- Computer related illegal activities (69:362/666) ---------------- FUCK-HACK -
 Msg  : #58 [61]                                                                
 Felad: Biga                                69:361/1        96 May 21,Ked 17:32 
 Címz : Ivy                                                 96 May 22,Sze 16:44 
 Téma : AcidPsycho                                                              
--------------------------------------------------------------------------------
Egy kis rémkép... :O


Egy szokásos nyári nap, szürke tömeg, fullasztó hőség. Néha egy-egy felhő
jelent meg az égen, szakadtan, mint gatyám. Egy repülő süvöltött erőlködve a
repülőtér felett és leszálláshoz készülődött. Semmi zavaró nem történt aznap,
Budapest élte a szokásos szodomai életét. Senki sem gondolta, hogy ez a nap
teljesen más lesz - valakinek szokatlan, valakinek nagyon is ismerős.

A srác a buszon ülve nézegetett ki az ablakon, lapozott és tovább olvasta az
American Psycho-t. Néha felnevetett az olvasottakon és már nem érezte azt a
hideg borzongást, amit egyszer kiskorában egy tyúk levágásánál. Unottan fordult
el egy baleset látványától. A földön egy férfi feküdt és hitetlenkedve bámulta
a véres csontot, ami abból állt ki, amit egykoron még a lábának nevezett. A
baleset körül tömeg gyűlt össze és hideg arccal bámulták a férfit, aki végül
szerencsésen elájult. A tömegben csak egy nénike sajnálta férfit, aki mellesleg
egy hét múlva boldogan távozott oda, ahová a srác csak órákra szokott kerülni.

A busz befordult a sarkon, a srác leszállt egy McDonalds előtt és felnézett az
órára, ami 12 órát mutatott. Ez korántsen jelentett azt, hogy 12 óra van,
hiszen az óra már egy hete a 12-őn állt, finoman sugallva, hogy itt a városban
megállt az idő. A másik srác megérkezett, kezet fogtak és a látszat kedvéért
beszélgettek valamiről, aztán egy mellékutcába siettek. Az üzletet
lebonyolították - papír a papírért - és tovább siettek. A srác elégedetten
nézte a kis papírdarabokat, majd betette az igazolványába, a barátnője képe
mellé. Aztán gondolt egyet és a papírt elvette a kép mellől és gondosan
ügyelve, hogy nehogy többet hozzáérjen, áttette a BKV bérletek mellé.

A reptéren a férfi kevés poggyászával kifelé sietett. Járt már Budapesten,
tetszett neki a város. Szerette a nagyvárosokat, főleg, azokat, amelyek nem
nőtték még ki város mivoltukat. Táskájában csak egy üveg volt, kevés készpénz
és a szükséges papírok. Nem volt különösen feltűnő ember, szürke haj, élettelen
szemek és egy bajusz, ami szándékával ellentétben semmi vidámságot nem
kölcsönözött az arcának. Egyben hasonlított csak a srácra, kezében ugyanazt a
könyvet tartotta, ujjaival erősen szorította, mintha félne attól, hogy bárki is
elvehetné. Oda sietett, ahol Budapest az életet kapja.

A srác bekapcsolta otthon a gépét, hívott és loginolt. 5 e-mail várta, pontosan
annyi, amennyire számított. Végigfutott a leveleken, amiknek az írói valaha
barátjai voltak, ma már csak vevőkke és társakká alacsonyodtak. A srác ledőlt
az ágyra és zenét hallgatott. A tükörben megpillantotta magát és próbálta jól
érezni magát. Pedig úgy érezte, hogy most mindene megvan. Volt barátnője,
munkahelye, barátai, de szinte megfoghatóan érezte a múlandóságot. Eddig úgy
érezte, hogy kell, hogy az egésznek értelme legyen. De menekült, zenébe,
alkoholba, papírba, az éjszakába és nem talált semmit. Nem érezte magát soha
olyan erősnek, hogy az egésznek véget vessen. Nagy hűhó semmiért.

A férfi kéjes vigyorral öntötte a folyadékot a hatalmas víztározóba, a 2
liternyi anyag láthatatlanul keveredett az óriási víztömeggel. Az őr gyanúsan
nézegette a férfit. Hagyd csak, szólt a társa, csak nézegelődik. Menjen
innen-kiabált a férfira, aki értetlenül nézett vissza. Külföldi-mondta a másik
enyhe megvetéssel és fáradtan visszadőlt a székbe.

 Este gyűltek össze egy kis szobában, középen zöld fény, a háttérben lágy, de
ritmusos zene. A papírdarabot ajkuk mögé tették, közben megtárgyalták az
eseményeket, a lehetséges nyári programokat, a szórakozási lehetőségeket.
Félóra múlva a rossz eltűnt az agyából, csak a jókedv és megértés maradt. Az
egyik barátja kérdezte, hogy nem mehetnének-e ki egy kicsit. Hát nem túl jó
ötlet, mondta a srác, de mehetünk, ha van aki vigyáz rá. Menjünk szólt a józan
srác, majd vigyázok rátok. Ilyet utoljára csinálok-gondolta és könyörgött
magában, nehogy valami baj történjen. Amit kint látott, arra maga sem
számított.

