KILENCEDIK FEJEZET
A vita lezárul

Nagyon érdekes, hogy az emberi haladás milyen nagy mértékben függ az egyéntõl. Az emberek, ezer és ezermilliók látszólag úgy szervezõdnek társadalomba, mint a hangyák. A valóság azonban más. Az új eszmék, amelyek lendületet adnak a fejlõdésnek, mindig egyénektõl származnak és nem testületektõl vagy államoktól. Az új eszmék olyan kényesek, mint a virág, a nagy sokaság könnyen eltiporja, de a magános vándor féltõ szeretettel ápolja õket.
Azok közül a milliók közül, akik észlelték a Felhõ közeledését, Kingsley kivételével nem értette még senki annak valódi természetét, Kingsley kivételével senki sem fogta fel, hogy miért látogatott a Felhõ a Naprendszerbe. Elsõ bátor megállapításait általános hitetlenség fogadta, még tudóstársai részérõl is, Alexandrov kivételével.
Weichart õszintén kimondta ellenérzését.
- Az egész elképzelés nevetséges.
Marlowe a fejét rázta.
- Túlságosan sok science fictiont olvastál.
- Nem nyamvadt fikció - zúgolódott Alexandrov -, hogy Felhõ jön egyenesen Napba. Nem nyamvadt fikció, hogy Felhõ megállt. Nem nyamvadt fikció az ionizálás.
McNeil, az orvos érdeklõdni kezdett. Az új fejlemények sokkal közelebb álltak hozzá, mint az adóállomások és az antennák.
- Szeretném tudni, Chris, mit értesz azon; hogy élõ?
- Te bizonyára jobban tudod, John, hogy élõ és élettelen között inkább csak a szóhasználatban van különbség és nem valóságosan. Nagyjából az a helyzet, hogy az élettelen anyagnak egyszerûbb a szerkezete, és viszonylag egyszerûbbek a tulajdonságai. Az élõ anyag szerkezete viszont rendkívül bonyolult, és nagyon bonyolult a viselkedése is.
Amikor azt mondtam, hogy a Felhõ valószínûleg élõ, úgy értettem, hogy a benne levõ anyag bonyolult formába szervezõdött, bonyolultan viselkedik, következésképpen az egész Felhõ viselkedése sokkal összetettebb, mintsem feltételezhettük volna.
- Nincs ebben a fejtegetésben tautológia? - kérdezte Weichart.
- Azt mondtam, hogy az "élõ" és "élettelen" szavak csak verbálisan megfelelõk. Ha túlságosan kiterjesztjük jelentésüket, könnyen tautológiának tûnhetnek. Tudományosabban fogalmazva, a magam részérõl azt gondolom, hogy a Felhõ belsejének kémiai állapota rendkívül komplikált, komplikáltak a molekulák, komplikált struktúrák épültek a molekulákból, komplikált az idegrendszer aktivitása. Röviden: azt gondolom, hogy a Felhõnek agya van.
- Átkozottul egyenes vonalú következtetés - helyeselt Alexandrov.
Amikor a nevetés lecsillapult, Marlowe Kingsley-hez fordult.
- Rendben, Chris, értjük, mit mondasz, mindenesetre majdnem értjük. Most halljuk az érveket. Ne sajnáld az idõt. Fejtsd ki pontról pontra, akkor talán jobb lesz.
- Hát jó, kezdem. Elõször: a Felhõ belsejének hõmérséklete alkalmas arra, hogy magasan szervezett molekulák formálódjanak benne.
- Jó! Egy a javadra. Valóban, a hõmérséklet talán még kedvezõbb is, mint itt a Földön.
- Másodszor. Annak feltételei, hogy a bonyolult molekulákból kiterjedt struktúrák épüljenek, sokkal kedvezõbbek.
- Miért? - kérdezte Yvette Hedelfort.
- A szilárd részecskék felületének adhéziója miatt. A Felhõ belsejében a sûrûség olyan, hogy egész nagy rögökben található benne szilárd anyag, valószínûleg közönséges jég. Úgy képzelem, hogy a bonyolult molekulák alkalmasint ezeknek a rögöknek a felszínéhez tapadva kapcsolódnak egymáshoz.
