HARMADIK FEJEZET
Kaliforniában

Szükségesnek látszik leírni a megrökönyödést, amelyet Kingsley távirata okozott Pasadenában.
Miután Herrick visszatért Washingtonból, értekezletet tartottak az irodájában. Jelen voltak: Marlowe, Weichart és Barnett. Herrick kifejtette, hogy sürgõsen mérlegelni kell azokat a hatásokat, amelyeket a Fekete Felhõ a közeledésével kifejthet-
- Álláspontunk a következõ: megfigyeléseink szerint a felhõ tizennyolc vagy majdnem tizennyolc hónap alatt ér hozzánk. Már most mit tudunk magáról a felhõrõl? Vajon jelentõs abszorpciós hatással lesz-e a Nap sugárzására, amikor a Nap és a Föld közé érkezik?
- Újabb információk nélkül erre nagyon nehéz válaszolni - mondta Marlowe füstfelhõt pöfékelve. - Pillanatnyilag még azt sem tudjuk, hogy a felhõ közeli apró fickó-e vagy távoli hatalmas objektum. Fogalmunk sincs anyagának belsõ sûrûségérõl.
- Ha meg tudtuk határozni a felhõ sebességét, akkor meg tudjuk állapítani nagyságát és távolságát is - jegyezte meg Weichart.
- Igen, már gondoltam erre - folytatta Marlowe. Az ausztráliai rádiós fiúk adtak valami információt. Nagyon valószínû, hogy a felhõ fõleg hidrogént tartalmaz, így alkalmas lenne Doppler-mérésre, 21 centiméteren.
- Nagyon jó ötlet - mondta Barnett. - A megfelelõ ember Leicester lesz, Sydneyben. Azonnal táviratozzunk neki.
- Ez már nem a mi dolgunk, Bill - szólt közbe Herrick. - Foglalkozzunk elõször a magunkéval. Ha elküldjük a jelentést, Washington majd kapcsolatba lép Ausztráliával a rádiómérések ügyében.
- Akkor legalább javaslatot kellene küldenünk, hogy értesítsék Leicesteréket a problémáról.
- Ezt megtehetjük, sõt meg is kell tennünk, csak éppen nem kezdeményezhetünk ilyen lépéseket. Ennek az ügynek komoly politikai vonatkozásai vannak, s úgy érzem, jobb ha mi elhatároljuk tõlük magunkat.
- Nagyon helyes - törte meg a csendet Marlowe -, politikába csak a végsõ esetben keverednék. A rádiós srácokra viszont szükségünk van, ha meg akarjuk tudni a sebességet: A tömeg megállapítása még nehezebb. A legjárhatóbb, talán az egyetlen járható út, ha megfigyeljék a planetáris perturbációkat.
- Kõkorszakbeli módszer; nem? - szólt Barnett. Ki csinál ilyet? Talán az angolok, ha jól tudom.
- Igen, igen - mormolta Herrick -, de ezt a vonását ne nagyon hangsúlyozzuk. Érintkezésbe léphetnénk a Királyi Csillagásszal, õ a legmegfelelõbb ember. A jelentés egyik pontjában ezt feltétlenül javasolni fogom. Már hozzá is kellene látnunk. Azt hiszem, a fõ kérdésekben megegyeztünk. Van még valakinek hozzáfûzni valója?
- Nincs - válaszolta Marlowe. - Amennyire tõlünk tellett, mindent megnéztünk. A magam részérõl visszamegyek a munkámhoz, eleget lógtam az utóbbi napokban. Remélem, hogy a jelentést egyedül óhajtja megírni. Boldog vagyok, ha nem kell írnom.
Ezzel a társaság kiszállingózott Herrick szobájából, magára hagyva a fõnököt, aki azonnal hozzáfogott a jelentés megírásához. Barnett és Weichart visszahajtottak a Mûszakiba. Marlowe fölment a szobájába, de nem tudott dolgozni, átment hát a könyvtárba, ahol összetalálkozott néhány kollégájával. Élénk társalgásba kezdtek a Galaxis magjában levõ csillagok színképdiagramjáról, míg végül mindnyájan egyetértettek abban, hogy elérkezett az ebédidõ.
Amikor ebéd után Marlowe visszatért a szobájába, a titkárságról keresték.
- Táviratot kapott, dr. Marlowe.
Minden szó óriásinak látszott a papíron.

KÉRÜNK TÁJÉKOZTATÁST ÉSZLELHETÕ-E SZOKATLAN OBJEKTUM? REKTASZCENZIÓ ÖT ÓRA NEGYVENHAT PERC DEKLINÁCIÓ MINUSZ HARMINC FOK TIZENKÉT PERC. TÖMEGE A JUPITERÉNEK KÉTHARMADA. SEBESSÉGE MÁSODPERCENKÉNT HETVEN KILOMÉTER, IRÁNYA A FÖLD. HELIOCENTRIKUS TÁVOLSÁGA 21,3 CSILLAGÁSZATI EGYSÉG.

Marlowe megdöbbenten felkiáltott. Herrick irodájába rohant, kopogtatás nélkül tört be az ajtón.
- Most kaptam - kiáltotta. - Minden itt van, amit tudni akarunk.
Herrick tanulmányozta a táviratot. Kényszeredetten mosolygott.
- Ez megváltoztat egyet-mást - mondta -, úgy látszik, hogy konzultálnunk kell Kingsley-vel és a Királyi Csillagásszal.
Marlowe eksztázisban volt.
- Könnyû a helyzetet diagnosztizálni. A Királyi Csillagász megfigyelési eredményeket adott a bolygók mozgásáról, Kingsley pedig elvégezte a számításokat. Ha jól ismerem ezeket a fickókat odaát, akkor nemigen tévedhettek.
- Könnyen ellenõrizhetjük. Ha az objektum 21,3 csillagászati egységnyire van és másodpercenként hetven kilométeres sebességgel közeledik, akkor gyorsan kiszámíthatjuk, hogy mennyi idõ alatt ér el bennünket és az eredményt összehasonlíthatjuk a tizennyolc hónappal, Weichart becslésének eredményével.
- Igaza van - mondta Marlowe: Papírt szedett elõ, számításokkal és megjegyzésekkel írta tele.
21,3 Cs. E. távolság=3X1014 cm hozzávetõleg. Ennek a távolságnak a megtételéhez szükséges idõ 70 km/s sebességgel=

