Szép Ernő

Óda Lőwy Árpádhoz

Oh Lőwy mester, bülbülszavú igricz,
Had illessem babérral lantodat.
Itt a Kagálban, hol tombol a víg vicc,
Ügybuzgó ódám fennkölten fogad.
Oh engedd meg, hogy elötted felálljak,
Miként pina előtt feláll a fasz...
S, hogy néked meghatottan gratuláljak,
Érdemdús ősznek, a zsenge tavasz,
Oly elfogódva, bámulón rajongva
Néz föl költészetedre a magyar:
Mint impozáns, hatalmas trágyadombra
Kis térfogatú szerény kutyaszar.

A költészet az ember jóltevője,
Számos előnyt köszönhetünk neki,
Arannyá lesz egünk komor felhője,
Ha a poéta lantját pengeti.
Oh, hát még te! Te legdicsőbben érted,
A búval baszott magyarnak mi kell?
Te vagy az út, az igazság, az élet,
Oh az a dal, mit lantod énekel!


Oh Lőwy mester! Te vagy amaz Árpád,
Ki hont szereztél e szép iránynak itt,
S kéjjel szagolja Adria s a Kárpát
Nóta fádnak szagos virágait.

A szar undok volt, a valag meg ocsmány,
Te vetted őket ajkaidra vígan,
Te eljöttél s dallal beillatozván,
Most rajtuk a poézis bája van.



Ki mondja azt, hogy pornográf vagy perverz?
Ki téged olvas édesen mulat.
Oh szebb egy húsból-vérből való vers, mint
Száz nyavajgós ábránd és hangulat.
Más enyeleg, flörtöl csak múzsájával,
Őszinte hangot s érzelmet kerül,
Te, mint szeretőd: úgy karolod által
S ahogy dukál - megbaszod emberül.

Helikon prűd parfümszagú berkébe
Csak szarj ezután is vitézül bele,
A segged mindig kitörüli érte
A babér finom selymes levele.
Beszélj nekünk tovább is a szerelemről,
Te illatos, igaz szavú dalos,
Az vagy nékünk a poéta seregéből,
Mint naiv lánykának Pósa Lajos.


Köszöntelek költő! Tudj még soká lőni,
És légy, mint múzsád jókedélyű, víg -
Éltessen Isten addig köztünk Lőwy,
A meddig élnek költeményeid.