- Nagyon jó érv, Chris - helyeselt Marlovre.
- Sajnálom - rázta fejét McNeil -, de ezt már nem tudom követni. Olyan bonyolult molekulákról beszélsz, amelyek egy szilárd test felszínén összetapadnak. Ilyesmi nem létezik. A molekuláknak, amelyekbõl az élõ anyag keletkezik, nagy belsõ energiájuk van. Éppen ettõl a belsõ energiától függnek az életfolyamatok. Ezzel a tapadásos elmélettel az a baj, hogy így a molekulákba nem kerül energia.
Kingsley nyugodt maradt.
- És itt, a Földön milyen forrásból szerzik belsõ energiájukat az élõlények molekulái? - kérdezte McNeiltõl.
- A növények a Nap fényébõl, az állatok a növényekbõl vagy egy más állatból. Végsõ soron tehát az energia mindig a Napból származik.
- A Felhõ honnan szerzi az energiáját? - kérdezte Kingsley.
A helyzet megfordult. Sem McNeil, sem más nem tudott válaszolni.
- Fogadjuk el John állítását - folytatta Kingsley. Tételezzük fel, hogy az én szörnyem, ott a Felhõben, éppen olyan molekulákból épült, mint mi. Ha így van, akkor bizonyos csillagokból kell energiát felvennie a molekulák kialakításához. Nos, a csillagok között az egész ûr tele van csillagfénnyel, csakhogy ez nagyon gyenge. Hogy erõs fényhez jusson, az én szörnyemnek közel kell mennie bizonyos csillagokhoz. És most a szörny éppen ezt teszi.
Marlowe izgatott lett.
- Te jó isten, így egyszerre három dolog kerül összefüggésbe. Elõször, hogy kell neki a napfény. Másodszor, hogy ezért ment egyenesen a Napnak. Harmadszor, hogy a Felhõ éppen ezért állt meg, amikor elérte a Napot. Nagyon jó volt, Chris.
- Kezdetnek nagyon jó - mondta Yvette Hedelfort
-, de sok minden homályban marad. Nem tudom, hogyan jött létre az ûrben az a Felhõ. Ha napfényre vagy csillagfényre van szüksége, miért nem marad egy csillag közelében? Elképzelhetõ, hogy a te szörnyed épp mostanában született az ûrben, és azért jött, hogy a mi Napunkhoz csatlakozzék?
- És ha már itt tartunk, Chris - szólalt meg Leicester -, megmagyaráznád, hogy barátunk, a szörnyeteg hogyan irányítja energiaellátását? Hogyan csinálja például azokat a gázcsóvákat, amelyeket olyan fantasztikus sebességgel lövell ki magából, amikor lassítani akar?
- Egyszerre csak egy kérdést. Elõször Harrynak válaszolok, mert az egyszerûbb. Megpróbáltuk magyarázni azokat a gázcsóvákat mágneses mezõkkel, de a magyarázat használhatatlan volt. A mágneses mezõnek olyan erõsnek kellett volna lennie, hogy az egész Felhõ szétrobbant volna tõle. Másképpen kifejezve, nem tudunk olyan eljárást elképzelni, amely viszonylag kis területen ilyen mennyiségû energiát tudna lokalizálni mágneses ágens segítségével. De nézzük meg a helyzetet az új szempontból. Milyen módszert alkalmaznánk mi, ha kis helyen hatalmas energiakoncentrációt akarnánk megvalósítani?
- Robbantanánk! - szólt Barnett.
- Valóban, Robbantásokkal, akár maghasítással, de még inkább magfúzióval. A Felhõben éppen elég hidrogén van.
- Komolyan beszélsz, Chris?
- Nagyon komolyan. Ha helyes a feltevésem, hogy a Felhõben valami szörny lakik, miért ne tételeznénk fel, hogy legalább annyira intelligens, mint az ember?
- A radioaktív termékek - mondta McNeil - bizonyos nehézségeket okoznak. Rendkívül veszélyesek az élõ anyagra.