3 x l019
------------ = 4,3x107 , s.=1,4 év=hozzávetöleg 17 hónap
7XlO6

- Tökéletesen egyezik - kiáltott Marlowe. - Sõt, még a pozíció is majdnem hajszálra azonos a mi meghatározásunkkal. Minden egybevág.
Herrick összehúzta a szemöldökét.
- Most még nehezebb lesz megírni a jelentést. Meg kell írnom, hogy konzultáltunk a Királyi Csillagásszal. Azt hiszem, át kell hívnunk õket, Kingsley-t is, amilyen gyorsan csak lehet.
- Abszolút helyes - bólintott Marlowe. - Rögtön rá kell állítani a titkárságot. Lehetséges, hogy harminchat óra alatt, tehát holnapután reggelre megérkeznek. De talán még jobb, ha az ön qashingtoni barátai intézkednek. Nem volna jó a jelentést három részre bontani? Az elsõ rész tartalmazná a mi obszervatóriumunk felfedezéseit. A második részt Kingsley és a Királyi Csillagász írhatná meg. A harmadik részben lennének a konklúziók, kiemelve azok, amelyekre az angolokkal együttesen jutunk.
- Nem rossz gondolat, Geoff. Az elsõ részt befejezném, mire barátaink ideérnek. A második részt rájuk hagyjuk, és végül a konklúziókat is megvitatjuk.
Nagyszerû. Én is így számolom, hogy holnapra készen lehet. Mi volna, ha holnap este Alisonnal vacsoráznánk?
- Boldog leszek, ha holnap délutánra elkészülök. Döntsük el talán akkor, jó?
- Persze, nagyszerû. Csak azt kérem, hogy értesítsen
- mondta Marlowe, és felállt székérõl.
Ahogy kifelé indult, Herrick még utánaszólt.
- Komolyodik az ügy, ugye?
- Föltétlen. Amikor elõször láttam Knut Jensen felvételeit, támadt valami elõérzetem. De csak ez a távirat tudatosította bennem, hogy milyen rosszul állunk. A tömegsûrûség 10-9 és 10-10 gramm között mozog köbcentiméterenként.
Ez annyit jelent, hogy teljesen el fogja takarni a Nap fényét.

Kingsley és a Királyi Csillagász január huszadikán a kora reggeli órákban érkezett Los Angelesbe. Marlowe a repülõtéren várt rájuk. Az egyik bisztróban gyorsan megreggeliztek, aztán a sztrádán Pasadenába vágtattak.
- Te jó ég! - mormolta Kingsley -, micsoda különbség. Cambridge-ben harminc kilométer, itt százóránként; kék ég, nem az a végtelen esõ és köd, és tizenöt fok meleg már kora reggel.
Nagyon kimerítette a hosszú utazás. Át az Atlantióceánon, néhány órás várakozás New Yorkban, ahhoz kevés, hogy valami érdekeset lássanak, de ahhoz éppen elég, hogy hosszú és unalmas legyen, a repülõközlekedés sûrített kiadásban, éjszakai repülés keresztül az Egyesült Államokon. Persze, még mindig jobb, mint száz évvel ezelõtt, amikor egy évig kellett utazni, megkerülve a Horn-fokot. Nagyon szeretett volna már aludni, legalább egy napot, de ha a Királyi Csillagász azonnal ki akar menni az obszervatóriumba, neki is vele kell mennie.
Kingsley-t és a Királyi Csillagászt bemutatták az ismeretlen munkatársaknak, a régi ismerõsök üdvözölték egymást, aztán az értekezletet azonnal megnyitották a könyvtárban. Együtt voltak mindazok, akik a múlt héten Jensen felfedezése után, kiegészítve a két angol vendéggel.
Marlowe tömören ismertette a felfedezést, beszélt megfigyeléseirõl, Weichart számításairól és a meglepõ eredményekrõl.
- Így hát önök is láthatják - zárta le beszámolóját
-, hogy miért volt olyan rendkívül fontos a táviratuk.
- Valóban érthetõ - válaszolta a Királyi Csillagász.
- Nagyon figyelemreméltók ezek a felvételek. Ön a felhõ középpontját rektaszcenzióban öt óra negyvenkilenc percben, deklinációját mínusz harminc fok tizenhat percben adja meg. Adatai majdnem teljesen egybevágnak Kingsley eredményével.
- Kérem, szíveskedjenek röviden beszámolni a kutatásaikról - mondta Herrick. - A Királyi Csillagász úr a megfigyelésekrõl, dr. Kingsley pedig a számításairól mondhatna egyet-mást.
A Királyi Csillagász beszámolt a bolygók pozícióinak eltérésével kapcsolatos megfigyelésekrõl, különös tekintettel a Naprendszer külsõ bolygóira. Vázolta, hogy milyen gondosan ellenõrizték a megfigyeléseket, s hogy az ellenõrzések szerint a megfigyelések hibátlanok. Elismeréssel beszélt Mr. George Green hiteles eredményérõl.
- Uram-egek, már megint - gondolta Kingsley.
A társaság azonban nagy érdeklõdéssel hallgatta a Királyi Csillagászt.
- Így aztán - mondta a Királyi Csillagász - átadtam az anyagot dr. Kingsley-nek, aki kidolgozta a számítások alapjait.
- Nem sok mondanivalóm van - kezdte beszámolóját Kingsley. - Feltételeztem, hogy ha - amint a Királyi Csillagász úr is megemlítette -, hogy ha a megfigyelések helyesek - ámbár eleinte erõsen kételkedtem helyességükben -, akkor a bolygók a Naprendszerünkbe behatolt anyagfelhõ vagy valamilyen test gravitációs hatására mozdultak el pozíciójukból. A probléma csak az volt, hogy a megfigyelt zavarok alapján kiszámítsuk a betolakodott objektum pozícióját, tömegét és sebességét.
- Az anyagot tömegpontként kezelte számításaiban?
- kérdezte Weichart.
- Igen, a kezdethez ez látszott a legcélravezetõbbnek. A Királyi Csillagász úr felvetette egy kiterjedt felhõ lehetõségét is. De, be kell vallanom, hogy a magam részéirõl inkább egy viszonylag kis méretû, sûrû test létét tartottam lehetségesnek. Most, ahogy ezeket a felvételeket nézem, most kezdem csak elfogadni a felhõ gondolatát.
- Mit gondol, a helytelen feltevés mennyire befolyásolta az ön számításait? - kérdezték Kingsley-tõl.
- Nem hiszem, hogy túlságosan. Ami a bolygók perturbációját elõidézõ tényezõt illeti, nem sok különbség van az önök felhõje vagy valami sûrûbb test között. Az önök számításai és az enyémek közti eltérés ebbõl adódhat.
- Igen, nagyon világos - mondta Marlowe, hatalmas ánizsos füstfelhõbe burkolózva. - Hányféle adatra volt szüksége a számításokhoz? Felhasználta az összes bolygók perturbációját?
- Elég volt egy. A Saturnus adatait használtam a Felhõ - ha szabad így neveznem - kiszámításához. Ebbõl határoztam meg a Felhõ pozícióját, tömegét és a többit, majd alkalmaztam a számítást a többi bolygóra is, és így megkaptam a Jupiter, Mars, Uranus és Neptunus perturbációját is.
- Tehát ön összehasonlíthatja számítási eredményeit a megfigyelésekkel?
- Természetesen. Az összehasonlítás itt van ezeken a táblázatokon. Körbeadom. Láthatják, hogy milyen jó az egyezés. Éppen ezért voltunk annyira biztosak deduktív következtetéseinkben, és ezért éreztük helyénvalónak, hogy táviratot küldjünk.
- Most már csak azt szeretném tudni, mennyire egyeznek az ön számításai az enyémekkel? - kérdezte Weichart. - Úgy vélem, hogy a felhõ körülbelül tizennyolc hónap múlva éri el a Földet. Milyen eredményt kapott ön?
- Már ellenõriztük, Dave - mondta Marlowe. - Nagyon jól egyezik. Dr. Kingsley szerint körülbelül tizenhét hónapról van szó.
- Lehet, hogy kevesebbrõl - mondta Kingsley. Tizenhét hónap akkor szükséges, ha a Felhõ mozgása nem gyorsul fel a Nap közelében. Jelenleg másodpercenként hetven kilométerrel közeledik, de a Naprendszerben felgyorsulhat másodpercenként nyolcvan kilométerre is. Így tehát tizenhat hónap kellene a Felhõnek ahhoz, hogy elérje a Földet.
Herrick finoman kézbe vette a vita irányítását.

