Ä Area: F-CulTuReSuX ÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄ Msg#: 211 Date: 06-26-95 12:49 From: Mr. Bungle Read: Yes Replied: No To: All Mark: Subj: Part One ÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄ Nincs meg valakinél ennek a folytatása? Bandyvalaki, másvalaki, etcvalaki? Az egész kalamajka egy borongós, ködös májusi reggelen kezdődött Calavase O'vandenbrogenfast számára. Éppen akkor, amikor is az ilyen, borongós, ködös májusi reggel kezdődő törtenetek kezdődni szoktak. O'vandenbrogenfast úr kilépett lakása ajtaján, majd miután arrébb rugdosta előző napi kutyája tetemét, körülnézett. Az égen esőfelhők gyülekeztek (a kisebb, gömbölyűbb fajtából), az utcán pedig egy csendben rothadó, jól szituált, 35 körüli női hulla körül emberek. Emberek, akiknek már csak egy jól szituált, 35 körüli női hulla tudta felkelteni az érdeklődését. Nem messze a bámeszkodó tömegtől egy kisfiú petymeghúsos kiflit evett. Le is szórt néhány morzsát, amit aztán egy épp arra járó galamb csipegetett fel. Szép nagy gatyásgalamb volt, ennek is köszönhette aztán, hogy pár nappal később a McChicken család fazekában fejezte be halandó és nyomorult életét, mint galambleves. A McChicken család legkisebb és legidiótább leánykája, Angela el is rontotta a levestől a gyomrát, bár ehhez valószinűleg a kisfiú petymeghúsos kiflijének morzsái csak jelentéktelen mértékben járultak hozzá. De térjünk vissza történetünk eredeti fonalához. Miután O'vandenbrogenfast úr körülnézett, méla undorral állapította meg a következőket: 1. A világ ma, ha lehet, még egy árnyalattal piszkosabb, büdösebb, hangosabb és undorítóbb, mint tegnap volt. 2. A kutyatetem amelyik a lábai előtt hever, bűzlik. 3. A petymeghúsos kiflit evő kisfiú most egy cickányhúsos kiflit eszik. 4. Egy revolvercsőbe néz (nem a kisfiú, mármint az, aki eddig petymeghúsos kiflit evett, de mostmár cickányhúsost eszik) hanem O'vandenbrogenfast úr. Az első pillanatban úgy érezte hogy most meghal (nem a kisfiú, mármint az, aki cickányhúsos kiflit eszik, hanem O'vandenbrogenfast úr) és a következő pillanatban rájött, hogy az esélyei egy szemernyit se lettek jobbak, úgyhogy akár azt is megengedheti magának, hogy a következő néhány pillanatot ebben a "MOST MEGHALOK" című állapotban töltse a revolvercső teljes megelégedésére. Úgy is tett. Miután O'vandenbrogenfast úr ezen az állapoton túltette magát, jobban megvizsgálta az ominózus revolvercsövet. Arra a (nem is túl meglepő) megállapításra jutott, hogy a revolvercső egy revolverben folytatódik. A revolver egy karban. A kar egy fiatalemberben. A fiatalember nem folytatódott semmiben. Miután egy percig percig nézték egymást O'vandenbrogenfast úr úgy érezte, hogy ideje lenne a helyzet magaslatára emelkednie, ezért a lehető legudvariasabb hangnemben megszólalt: - Üdvözlöm. Calavase O'vandenbrogenfast vagyok, és mivelhogy nem tudom nem észrevenni, hogy ön egy pisztolyt szegez nekem, ezért kénytelen vagyok feltenni a következő kérdést: Mit akar tőlem? - Egy doboz alig használt borotvakrémet és a szüzességét. - hangzott a válasz. A válasz némiképp meglepte O'vandenbrogenfast urat, és egy fél percig gondolkozott: - Sajnálom tisztelt uram, de én villanyborotvát használok és sajnos a szüzességemet is már megszerezte ön előtt egy illető, aki a természet furcsa tréfája folytán nőnemmel büszkélkedhetett. - Igen? - Úgy ahogy mondom. - Akkor ajánljon valami mást. - Ehhez feltétlenül szükség van a revolver kissé visszás társaságára? - Attól tartok, igen. - Kérem. Akkor mondjuk mit szólna egy bal lábas 42-es férficipőhöz? - Sajnos, azt hiszem kicsi lenne. - Akkor mondjuk egy műagyag cipőkanál-garnitúrához? - Nem-nem, talán azt se. - 1000 eurocredit kézpénzben? - Na de kérem! Ne sértsen meg! - Elnézését kérem uram, hisz ön egy igazi úriember. De mondjuk mit szólna egy kötethez melynek címe: "Alex Friderokos válogatott bölcsességei"? - Sajnos már volt hozzá szerencsém. De megkérném, hogy most már ajánljon fel valami értékeset, mert különben, a legnagyobb sajnálatomra, kénytelen leszek keresztüllőni. - És ez mostmár biztos? - Tartok tőle, hogy igen. O'vandenbrogenfast úr elkezdett rettenetesen gondolkodni. És a döntő pillanatban mentőötlete támadt. - Nézze Tisztelt Uram! Mi lenne, ha felkínálnák önnek 2 köbméter levegőt a kertemből? Az idegennek felcsillant a szeme és az öröm paradicsomként ömlött szét az arcán: - Ez nagyszerű! Máris oda tudná adni a levegőt? - Hát hogyne! Kérem, jöjjön velem. - O'vandenbrogenfast úr hátrakisérte az idegent a kertbe. - Ööö, elnézést, segítene rámpakolni a levegőt? - kérdezte az idegen. - Természetesen! - válaszolt O'vagenbrogenfast úr és segített. - Azt hiszem, most már megvan mind, - mondta az idegen - köszönök mindent és a viszontlátásra. Majd örömtől csillogó arccal elindult, de egy kicsit később még visszaszólt: - Nem tud a közelben egy lengőajtót? - Sajnálom, nem! - kiabált utána O'vagenbrogenfast úr, és nézte ahogy az idegen eltűnik az utcasarkon. - Furcsák az emberek. - jegyezte meg O'vagenbrogenfast úr, mecsóválta a fejét és elindult be a munkahelyére. . . . . ... Fuck, hova a francba múvoltam a többi részt?!