A sofőr zárta az ajtókat és elindult. Iszonyatos nevetőgörcs jött rá és
zavarban érezte magát. A tükörben látta, hogy az utasok vidáman beszélgetnek
egymással és szintén fetrengenek a nevetéstől. Nem értette a dolgot, de
tetszett neki és gyorsított. A busz hozzáütődött egy autóhoz és megpördítette.
A sofőr rémülten fékezett. Előtte egy T-34-es tank jelent meg teljes
életnagyságban lövegtornyát a buszra fordítva. A sofőr elrántotta a kormányt, a
busz felborult és végigcsúszott az úton, leszagatta a táblákat és szikrázva
sodródott a járda felé. Vér fröccsent mindenfelé, ahogy a zsúfolt buszmegállóba
csapódott a busz. Csontok recsegtek és egész testrészek szakadtak le, amikor a
busz hozzápréselte a testeket a falnak. A betört kirakatüveg egy szőke nőt
nyársalt fel, ahogy rázuhant. Az utcán senki sem figyelt már. Mindenfelé
roncsok hevertek füstölve. Egy busz roncsai között a halottak és az élők is
üveges szemmel feküdtek kicsavart testrészekkel. A sarokban egy férfi nevetett,
szeme szétkendődve figyegett és csontszilánkok meredeztek az arcából.
Hisztérikusan nevetett, szemben egy nő sikoltott megállás nélkül.

A yuppie hazafelé tartott a munkából és nagyokat kacagott a
rádióműsoron, ahonnan szintén csak nevetést lehetett hallani. A dudát
folyamatosan nyomta, előtte egy rendőrautó kacsázott szokatlan módon.
Bőrülésére pillantott, ami nyüzsgött a hangyáktól és bogaraktól. A szélvédő
elfolyt és a lámpák fénye behullámzott az üres lyukon. A férfi már nem fogta a
kormányt, ami tekeredve hullámzott előtte. A kezét sem kapta a szeme elé,
amikor a híd oldalának vágódott. Az Armani öltönytől keskeny csíokban
szivárgott a vér.

Egy fekteruhás nő állt, előtte barátja, a késdobáló, aki gyakorlott
mozulatokkal hajított a késeket a fej, a kezek mellé. A férfi nevetett
és újabb kést dobott a nő felé. A lány nyugodt arccal állt, és feltette
a fekete maszkot. A késsel a maszk két fülét kellett eltalálni, a
közönségnek ez tetszett mindig is a legjobban. A férfi természetellenesen
nagy pupillája, ha lehet, még tágabbra nyílt és állati kifejezés jelent
meg az arcán. A következő dobást még nagyobb pontosságal számította ki és
a kést teljes erővel a lány vállába dobta. A lány felsikoltott, először
a döbbenettől, majd az éles fájdalomtól. Adrenalin ömlött szét tagjaiban és
próbálta kiszabadítani magát, de a tőr odaszegezte a fához. A következő kés
pontosan a szájába csapódott, gyengébben, így nem okozott halálos sérülést.
A nézősereg felől rémült kiabálás hallatszott. Egy férfi odarohant, hogy
segítsen a nőnek, akinek patakzott a vér az arcából. A késdobáló pontosan
a szemébe dobta a tőrt. A férfi a szeméhez kapott és próbálta kihúzni a
fegyvert. A második kés lustán szállt és torkon találta a lovagot, aki
összerogyott. A késdobáló dühösen visszafordult, a nőhöz ment és
megforgatta a lány torkába a tőrt és belekortyolt a szétspriccelő vérbe.
Megöltem a démont-mosolygott elégedetten és kisietett a cirkuszból.

A pap kifelé tartott a templomból. Aznap csak ünnepi bort fogyasztott és
kellemesen zsongott a feje. Nem rémült már meg a látványtól. Már régóta várt
ezt a napot. Bibliáját magához vette és az emberekért imádkozott. A
halálra rémült fiút kézen fogta és így szólt: Mi itt már semmit sem
tehetünk. Eljött az utolsó nap.

A mozdonyvezető először a szokatlan csillogást vette észre az ablakon. A fények
ezernyi színben pompáztak és állandóan változtak. Ha becsukta a szemét,
gyönyörű kockás és sokszöges mintákat látott maga előtt. A rádióból szóló zene
ritmusára változott a kép. Biztosan meghaltam - gondolta boldogan és ledőlt a
padlóra. Fél óra múlva megérkezett a vonat és a vezető sok utassal együtt
meghalt.

Egy részeg ballagott az úton, jókat húzva pálinkájából. Remélem az asszony
alszik, gondolta és felnézett a házra. Az ablakok tárva nyitva álltak. A
brutális szomszéd felesége állt az ablakban és boldogan nézett az égre.
Leugrott, utána a gyermekei sorban. Alaposan bebasztam-gondolta a részeg és
felsétált a lépcsőn.