- Ha közel kerül az élõ anyaghoz. De ha mágneses térrel lehetetlen is ilyen robbantásokat létrehozni, arra azért a mágneses tér alkalmas, hogy megakadályozza különbözõ anyagok keveredését. Elképzelhetõ, hogy a szörny a Felhõ anyagának magnetizálásával elérheti bizonyos anyagok mozgatását bárhova a Felhõn belül. Azt is el tudom képzelni, hogy komoly gondot fordít arra, hogy a radioaktív gáz az élõ anyaggal ne keveredjen. Hangsúlyozom, hogy az "élõ" kifejezést verbális szempontból használom.
- Tudod mit, Kingsley - mondta Weichart -, ez sokkal egyszerûbb, mint gondoltam. Azt is mondhatnád, hogy a szörnyeteg ugyanúgy szedi össze az anyagot mágneses energiával, ahogyan mi a kezünkkel vagy gépekkel, amelyeket szintén a kezünkkel állítottunk elõ.
- Általában így képzelem. Hozzá kell fûznöm, hogy a szörny helyzete jobb a miénknél. Sokkal több energia áll rendelkezésére, mint nekünk.
- Uram isten, azt meghiszem - mondta Marlowe. Milliárdszor többje van. Úgy látszik, Chris, hogy ez az érved is nyert. De mi, megfigyelõk, innen az ellenzéki sarokból, most neked szögezzük Yvette kérdését. Nekem tetszik a kérdés. Mit tudsz rá válaszolni?
- Nagyon jó kérdés, Geoff, s nem hiszem, hogy valóban meggyõzõ választ adhatok rá. Olyasféle ötletem van, hogy a szörny nem maradhat túlságosan sokáig valamelyik csillag közelében. Lehet, hogy csak periodikusan közelíti meg a csillagokat, felépíti molekuláit, olyasmi ez, mintha táplálékot venne magához, aztán elfüstölög. Lehetséges, hogy mindezt a Felhõ idõrõl idõre megismétli.
- De miért ne tudna a szörny állandóan valamelyik csillag közelében maradni?
- Nos, egy közönséges kerti felhõ, egy állat nélküli felhõ megteheti, de ha állandóan csillagközelben marad, akkor fokozatosan tömör testté vagy tömör testekké sûrûsödik. Mindnyájan jól tudjuk, hogy valaha a mi Földünk is ilyen felhõ volt. A mi szörnyetegünk nyilvánvalóan mindent megtesz, és megvédi Felhõjét ettõl a sorstól. Biztos, ha veszély fenyegeti, akkor azonnal eltûnik innen is. És ha eltûnik, akkor viszi a Felhõjét is.
- Van valami elképzelése arról, hogy mikor? - kérdezte Parkinson.
- Semmi. Azt hiszem, elmegy abban a pillanatban, mihelyt anyagcseréjét befejezte. Eltarthat hetekig, hónapokig, évekig, esetleg évezredekig is.
- Valami bûzlik ebben a históriában - mondta Barnett.
- Meglehet. Nem tudom, milyen az orrod, Bill. Mi a bánatod?
- Egész sereg bánatom van. Elõször is az a megjegyzésed jár a fejemben, hogy az élettelen felhõk bolygóvá sûrûsödnek. De ha feltételezzük, hogy a mi Felhõnk anyagának eloszlását szabályozni tudja, akkor arra is képes, hogy megakadályozza a besûrûsödést. A kondenzáció instabil folyamat, ezért ha a te szörnyed a legkisebb vezérléssel is rendelkezik, meg tudja akadályozni a folyamatot.
- Két érvvel is cáfolhatlak. Elõször: a szörny talán elveszti irányító képességét, ha túlságosan sokáig marad a Nap közelében. Ha ugyanis túl sokáig marad, akkor a Nap mágneses tere behatol a Felhõbe. A Nap körüli keringés felcsavarja a mágneses erõteret, és a Felhõ lángralobban. Minden ellenõrzésnek fuccs.
- Te jó isten, ez aztán kitûnõ érv.