- Nos, kicseréltük nézeteinket, megértettük egymás szempontjait, most milyen következtetésekre juthatunk? Úgy tûnik, hogy mindkét oldal félreértett valamit. Mi feltételeztük, hogy egy nagyobb felhõ közeledik felénk, messzirõl, a Naprendszeren kívülrõl, dr. Kingsley pedig azt hitte, hogy szilárd testrõl van szó a Naprendszeren belül. Az igazságot a kettõ között kell keresnünk. Valószínû, hogy kisebb felhõrõl lehet szó, a Naprendszeren belül. Mi errõl a véleményük?
- Nézzük csak - mondta Marlowe. - Méréseink szerint a Felhõ átmérõje körülbelül két és fél fok, távolsága, dr. Kingsley szerint 21 csillagászati egység. A két adatot egybevetve kiderül, hogy a Felhõ átmérõje a Nap és a Föld közötti távolsággal azonos.
- Valóban - vette át a szót Kingsley. - E két adat segítségével azonnal kiszámíthatjuk a Felhõ anyagának a sûrûségét. Szerintem a Felhõ térfogata durván számítva 104o köbcentiméter. Tömege körülbelül 1,3X103o gramm, ebbõl a sûrûség 1,3X10-1o gramm köbcentiméterenként.
Hirtelen csend támadt a teremben.
- Nagyon magas szám - mondta Emerson. - Ha a gáz közénk és a Nap közé kerül, tökéletesen eltakarja a Napot. Úgy látszik, hogy nagyon hideg lesz a Földön.

- Nem szükségszerûen - szólt Barnett. - Lehetséges, hogy a gáz maga is bocsát ki meleget.
- Ami azon múlik, hogy a Felhõnek magának menynyi hõre van szüksége - mondta Weichart.
- És az átlátszatlanságon, meg száz más tényezõn. - tette hozzá Kingsley. - Meg kell mondanom, nagyon valószínûtlennek tartom, hogy ez a gáz sok hõt ereszt át. Számítsuk ki, mekkora energia szükséges ahhoz, hogy valami elviselhetõ hõmérsékletet biztosítson.
A táblázathoz lépett és számításokba kezdett. A Felhõ tömege=1,3X103o gramm.
A Felhõ összetétele valószínûleg hidrogén-gáz, legnagyobb részben neutrális formában.
Az energiaszükséglet a gáz hõmérsékletének T fokkal történõ felemeléséhez

1,5 X 1,3 X 103o RT erg,

ahol R a gázállandó. Vegyük a Nap által kisugárzott teljes energiát L-nek, akkor a hõmérséklet emelkedéséhez szükséges idõ

1,5 X 1;3 X 103o RT/L másodperc.

Legyen R=8,3 X 107, T=300, L=4 X 1033 erg/másodperc, amely körülbelül 1,2 X 107 másodperc idõt jelent, azaz körülbelül öt hónapot.
- Világosnak látszik - kommentálta Weichart. - S hozzá kell tennem, hogy ez az eredmény nagyon is a minimális idõt jelenti.
- Így van - helyeselt Kingsley. - És még erre a minimális idõre sincs szüksége a Felhõnek, hogy elhaladjon mellettünk. Nyolcvan kilométeres másodpercenkénti sebességgel egy hónap alatt végigsöpri a Föld pályáját. Ennél fogva szinte bizonyos, hogy ha a Felhõ közénk és a Nap közé kerül, akkor teljesen elvágja tõlünk a Nap melegét.
- Ha a Felhõ közénk és a Nap közé kerül? - kérdezte Herrick. - Ön szerint van reményünk arra, hogy elkerül bennünket?
- Bizonyára van, de én csak egyetlen eshetõségrõl beszélek. Figyeljenek rám.
Kingsley megint a táblához ment.
- Íme a Föld Nap-körüli pályája. Pillanatnyilag itt vagyunk. És a Felhõ, rajzoljuk arányosan, mondjuk itt van. Ha pontosan a Nap irányába halad, akkor feltétlenül blokkolni fogja a Napot. De ha a mozgás a második nyíl szerint alakul, akkor lehetséges, hogy elkerül bennünket.