A rendőr megállította a kocsit. Szálljanak ki, kezeket a csomagtartóra
-üvöltötte, ahogy azt a nyugati filmekben hallotta. Nicsak, tiszta action
nevettek a fiatalok. A rendőr szájbavágta a fiút a pisztoly agyával, a srác
összetört állkapoccsal hanyatlott le és próbált üvölteni, de csak a fogak
hullottak a szájából. A lány hitetlenkedve meredt a rendőrre és a zsebébe
nyúlt, hogy papírzsebkendőt vegyen elő a srácnak. A rendőr egy Glockot látott a
lány zsebében, még a visszatükröződő fényt is látni vélte a fegyveren. A rendőr
két lövést eresztett a lány kezébe, majd rövid gondolkodás után a fejébe. A
lány éppen felemelte a fejét, így a homlok helyett a torkába csapódott a
lövedék, a gyenge szövet szétrobbant, a nyaki vérerekből sugárban ömlött a vér,
vörösre festve a kocsi csomagtartóját. A lány egy pillanatig állt,
majd ráhanyatlott a srácra, összevérezve az egész testet. A harmadik fiút futni
kezdett, a rendőr elmosolyodott és három lövést eresztett a hátába. A test hang
nélkül eldőlt. A rendőr tárat cserélt és fejbe lőtte magát.

A 6 fiatal közül kettő tudta, hogy mi történik. Az egyik önszántából volt ilyen
állapotban, a másik ivott egy limonádét az egyik büfében. Énje szabályos
időközökben tért vissza, az agya könyörgött, csinálj valamit. Aztán megint
visszacsúszott a másvilágba és nem értett semmit. Tudta, hogy az agya segít
neki, ha ő maga nem is tud róla. Nevetve hívta a társaságot az erdőbe, közben
az énje sírva dolgozott. Mikor a társaság nagy nehezen leült egy tisztásra és
leheveredett, akkor nyugodott meg. Ránézett a másik srácra és elkapott egy
értelem-szikrát tőle. Ketten őrködtek, vigasztaltak és beszéltek, az agy pedig
elszörnyedve hallgatott. Tudta, hogy másnap elszámolnivalójuk van egymással.

A férfi végigtekintett Budapest messzi földön híres panorámáján, melyet
elcsúfítottak a füstfelhők és lángok. A Gellérthegyről mindig is gyönyörű volt
a kilátás, gondolta. A Duna ezer színben tündökölt, a lángok úgy folytak, mint
a plazma. A szobor tövében egy japán turistacsoport lapult rettegve és egy szót
sem szóltak. A szobor megvetően nézett rá és dőlni kezdett. A férfi szárnyra
kapott és átlendült a korláton. Teste már vértől sikamlós sziklákra zuhant és
egy rövid pillanatra átélte élete legnagyobb boldogságát. Aztán a test
szétszakadt és az oxigéntől megfosztott agy lassan kihunyt egy bokor tövében.

A srác DOOM-ozott a számítógépen és rettentően boldog volt. A pályák teljesen
máshogy néztek ki, színek futottak rajtuk. A padlón még soha nem látott tárgyak
jelentek meg. Amikor elfáradt, felállt és kiment, hogy igyon valamit. Szemei
sajogtak a látványtól. A szőnyeg csúfondárosan nézett rá és megkérdezte, jó
élni? A fiú döbbenten nézte, ahogy a szőnyeg kifolyik alóla és ellepik a méhek.
A konyhában kiskanalak csilingeltek és vitatkoztak egymással. A világ forgott
vele. Kiment a konyhába és megpillantotta anyját - örökre kinyitott, könnyes
szemekkel egy vértócsa közepén. A fiú eldőlt, szemei nyitva maradtak, szájából
véres nyál folyt, ahogy nyelvét is elharapta. Flatline.

Másnap.

New York Times. Magyarország fővárosában eddig soha nem látott méretű mérgezés
történt, a halálos áldozatok száma több tízezerre tehető. Nem tudni, pontosan
mi okozta a katasztrófát, a szakemberek a felvételekből és a beszámolókból
ítélve erős kábítószerre gyanakodnak. A szert valószínűleg víztározóba
önthették, hogy ilyen széles körű hatás volt tapasztalható. A vizsgálatok a
lysergic-acid jelenlétét mutatták ki az ivóvízben, ami az LSD fő alapanyaga. A
terrorcselekményt eddig semmilyen szervezet nem vállalta magára. Az ENSZ
azonnali segítséget nyújt a városnak.

A szürkehajú férfi autóval hagyta el az országot. Szörnyű, ami történt,
mondta a sofőr. Igen, igen-felelte a férfi,  erősen szorította az
American Psycho-t másik kezével egy bélyeget vett be és csukott szemmel
hátradőlt.

Na elég pszájkós lett ?


-OH
ô
łBiga = :)
ő
HC

___ Blue Wave/QWK v2.20

--- FidoPCB v1.4 [fb34e/D]
 * Origin: THe FouR HoRZeMeN - For Us The Bell Tolls             - 69:361/1