- Ugye, hogy az? És itt van a másik is. Bármennyire különbözik is a földi élõlényektõl a szörny, valamiben biztosan hasonlít hozzánk. Mindkettõnkre vonatkozik a kiválasztódás és fejlõdés egyszerû biológiai törvénye. Nem tudom elképzelni tehát, hogy a Felhõben azonnal ott volt a teljesen kifejlett szörny. Ha a fejlõdés kezdetleges élõlényekkel indult útnak, mint itt a Földön, akkor a Felhõ anyaga fölötti kontrollt ezek az élõlények nem tudták volna megszerezni. Ha a Felhõ eredetileg csillagközelben helyezkedett el, akkor a szörny a földinek megfelelõ fejlõdési folyamat esetében nem tudta volna megakadályozni a bolygóvá alakulást.
- Mégis, hogy képzeled a kezdetét?
- Az egész valahol az intersztelláris térben kezdõdhetett. Valószínû, hogy az élet a Felhõben a csillagok általános sugárhatásától függött. Valószínû, hogy jóval több sugárzó energiát használhatott a molekulák felépítésére, mint annak idején a Földön. Azután, amint az értelem kifejlõdött, ráébredt, hogy a táplálkozás, vagyis a molekulák felépítése óriási mértékben fokozható, ha viszonylag rövid ideig egy csillag közelében tartózkodik. Úgy gondolom, hogy ez a szörny csillagközi ûrlakó. Nos, Bill, van még valami bánatod?
- Hát igen, volna még egy problémám. Mért nem tudja a Felhõ maga elõállítani a szükséges sugármennyiséget? Miért bajmolódik a csillagokkal? Miért nem használja a magfúziót saját sugárszükségletének a kielégítésére?
- A sugárzás ellenõrzött elõállításához lassú reaktorra van szükség, és a csillagok természetesen ilyen lassú reaktorok. A Nap sem más, mint gigantikus, lassított magfúziós reaktor. Hogy a Naphoz hasonló sugárzást produkáljon, a Felhõnek csillaggá kellene átalakulnia. Ekkor azonban a keletkezõ hõtõl a szörnyeteg megsülne a Felhõben.
- Egyáltalán kétséges - szólt közbe Marlowe -, hogy ilyen tömegû felhõ nagyon erõs sugárzást tudna termelni. Túl kicsi a tömege. A tömege és a fényáteresztõ. Marlowe Ann Halsey-re mosolygott.
- Kingsley utánozhatatlan stílusban azt akarja megmagyarázni, hogy a Felhõben a kommunikációs sugárterjedéssel megy végbe.
- Azt hiszi, hogy világosabb. . . ?
- Persze hogy az. Légy szíves, hagyd abba a kötözködést, Ann. Sugárterjedésrõl akkor beszélünk, amikor fény- vagy rádiójelzést továbbítunk, amely 300 000 km-es másodpercenkénti sebességgel terjed az ûrben. Még így is tíz perc kell, hogy a jel átmenjen a Felhõn.
- Szerintem az információ volumene sugárterjedéssel még mindig sokkal nagyobb, mint amennyit mi a hanggal elérhetünk, Ezt bizonyítják pulzáló rádióadásaink is. Így tehát, ha a Felhõben önálló individuumok élnek, akkor szükségképpen sokkal differenciáltabban tudnak egymással érintkezni, mint mi. Azt, aminek közléséhez nekünk egy órai beszéd szükséges, õk a másodperc töredéke alatt továbbadják.
- Végre dereng valami - vágott közbe McNeil. Ha a kommunikáció ilyen fokú, akkor kétséges, hogy tudunk-e egymással egyénileg beszélgetni.
- Bravó, John! Helyben vagyunk!
- De én még nem - mondta Parkinson.
- Vulgárisan szólva - mosolygott McNeil -, Chris azt akarja mondani, hogy amennyiben egyáltalán vannak individuumok a Felhõben, azok erõsen telepatikusak, annyira telepatikusak, hogy gyakorlatilag semmi értelme különálló egyedeknek tekinteni õket.
- Akkor mért nem mondta azonnal így? - kérdezte Ann Halsey.
- Mert mint a legtöbb vulgáris kifejezés, a telepátia sem jelent sokat.
- Ami engem illet, nekem elég sokat jelent.
- Mit jelent, Ann?
- Gondolatátvitelt beszéd, írás, hunyorítás és más ehhez hasonlók segítsége nélkül.
- Más szóval, ha egyáltalán jelent valamit, akkor kommunikációt jelent nem akusztikus közvetítõ segítségével.