ábra 1

(Kingsley ábrája a jelenlegi helyzetrõl)

Barnett kicsit kényszeredetten felnevetett.
- Úgy látszik, hogy szerencsénk lesz - mondta. - Minthogy a Föld kering a Nap körül, tizenhat hónap múlva, amikor a felhõ megérkezik, a Föld éppen pályájának távolabbi ívén lesz.

(Kingsley ábrája a tizenhat hónap múlva várható helyzetrõl)

- Ez csak annyit jelent, hogy a Felhõ elõbb éri el a Napot, mint a Földet, és úgy blokkolja a napfényt, hogy elborítja a Napot, mint Kingsley rajzán az a helyzet mutatja - szólt Marlowe.
- Az ön a és b eseteiben az a különbség - mondta Weichart -, hogy az a eset csak akkor következik be, ha a Felhõnek a Nappal bezárt szöge majdnem pontosan 0: A legkisebb szögeltérésnél már a b eset következik be.
- Pontosan. Természetes, hogy a b eset is csak példa a másik oldalról ugyanúgy érintheti, vagy akár elkerül- heti a Felhõ a Napot és a Földet, például így:

(Kingsley harmadik rajza)

- Van valakinek észrevétele arról, hogy a Felhõ egyenesen a Nap irányába halad-e, vagy sem? - kérdezte Herrick.
- Az obszervatóriumból nincs - válaszolt Marlowe.
- Nézzék meg jól Kingsley ábráját a jelenlegi helyzetrõl. Egészen kicsiny eltérés a sebességben óriási különbséget okozhat. Most még nem tudhatjuk, hogy melyik variáció következik be, de ha a Felhõ közelebb ér, majd kitaláljuk.
- Ezek szerint tehát ez az egyik legfontosabb teendõnk. - rögzítette Herrick. - Akar még valamit mondani az elméletrõl?
- Nem, azt hiszem, nem tudunk többre jutni, a számítások ugyanis nem elég pontosak.
- Meglep, Kingsley - mondta a Királyi Csillagász -, hogy nem bízik a számításokban.
- Számításaim az önök megfigyelésein alapulnak" kedves K. Cs.! Mindenesetre egyetértek Marlowe-val. Legfontosabb teendõink: állandóan figyelni a Felhõt. Így talán lehetséges lesz megállapítanunk, hogy összeütközünk-e, vagy túl nagy baj nélkül elkerüljük egymást: Egy-két hónap múlva minden eldõl.
- Rendben van - mondta Marlowe. - Bízhatnak bennünk. Mától kezdve olyan figyelemmel kísérjük azt a fickót, mintha aranyból volna.
Ebéd után Marlowe, Kingsley és a Királyi Csillagász Herrick irodájában találkoztak. Herrick ismertette a közös jelentés tervét.
- Úgy hiszem, hogy következtetéseink világosak. Mit szólnak ehhez a gondolatmenethez?
1. A világûrbõl egy gázfelhõ hatolt a Naprendszerbe.
2. A felhõ többé-kevésbé egyenesen felénk közelít:
3. Körülbelül tizenhat hónap múlva kerül a Föld közelébe.
4. Körülbelül egy hónapig marad a Föld szomszédságában.
Amennyiben a Felhõ a Föld és a Nap közé kerül, a Földre teljes sötétség borul. Megfigyeléseink ebben a vonatkozásban még nem kielégítõk, de a továbbiakban erre a kérdésre is határozott választ tudunk adni.
Úgy hiszem - folytatta az ismertetést Herrick -, hogy a késõbbi megfigyelésekkel kapcsolatban tovább is léphetünk. A magunk részérõl biztosíthatjuk, hogy az optikai megfigyeléseket teljes energiával folytatjuk, de úgy érezzük, hogy munkánkat ki kellene egészíteni az ausztráliai rádiócsillagászok tevékenységével. Különösen fontos, hogy a Felhõ mozgásvonalát kísérjék figyelemmel.
- Kitûnõen összefoglalta a tényeket - helyeselt a Királyi Csillagász.
- Javaslom, hogy teljes sebességgel dolgozzuk ki a jelentést, utána mind a négyen aláírjuk és továbbítjuk tisztelt kormányainknak. Talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy az egész ügy szigorúan bizalmas, legalábbis nekünk így kell kezelnünk. Elég szerencsétlen história, hogy máris sokan tudnak az ügyrõl, de remélem, hogy mindenki a legnagyobb diszkrécióval fogja kezelni.
Kingsley nem értett egyet Herrick álláspontjával. Nagyon fáradt volt, s talán ezért a szokásosnál is erõszakosabb hangon fejtette ki nézeteit.
- Sajnálom, dr. Herrick, de nem értünk egyet. Nem tudom, hogy nekünk, tudósoknak miért kell a politikusok után kullognunk, csóválni a farkunkat, mint a kutyáknak, és azt mondanunk, hogy kedves uraim, itt a jelentésünk, kérjük szépen, veregessék meg érte a vállunkat, és ha lehet, dobjanak egy falat süteményt is. Egyszerûen nem tudom belátni, miért kell olyan emberekhez fordulnunk, akik még normális_ helyzetben amikor nincs komoly feszültség - sem tudják a társadalmat megfelelõen irányítani. A politikusok talán törvényt hoznak a Felhõ megállításáról? Meg tudják akadályozni, hogy a Felhõ eltakarja a Napot? Ha igen, akkor feltétlenül konzultáljunk velük, de ha nem, akkor hagyjuk ki õket a játékból.
Dr. Herrick határozottan elhárította Kingsley-t.
- Sajnálom, Kingsley, de úgy tudom, hogy az Egyesült Államok kormánya is, Anglia kormánya is a nép által demokratikusan megválasztott képviselõkbõl áll. Kötelességünknek tartom, hogy a jelentést megírjuk, és azt is, hogy hallgassunk mindaddig, amíg a kormányok nem hozzák nyilvánosságra.
Kingsley felállt.
- Elnézést, kissé talán nyers voltam. Fáradt vagyok. Szeretnék elmenni és aludni egyet. Ha akarják, küldjék el a jelentést, de kérem, értsék meg, hogy ha én nem akarok beszélni a nyilvánosságnak a dologról, akkor azt nem valami formális kötelezettség miatt teszem. Bocsássanak meg, most visszamegyek a szállodámba.
Kingsley elment. Herrick kérdõn pillantott a Királyi Csillagászra.
- Úgy látszik, hogy dr. Kingsley kissé tréfálkozó. . .
- Tréfálkozó és állhatatlan? - kérdezte a Királyi Csillagász. Mosolygott.
