogy blöffölök, de míg fennáll a lehetõsége, hogy beválthatom az ígéretemet, addig tartani fognak a fenyegetéstõl. Majd meglátod.
De ebben a kérdésben Marlowe-nak volt igaza, és Kingsley tévedett, amint az események hamarosan igazolták.

---

A következő fejezet