- Tehát sugárterjedést - szólt közbe Leicester.
- És a sugárterjedés okvetlenül váltóáramot követel, nem egyenáramot és egyenfeszültséget, amelyet a mi agyunk használ.
- Eddig azt hittem - szólt Parkinson -, hogy bizonyos mértékig mi is képesek vagyunk a telepátiára.
- Butaság. A mi agyunk egyszerûen alkalmatlan a telepátiára. Minden az egyenáramú feszültségen alapul benne, így a sugárközvetítés lehetetlen.
- Tudom, hogy elterelõ manõvernek látszik, de szükségesnek tartom megjegyezni - mondta csökönyösen Parkinson -, hogy ilyen képességû emberek jelentõs kísérleteket folytattak.
- Nyamvadt, rossz tudomány - mordult közbe Alexandrov. - Korrelációk, azután mikor kísérletnek vége, nagyon rossz. Csak elõrelátás a tudományban,
- Nem értem.
- Alexej arra gondol - magyarázta Weichart -, hogy a tudományban csak a jóslatok számítanak. Ezzel gyõzött le engem Kingsley egy-két órával ezelõtt. Nem jó módszer elõször elvégezni egy csomó kísérletet, aztán felfedezni egy csomó korrelációt. A korrelációk csak akkor értékesek, ha új jóslatokra adnak lehetõséget. Másként olyan az egész, mintha egy lóversenyen a futamok után kötnének fogadásokat.
- Kingsley elgondolásának - fejtegette McNeil - nagyon sok érdekes neurológiai vonatkozása van. Számunkra a kommunikáció nehéz problémát jelent. Magunknak kell az agyunkban az elektromos aktivitást, az alapvetõen egyenáramú aktivitást lefordítanunk, Ennélfogva agyunknak jelentõs részét leköti az ajakizmok és a hangszálak irányítása. Fordításunk még így is tökéletlen. Egyszerû gondolatok közlésénél, mondjuk elég jól megy, de már az érzelmek kifejezése nagyon nehéz. Kingsley kis szörnyei valószínûleg képesek érzelmek közlésére is, és ez a másik oka annak, hogy miért nincs értelme elkülönült egyedekrõl beszélni. Rettenetes elképzelni, hogy mindazt, amit ma este beszéltünk, és jól, rosszul, nehézkesen és pontatlanul közölni próbáltunk egymással, Kingsley apró szörnyei sokkal pontosabban és érthetõbben közölték volna, egymással a másodperc századrésze alatt.
- Szeretném kissé továbbvinni az elkülönült egyedek problémáját - fordult Kingsley-hez Barnett. - Úgy képzeled, hogy a Felhõben ezek az egyedek rádió dó-vevõket vagy efféléket alakítanak ki?
- Nem alakítanak ki adó-vevõket. Hadd mondjam el, hogyan történhet a biológiai fejlõdés a Felhõben. Azt hiszem, hogy kezdeti állapotban egész csomó, többé-kevésbé elkülönült, kapcsolat nélküli egyed létezett. Ezután kifejlõdött a kommunikáció; de nem azzal, hogy szándékosan rádió adó-vevõt építettek, hanem lassú biológiai fejlõdés következtében. Az egyedekben kifejlõdött a rádió adó-vevõ mint biológiai szerv, mint ahogyan nekünk kifejlõdött a szánk, a nyelvünk, az ajkunk, a hangszalagunk. A kommunikáció ezután olyan fokot ért el, amit mi elképzelni sem tudunk. Amint a gondolat megszületett, már közvetítõdött is. Amint valami érzés megszületett, már közvetítõdött is. Így az egyén elmerül, és a fejlõdés során az egész részévé válik. A szörny, ahogy én képzelem, nem lokalizálható a Felhõ valamelyik részére. Különbözõ részei talán szétterjednek a Felhõben de az egészet neurológiai egységnek tekintem, amelyet kommunikációs rendszer hat át, és ebben a rendszerben a jelek 300 000 kilométeres sebességgel terjednek másodpercenként.