- Nem olyan egyszerû a dolog - folytatta azután. Ha egyáltalán kiismerhetõ a gondolkozása, akkor azt mondhatom, hogy Kingsley mindig logikus és legtöbbször ragyogóan következetes. Sõt azt hiszem, hogy mindig. Az elõbbi vélekedése azért tûnhet furcsának, mert szokatlan premisszákból indult ki, nem pedig azért, mert hibás volt a logikája. Valószínû, hogy egészen másképpen vélekedik a társadalomról, mint mi.
- Talán nem ártana - mondta Herrick -, ha Marlowe törõdne vele egy kissé, amíg mi a jelentést elkészítjük.
- Rendben van - helyeselt Marlowe, még mindig a pipájával bajlódva -, úgy is van néhány csillagászati problémánk.
Amikor másnap Kingsley reggelizni ment, Marlowe már várta.
- Mi a véleményed, nem volna jó egy kicsit körülnézni a sivatagban?
- Kitûnõ gondolat. Éppen erre vágyom. Pár perc múlva készen is leszek.
Kihajtottak Pasadenából, La Canadánál éles kanyarral lefordultak a 118-as sztrádáról, átvágtak a dombokon, elhúztak a Mount Wilsonhoz vezetõ elágazásnál, és már ott is volt a Mohave-sivatag. Újabb három óra autózás a Sierra Nevada magas falának tövében, és végre meglátták a Mount Whitney hófödte csúcsait. A sivatag a messzeségbe nyúlt, egészen a Halál Völgyéig, és minden kékes ködfátyolban úszott.
- Száz mese beszél arról - mondta Kingsley -, hogy mit érez az ember, ha megtudja, hogy már csak egy éve van hátra. Gyógyíthatatlan betegségek és effélék. . . Hát
én. . . Furcsa arra gondolni, hogy egyikünknek sincs több, mint egy év. Néhány év múlva a sivatag meg a hegység éppen olyan lesz, mint most, csak mi nem leszünk, és nem lesz senki, aki áthajt ezen a tájon.
- Ó, istenem - morgott Marlowe -, ennyire pesszimista vagy? Hiszen magad mondtad, hogy a Felhõ kitérhet a Nap mellett egyik vagy másik irányba és elkerülhet bennünket.
- Nézd, Marlowe, tegnap nem akartalak benneteket túlságosan elkeseríteni, de ha jobban megnézed az utóbbi években készült felvételeket, elég jól láthatod, hogy milyen a Felhõ iránya. Találtál már valami eltérést?
- Nem mernék megesküdni rá.
- Így hát elég jó bizonyítékunk van arra, hogy a Felhõ egyenesen felénk tart, illetve egyenesen a Nap felé.
- Neked ez a véleményed, de én nem vagyok ebben biztos.
- Hát azt hiszed, hogy a Felhõ ugyan közeledik felénk, de mégis lehet valami reményünk, hogy elmarad a találkozás?
- Azt hiszem, hogy oktalanul pesszimista vagy. A következõ egy-két hónapban majd meglátjuk, hogy mit tudhatunk meg. De tegyük föl, hogy a Nap mégis kiiktatódik. Azt hiszed, nem élhetjük túl? Hiszen csak egy hónapig tart az egész.
- Na jó - mondta Kingsley -, akkor nézzük meg közelebbrõl. A közönséges napnyugta után a hõmérséklet csökken. De a csökkenést két tényezõ korlátozza. Az egyik az atmoszférában mint egy nagy raktárban felhalmozódott hõ, amely melegen tart bennünket. Ez a tartalék azonban nagyon hamar, számításaim szerint nem egészen egy hét alatt kimerül. Gondold csak meg, milyen hideg van itt a sivatagban éjszakánként.
- Az Északi-sarkon egy hónapnál tovább nincs napfény, s erre az esetre hogyan érvényes az, amit mondtál?
- Az Északi-sark állandóan kap utánpótlást délebbrõl, a trópusokról és a mérsékelt égövbõl, ahol a légtömegeket a Nap folyamatosan felmelegíti.
- És a másik tényezõ?
- Á légkör páratartalma. Ez is segít abban, hogy a Föld hõmérséklete fennmaradjon. A sivatagban; ahol nagyon alacsony a páratartalom, erõsebben alászáll az éjszakai hõmérséklet. Olyan helyeken viszont, ahol magas, mint például nyáron New Yorkban; alig hûl le éjszakánként a levegõ.
- Mi következik ebbõl?
- Mindjárt meglátod -- folytatta Kingsley. - Egy-két nappal azután, hogy a Napot eltakarja, azt is mondhatnánk, hogy kioltja a Felhõ, a lehûlés még nem lesz túlságosan erõs, részben mert a levegõ még meleg lesz, részben mert a víz még párolog. De amint a levegõ lehûl, a páratartalom elõbb esõ, aztán hó alakjában lecsapódik. így a vízpára eltûnik a légkörbõl. Mindehhez elég lesz négy-öt nap, legfeljebb egy hét vagy tíz nap. Ettõl a pillanattól kezdve a hõmérséklet rohamosan csökken. Két hét múlva mínusz hetven, egy hónap múlva pedig mínusz száznyolcvan fokos hideg lesz.
- Olyan hideg, vagy még hidegebb, mint a Holdon?
- Igen. Tudjuk, hogy a Holdon naplemente után egy óra alatt több mint százötven fokkal süllyed a hõmérséklet. Nálunk is így lesz, csak a légkör miatt valamivel lassabban. Az eredmény ugyanaz. Nem, nem, Marlowe, nem hiszem, hogy ezt a hónapot kibírjuk, még akkor sem, ha olyan rövidnek látszik.
- Elveted azt a lehetõséget, hogy úgy biztosítsunk magunknak meleget, ahogy a kanadai prériken csinálják télen a központi fûtéssel?
- Elképelhetõ, hogy akad néhány olyan jól szigetelt épület, amely egy hónapig kibírja ezt a rettenetes hõcsökkenést. De ez csak néhány kivételes eset. Amikor mi házat építünk; nem gondolunk ilyen eshetõségekre. Néhány ember esetleg túlélheti olyan házakban; amelyeket speciálisan a hideg éghajlatra terveztek. De senki másnak nem lesz ilyen esélye. Gondolj csak a trópusok rozoga kunyhóira.
- Nagyon félelmetesen hangzik. . .
- Ha találnánk valami barlangot, mélyen a föld alatt, az talán megoldaná.
- És a levegõ? Mi történik, ha a levegõ nagyon lehûl?
- Fel kell melegíteni. Az még nem nehéz. Fel kell melegíteni a barlangba áramló levegõt. Herrick és a Királyi Csillagász olyan kényesek a kormányaikra. Ez volna a kormányok feladata. Nekik persze jó meleg barlangjuk lesz, de mi, Marlowe fiam, alaposan megfagyunk.
- Ennyire gonoszak volnának? - nevetett Marlowe. Kingsley azonban komoly maradt.
- Biztosan nem verik nagydobra. Találnak jó magyarázatot mindenre. Aztán amikor kiderül, hogy az emberiségnek csak egy maroknyi része élheti túl a katasztrófát, akkor majd kijelentik, hogy ezek a szerencsés fickók csak a társadalom legfontosabb tagjai lehetnek, és amikor elkezdik majd a nagy szûrést, kiderül, hogy a legfontosabb emberek a politikai haverok, tábornokok, királyok, érsekek stb., stb. Kik is lehetnének fontosabbak?
Marlowe úgy érezte, hogy most finoman témát kell változtatnia.
- Hagyjuk most az embereket. Mi lesz az állatokkal és a növényekkel?
- A növények természetesen elpusztulnak. A magok megmaradnak. Állják a nagy hideget is, és amikor a normális hõmérséklet visszatér, újra kisarjadnak. Valószínû, hogy van elég vetõmag, s bolygónk növényvilága viszonylag sértetlenül marad. Az állatokkal más lesz a helyzet. Nem lesz olyan nagyobb szárazföldi állat, ha csak az emberek nem bujtatják el valami óvóhelyre, amely átélné a hideget. Egy-két kisebb prémes állat esetleg olyan mélyre bújik a földbe, hogy túlélheti, és téli álomba dermedve az éhség gondját is megoldja.
A tengeri állatok jobb körülmények között lesznek. A tenger vize inkább tartalékolja a meleget, mint az atmoszféra. Hõmérséklete nem süllyed olyan mélyre, és így a halak valószínûleg megússzák.
- Hibás az érvelés! - kiáltotta Marlowe izgatottan.
- Ha a tenger meleg marad, akkor meleg marad fölötte a levegõ is. Sõt; akkor mindig lesz meleg levegõ, és átáramlik a szárazföldre.
- Nem értünk egyet - válaszolt Kingsley. - Nem biztos, hogy a tenger felett meleg marad a légréteg. A víz valószínûleg befagy, és csak a jég alatt marad melegebb. Ha pedig a tengerek színe befagy, ott is az lesz a helyzet, mint a szárazföldön. Rendkívüli hideg.
- Sajnos, nagyon valószínûnek hangzik. Talán a tengeralattjáró lenne a legmegfelelõbb?
- A tengeralattjáró a jég miatt nem tudna feljönni a felszínre, ezért tökéletes levegõcserélõre lenne szüksége, s az nem olyan könnyû ügy. A hajók nemcsak a jég miatt használhatatlanok.
Még egy érvem van az ellen, hogy a víz fölött melegen maradt levegõ fûti a szárazföldet. A szárazföld fölötti sûrû hideg levegõ nem engedné behatolni a tenger felöl érkezõ melegebb légréteget.
- Nézd, Kingsley - nevetett Marlowe -, úgy sem hagyom, hogy pesszimizmusod legyûrje az én optimizmusomat. Eszedbe jutott már, hogy magának a Felhõnek is jelentõs hõkészlete lehet? A hõ kisugározhat és pótolhatja az elveszített napfényt, persze csak akkor, és ezt hangsúlyozom, ha benne vagyunk a Felhõben.
- Tudomásom szerint az intersztelláris felhõk hõmérséklete mindig nagyon alacsony.
- A szokványos felhõkben igen, de ez a felhõ sokkal sûrûbb és kisebb, már amennyire ismerjük, és hõmérséklete tulajdonképpen bármilyen lehet. Rendkívül magas persze nem, mert akkor a Felhõ fényesen ragyogna, de még olyan magas sem, hogy a teljes hõveszteséget pótolja.
- Azt mondtad, optimista vagy. Akkor mondd meg, mi gátolja meg a Felhõt abban, hogy felforraljon bennünket? Nem tudom, miért lennénk olyan bizonytalanságban a Felhõ hõmérséklete felöl? Õszintén szólva, én ezt a második lehetõséget még kevésbé szeretném megérni. Képzeld el, ha a Felhõ túlságosan forró. Borzasztó. . .
- Akkor is csak a barlangok maradnának, de hûteni kellene a meleget.
- Más szempontból lenne hátrányosabb. A vetõmagvak és a csírák a hideget még csak bírják, de a nagy meleget már nem. Az emberiség ugyan megmaradna, de kipusztulna a teljes növényzet. Ez sem lenne jobb.
- A barlangokban, az emberek és az állatok mellett hûtõszekrényekben lehetne tárolni a magvakat is. Istenkém, az öreg Noé elszégyellhetné magát.
- Igen, aztán egy jövendõ Saint-Saëns megírná hozzá a zenét is.
- Rendben van, Kingsley, igaz, hogy ez a beszélgetés nem volt valami megnyugtató, de eljutottunk egy lényeges szemponthoz. Meg kell állapítanunk a Felhõ hõmérsékletét, még pedig sürgõsen. Még egy munka a rádiós fiúknak.
- Huszonegy centiméteren? - kérdezte Kingsley.
- Igen. Úgy tudom, hogy egy csoportod Cambridgeben ezzel a témával foglalkozik.
- Nemrégiben kezdték azt a huszonegy centiméteres játékot, de remélem, hogy gyors választ kaphatunk tõlük erre a kérdésre. Ahogy visszatérek, ráállítom õket.
- Nagyon jó. Kérlek, hogy az eredményrõl azonnal értesíts. Tudod, Kingsley, nem teljesen egyeznek nézeteink a politikáról, de azért én sem szeretem, ha egy ügy teljesen kikerül az ellenõrzésünk alól. Egyedül, persze, nem tehetek semmit. Herrick azt kívánja, hogy kezeljük az ügyet titkosan. Õ a fõnök. Nem kerülhetem meg. De te a magad ura vagy, különösen azután, amiket tegnap mondtál neki. Jobban belenézhetsz a dolgokba. Nekem szükségem lenne erre az adatra a lehetõ leggyorsabban.
- Ne aggódj, meglesz.
Az autóút elég hosszúra nyúlt, és este volt már, amire végighajtottak a Cajon Passon, San Bernardino felé. Marlowe kiválasztott egy vendéglõt Arcaèia városka nyugati negyedében, megálltak és kitûnõen megvacsoráztak.
- Általában nem vagyok kényes a társaságra - mondta Marlowe -, de azt hiszem, ma este olyan társaságra lenne szükségünk, amelyben nincsen egyetlen tudós sem. Egyik barátom, fejes üzletember, szólt, hogy ugorlak be hozzá San Marinóba.