- Jobban is megvizsgálhatnánk azokat a jelzéseket - mondta Leicester. - Úgy hiszem, hogy hosszabb hullámúak. Közönséges fény alkalmatlan lehet, mert a Felhõ átlátszatlan.
- Úgy tippelem - folytatta Kingsley -, hogy a jelzések rádióhullámok. Alapos okom van ennek feltételezésére. Ha a hatékonyságot nézzük, akkor a kommunikációs rendszerben teljes fáziskontrollra van szükség. Rádióhullámokkal ez megoldható, de ismereteink szerint nem a rövidhullámokkal.
McNeil izgalomba jött.

- A rádióadásaink! - kiáltotta. - A szörny neurológiai vezérlésétõl zavarodtak meg.
- Igen, ha a szörny megengedte volna.
- Hogy érted, Chris?

- Úgy, hogy a szörny nemcsak a mi közvetítéseinkre reagál, hanem a kozmikus rádióhullámokra is. Állandóan rádióhullámok zavarják neurológiai aktivitását a világmindenség minden zugából, és így kénytelen volt kiépíteni magának valamilyen különleges védelmi rendszert.
- Milyen védelmi rendszerre gondolsz?
- A Felhõ külsõ részében elektromos kisülések jönnek létre, megfelelõ fokú ionizációt okoznak, és ezzel megakadályozzák a kívülrõl jövõ rádióhullámok behatolását. Ez a védelem annyira fontos számára, mint az emberi agynak a koponya.
Az ánizsos füst gyorsan betöltötte a szobát. Marlowe hirtelen észrevette, hogy pipája egészen átforrósodott, és gyöngéden letette.
- Uram isten, úgy hiszed, hogy ezzel magyarázható az atmoszféra ionizációjának emelkedése, amikor a közvetítést megkezdjük?
- Ez az általános elképzelésem. Az elõbb visszacsatoló rendszerrõl beszéltünk. Szerintem van ilyen a szörnynek. Ha a külsõ hullám túlságosan mélyre jut, akkor a feszültség növekszik, megkezdõdnek a kisülések, és a folyamat mindaddig tart, amíg a hullámok bejutását meg nem akadályozza.
- De az ionizáció a mi légkörünkben játszódik le.
- Ebbõl a szempontból atmoszféránkat a Felhõ részének kell tekintenünk. Az éjszakai ég fényvillanásaiból tudjuk, hogy a gáz a Föld légkörébe is behatol, és szinte összekapcsol bennünket a Felhõ sûrûbb, korong alakú részével. Röviden, elektromossági szempontból benne vagyunk a Felhõben. Szerintem a hírközlési zavarok ezzel magyarázhatók. Kezdetben, amikor még kívül voltunk a Felhõn, a szörny nem védekezett, nem ionizálta légkörünket, akkor még elegendõ volt a saját külsõ elektromos védõpajzsa. De amióta a védõpajzson belülre kerültünk, a kisülések a mi légkörünkben keletkeznek. A szörny dobozba zárta adásainkat.
- Nagyon jó érvelés, Chris - mondta Marlowe.
- Pokoli jó - helyeselt Alexandrov.
- És az egycentis adások? - akadékoskodott Weichart. - Azok akadály nélkül átmennek.
- Az érvek láncolata kezd hosszúra nyúlni, mégis javaslom, hogy folytassuk, mert elõbb-utóbb döntenünk kell, mi legyen a következõ lépés. Nagyon valószínûtlennek tartom, hogy ez a Felhõ egyetlen példány. Tételezzük fel, hogy jó csomó ilyen szörny lakik Galaktikánkban. Akkor pedig azt is feltételezhetjük, hogy kapcsolatban állnak egymással. A kapcsolatot bizonyára meghatározott hullámhosszon tartják egymással, ez a bizonyos hullámhossz szolgál a külsõ kommunikációk céljára. Ez a hullámhossz akadálytalanul behatolhat a Felhõbe, mert nem okoz neurológiai zavarokat.
- Azt gondolod, hogy ez a hullámhossz az egy centiméteres?
- Körülbelül így gondolom.
- Akkor miért nem érkezett válasz az egy centiméteres adásunkra? - kérdezte Parkinson.
- Talán azért, mert nem küldtünk üzenetet. Teljesen üres közvetítésre nincs értelme válaszolni.