- De hát én nem törhetek rá.
- Eh, butaság. Persze hogy eljöhetsz, vendég az öreg
Angliából. Te leszel a társaság szenzációja. Lesz ott vagy fél tucat hollywoodi filmcsászár is, biztos kínálnak valami szerzõdést.
- Még egy érv, hogy ne menjek - mondta Kingsley. Ezek után természetesen elment.
Mr. Silas U. Crookshank, a befutott telekspekuláns szépen feldíszített, nagy és tágas házat vezetett. Pontosan úgy történt, ahogy Marlowe jósolta Kingsley-nek. Szuperóriás pohár tömény italt nyomtak Kingsley kezébe, az ital Bourbon whiskynek látszott.
- Kitûnõ! - kiáltotta Mr. Crookshank. - Végre teljes a társaság.
Hogy miért volt teljes a társaság, azt Kingsley sohasem tudta meg.
Néhány sablonos mondatot váltott egy légitársaság alelnökével, egy nagy gyümölcstermelõ társaság igazgatójával, és még néhány hasonló elõkelõ emberrel, aztán egy csinos barna lány mellett kötött ki Kingsley. Beszélgetésüket elegáns szõke asszony vágta ketté, aki mindkettõjüket karon fogta.
- Gyertek csak velem - mondta mély, fátyolos, iskolázott hangon. - Átmegyünk Jim Halliday barlangjába. .
Amikor Kingsley látta, hogy a barna lány elfogadja a Fátyolos Hangú ajánlatát, elhatározta, hogy velük megy. Nincs értelme Marlowe-t háborgatni, gondolta. Valahogy majd csak visszatalál a szállodába.
Jim barlangja jóval kisebb volt, mint Mr. S. U. Crookahank rezidenciája, de azért sikerült szabaddá tenni a parketten egy akkora helyet, ahol két vagy három pár táncra kerekedhetett egy meglehetõsen recsegõ gramofon hangjaira. Italokat adtak körbe. Kingsley, minthogy nem volt valami fényes tehetsége a tánchoz, boldogan ragadott meg egy poharat. A barna lány két férfival foglalkozott, akik Kingsley szemében még a whisky ködén át is nagyon ellenszenvesnek látszottak. Elhatározta, hogy amíg a lány nem szabadul elrablóitól, addig a világ folyásáról fog merengeni. Nem így történt. A Fátyolos Hangú hozzálépett. - Gyerünk táncolni, édes - mondta.
Kingsley mindent elkövetett, hogy rátaláljon a hátborzongató ritmusra, de nyilvánvalóan nem sikerült elnyernie partnernõje elismerését.
- Miért nem lazítasz, szívecském - suttogta a hang. Ahhoz, hogy Kingsley zavarba jöjjön, ennél jobb megjegyzést kitalálni sem lehetett volna, mert lehetetlennek látta, hogy ezen a zsúfolt placcon lazítson. Lötyögjön inkább, és hagyja, hogy a Fátyolos Hangú vezesse?
Elhatározta, hogy az utóbbi lehetõséggel azonos nagyságrendben, hülyeségeket fog mondani.
- Én még sohasem fáztam, és te?
- Ez valami hülye játék? - kérdezte a nõ némileg felerõsített suttogással.
Kingsley heveny kétségbeesésében leszorította a nõt a parkettrõl, megragadta poharát és nagyot húzott belõle. Zagyvaságokat hadarva a kijárat felé rohant, mert úgy emlékezett, hogy a hallban látott egy telefont. Valaki megszólalt mögötte.
- Helló! Keres valamit?
A barna lány volt.
- Taxit szeretnék hívni. Ahogy a régi nóta mondja: "Fáradt vagyok, le akarok feküdni. . "
- Hát szabad ilyet mondani, egy tiszteletre méltó fiatal hölgynek? Ámbár, õszintén szólva, magam is hazafelé igyekszem. Kocsival vagyok, elviszem. Hagyja a taxit.
A lány valósággal száguldott Pasadena külvárosában.
- Itt nagyon veszélyes lassan hajtani - magyarázta.
- Ilyenkor éjszaka tele van a környék zsarukkal. A társaságból hazatérõ bepiált vezetõkre vadásznak. Nem csak azokat szúrják ki, akik túl gyorsan vezetnek, hanem azokat is, akik túl lassan. A lassúság is gyanús nekik.
Bekapcsolta a mûszerfal világítását, ellenõrizte a sebességet, aztán a benzinórára nézett.
- Az ördög vigye! Alig van benzinem. Meg kell állnunk a következõ kútnál.
Már betöltötték a benzint, amikor a lány észrevette, , hogy a retikülje nincs a kocsiban. Kingsley kifizette a számlát.
- Fogalmam sincs, hol hagyhattam - mondta a lány.
- Azt hittem, hogy a hátsó ülésen van.
- Sok volt benne?
- Nem nagy összeg. Az a baj, hogy nem tudok hazamenni. A kulcs is benne volt.
- Igazán bosszantó, Sajnos, nem vagyok valami jó betörõ. Nem lehet valahogy bemászni?
- Lehet, ha valaki segít. Mindig nyitva hagyom az egyik ablak felsõ szárnyát, de egyedül nem érem el. Ha felemel, akkor bejutok. Nem haragszik? Mindjárt ott leszünk.
- Persze hogy nem - mondta Kingsley. - Szeretek rablót játszani.
A lány igazat mondott, az ablak magasan volt. Csak valakinek a válláról lehetett elérni. A hadmûvelet nem látszott könnyûnek.
- Jobb lesz, ha én mászom fel - mondta a lány -, mégiscsak én vagyok a könnyebb.
- Akkor hát rabló helyett létrát kell játszanom?
- Igen - mondta a lány és ledobta a cipõjét. - Most pedig guggoljon le, hogy fölállhassak a vállára. Ne annyira, onnan lentrõl az életben sem tud felegyenesedni.
Egyszer majdnem lecsúszott a lány, de belekapaszkodott Kingsley hajába, és sikerült visszanyernie az egyensúlyát.
- Le ne tépje a fejemet! - mormolta Kingsley.
- Sajnálom, ha ezt tudom, kevesebb gint ittam volna. Végül sikerült. Az ablak kinyílt, a lány eltûnt, elõször a feje, aztán a válla, végül a lába. Kingsley felvette a cipõket és az ajtóhoz baktatott. A lány kinyitotta.
- Jöjjön be - mondta. - A harisnyám, persze, szétment. Remélem, nem szégyenlõs és be mer jönni?
- Egyáltalán nem vagyok szégyenlõs. Különben is szeretném visszakérni a skalpomat, ha már végzett vele.