- Akkor viszont - kiáltotta Leicester - meg kell kezdenünk pulzáló üzenetek adását az egy centiméteren. De hogyan fejtheti meg ezeket a Felhõ?
- Ez a probléma nem sürgõs. Biztosan észreveszi, hogy adásunk információt tartalmaz, mivel a különbözõ modellek gyakran fognak ismétlõdni. És amint a Felhõ felismeri, hogy a közvetítéseket értelem irányítja, bizonyosan válaszolni fog. Mikor kezdhetnénk, Harry? Most még nem tudod modulálni az egy centiméterest, ugye?
- Még nem, kellene néhány nap, ha éjjel-nappal dolgozunk. Az az elõérzetem, hogy ma éjszaka én már nem látom az ágyamat. Gyerünk, fiúk, lássunk hozzá.
Leicester felállt, nyújtózkodott, kiment. Az értekezlet feloszlott. Kingsley belekarolt Parkinsonba.
- Nézze, Parkinson - mondta -, nincs értelme tovább értekezni mindaddig, amíg többet nem tudunk.
- Természetes. A miniszterelnök már így is arra gyanakszik, hogy elveszítettem a fejemet.
- Valamirõl azonban ne feledkezzék meg. Ha London, Washington és a politikai Cirkusz más tagjai tudnak egy centiméteres adókat mûködtetni, akkor lehet, hogy elkerülik a fading problémáját.
Amikor késõbb Kingsley és Ann egyedül maradtak, Ann megkérdezte: - Hogy az ördögbe jutott eszedbe ez az egész, Chris?
- Egészen kézenfekvõ. Ott a baj, hogy ösztönösen szembefordulunk az ilyen gondolatokkal. Nagyon mélyen belénk ivódott az, hogy egyedül a Földön élhetnek értelmes lények, pedig sok a science fiction és az ifjúsági képregény. Ha elfogulatlanul tudnánk nézni az ügyet, nagyon messzire kellene visszamennünk. Elég az hozzá, hogy kezdetben rossz irányba indultunk, és késõbb is szisztematikusan rossz irányban haladtunk tovább. Egyszerre észrevettem, hogy mi okozza a pszichológiai zárlatot, s rájöttem, hogy minden nehézséget egyetlen plauzibilis feltételezéssel egyszerûen kikerülhetünk. A rejtvény részletei azután sorra megoldódtak. Azt hiszem, hogy Alexandrov is ugyanerre gondolt, csakhogy az õ angol beszéde meglehetõsen tömör.
- Átkozottul tömör. De most komolyan kérdem, azt hiszed, hogy ez a kommunikációs ügy sikerül?
- Nagyon remélem. Döntõ kérdés, hogy sikerüljön.
- Miért?
- Gondold csak meg, mennyit szenvedett már a Föld, anélkül hogy a Felhõ szándékosan rosszat akart volna nekünk. Az a kis felületi visszatükrözõdés majdnem megpörkölt bennünket. A Nap rövid eltakarása majdnem jéggé dermesztett bennünket. Ha a Felhõ energiájának csak parányi töredékét ellenünk fordítja, egy pillanat alatt megsemmisíthet a Földön minden növényt és minden állatot.
- De miért tenné?
- Ki tudja? Te törõdsz talán azokkal a kis bogarakkal és hangyákkal, amelyekre nap mint nap rálépsz? Egyetlen olyan gázcsóva, amelyik három hónappal ezelõtt a Holdat érte, végezne velünk. A Felhõ elõbb-utóbb útnak indul és megint kilök magából egy csomó gázcsóvát. De az is lehet, hogy egy óriás elektromos kisüléstõl áramütésben halunk meg.
- Képes a Felhõ ilyesmire?
- Könnyedén. Energiakészlete egyszerûen óriási. Ha viszont valami üzenetet tudnánk küldeni neki, akkor talán odafigyel, és nem lép ránk.
- De miért vigyázna ránk?
- Ha egy bogárka hirtelen megszólalna és azt mondaná neked, hogy "kedves Miss Halsey, legyen szíves, ne lépjen ide, mert összetapos", te talán nem kerülnéd ki?

---

A következő fejezet