Erõsen délre járt, amikor Kingsley másnap betoppant az obszervatóriumba. Egyenesen az igazgató irodájába ment, már ott találta Herricket, Marlowe-t és a Királyi Csillagászt.
Te jó ég, milyen züllöttnek látszik - gondolta a Királyi Csillagász.
Te jó ég, ez a whiskys kezelés milyen jól helyrehozta
- gondolta Marlowe.
Még állhatatlanabbnak látszik, mint tegnap - gondolta Herrick.
- Nos? Készen van a jelentés? - kérdezte Kingsley.
- Minden kész, csak az aláírására várunk - válaszolta a Királyi Csillagász. - Éppen azon tanakodtunk, hogy hol lehet? Már megvan a jegyünk az esti gépre.
- Megvan a jegyünk? Hülyeség. Elõször is átrohantuk a fél világot azokon az átkozott repülõtereken, és most, amikor élvezhetnénk a napsütést, vissza akar fordulni. Nevetséges, kedves K. Cs.! Miért nem lazít egy kicsit?
- Úgy látszik, elfelejtette, hogy nagyon komoly ügyet kell elintézni.
- Az ügy valóban komoly. Egyetértünk, kedves K. Cs. De teljes komolysággal megmondhatom, hogy ezt az ügyet sem ön, de az égvilágon senki sem tudja elintézni: A Fekete Felhõ járja a maga útját, és sem a király lovai, sem a király lovassága, de még maga a király sem tudja megállítani. Dobjuk a fenébe ezt az értelmetlen jelentést. Menjünk a napra, élvezzük, amíg ránk süt.
- Nekünk már akkor volt szerencsénk ismerni az ön nézetéit, dr. Kingsley - szólt közbe Herrick kimért hangon -, amikor a Királyi Csillagász úr úgy döntött, hogy ma este önök visszautaznak.
- Ha jól értem, önök Washingtonba készülnek, dr. Herrick?
- Már megbeszéltem a kihallgatás idõpontját az Elnök titkárával.
- Ha ez így van, akkor a Királyi Csillagásznak és nekem azonnal Angliába kell utaznunk.
- Pontosan ezt szeretnénk önnel megértetni, Mr. Kingsley - morgott a Királyi Csillagász, és arra gondolt, hogy bizonyos értelemben Kingsley a világ legbárgyúbb embere, akivel valaha is találkozott.
- Amit az elõbb mondott, kedves K. Cs., az nem egészen így hangzott, ámbár így is lehetett volna érteni. Nos, lássuk az aláírást. Három példányban, ugye?
- Nem, csak két példányban; az egyik az enyém, a másik a Királyi Csillagász úré - válaszolta Herrick. Ide, legyen szíves. . .
Kingsley elõvette a tollát, kétszer lefirkálta a nevét.
- Biztos abban, kedves K. Cs., hogy megvannak a londoni jegyek?
- Igen, természetesen.
- Akkor rendben. Nos, uraim, ma délután öt órától állok rendelkezésükre a szállodámban. De addig volna még néhány fontos elintézni valóm.
Ezután Kingsley kisétált az obszervatóriumból. A csillagászok Herrick szobájában meglepetten néztek egymásra.
- Miféle fontos ügye lehet? - kérdezte Marlowe.
- Az isten tudja - válaszolta a Királyi Csillagász. Kingsley gondolkozásmódja és viselkedése meghaladja értelmi képességeimet.
Herrick a keleti járattal repült Washingtonba. Kingsley és a Királyi Csillagász New Yorkba repült, három órát kellett várniuk a londoni gépre, mert nagy volt a köd. Kingsley határozottan ideges volt mindaddig, amíg túl nem estek az útlevélvizsgálaton, és ki nem mehettek a tizenhármas kapun a géphez. Fél óra múlva már a levegõben voltak.
- Hála istennek! - sóhajtott Kingsley, amikor a gép lassan északkeletre fordult.
- Azt hiszem - mondta a Királyi Csillagász -, hogy sok mindenért hálát kell adnia Istennek, de azt nem értem, hogy ez a felszállás miért tartozik közéjük?
- Boldogan megmagyaráznám, kedves K. Cs., ha úgy érezném, hogy önre tartozik. De nem tartozik önre. Igyunk inkább valamit. Mit kér?

---

A következő fejezet